Tőszámkísérlet kivitelezése – (Kukoricavetés 1.)

Műszaki háttér

A vetést egy nyolcsoros Maestroval végeztem, aminek vezérlését a legújabb x35-ös Topcon monitor végezte. A vetőgép minden kijuttató egysége külön vezérelhető, lévén, hogy teljes elektromos meghajtásról beszélhetünk. A külön vezéreltetés alatt arra gondolok, hogy külön információt kapott és szolgáltatott a műtrágyavezérlő motor, a mikrogranulátum-vezérlő motor és a vetőegységek motorja. Ez alapján a monitor három motorral dolgozott. Mind a három motorra vonatkoztatva külön értékeket lehetett megadni, jelen esetben a makro kijuttatás és a vetésvezérlő dolgozott előírási térkép alapján. A kijuttatásnak szoftveres akadálya nem volt, a vetőgép és a monitor az isobusos kapcsolatnak köszönhetően több éve problémamentesen kommunikál egymással. Ami még plusz pozitívuma a rendszernek, hogy naplózza is az értékeket, vagyis térkép készül a ténylegesen kijuttatott mennyiségekről.

Hogy ez miben merül ki? A makro adagolónál a motor pillanatnyi fordulatszámából következtet a kijuttatott mennyiségre, míg a vetőegységeknél az ejtőcsőben lévő szenzorok visszajelzése alapján. A pillanatnyi szenzorvisszajelzések a duplavetések és a kihagyások százalékos arányát, illetve az ezekből számolt variációs koefficiens értéket is mutatják mind a nyolc kocsi értékének átlagában, mind vetőkocsinként. A monitorban viszont csak a teljes munkaszélességben érvényes pillanatnyi átlag kivetett darabszám kerül rögzítésre (ebben a gépkapcsolatban).

Agronómiai háttér

Az előző bejegyzésben nagyjából felvezettem, hogyan is fognak kinézni a kísérletek és milyen adatokon alapulnak az egyes kijuttatási térképek. A tőszámtérképek közzétételéhez nem járult hozzá az egyik nemesítőház, így azt egy az egyben nem tudom ismertetni. Ami viszont a kísérletről nyilvános: összesen két nemesítőház hat hibridje került elvetésre tőszámszabályzással. Az előírt tőszámok igen széles skálán mozogtak, a legalacsonyabb 68 ezer kivetett mag/ha, a legmagasabb pedig 90 ezer mag/ha volt. Az egyes hibridek átlag kivetett magmennyisége pedig kb. 75-80 ezer mag/ha körül mozgott. Természetesen mindegyik kísérleti parcella esetében  ha esetleg az eredeti előírási térképben nem is volt feltüntetve  kontroll terület is elvetésre került az üzemi 72 ezer mag/ha mennyiséggel a kísérleti munka pontos értékeléséhez.

Vetés

Az egyes térképek monitorba való feltöltése nem teljesen volt zökkenőmentes, de szerencsére miután sikerült a rendszert felépítő mérnök logikájával azonosulni, kisebb korrigálások után már minden a helyén volt. Ez az apróbb fennakadás mindösszesen annyi volt, hogy némelyik monitor a térképen tényleges kivetendő tőszámot igényel pl.: 72514, míg más monitorok ezer mag/hektárban számolnak, így ugyanazt az értéket akkor fogja értelmezni, ha 72,514-ként adjuk meg.

A térkép szerinti vetéskor a szemenkénti adagoló motor esetében azt tapasztaltuk, hogy a zónák között lassabban vált a kivetett magmennyiség tekintetében. Ez részben ténylegesen a rendszer késése lehet, részben viszont a visszajelző rendszer egy másodperces késleltetése is lehet, ugyanis az innen származó adat kerül a térképen rögzítésre.

A vetés mélységet illetően 5 centiméter volt az irányadó érték, melyet jó pontossággal tartott is a vetőgép. Itt jegyzendő meg a különböző „force” rendszerek hasznossága, melyek valamilyen információ (térkép, szenzor, gépkezelő szeme…) alapján az egyes vetőkocsik csoroszlyanyomását hidraulikusan állítják a talajtulajdonságok függvényében, elősegítve a vetőkocsik mélységtartását.

A vetés pontosságát illetően is elégedetten zárható a vetés, ugyanis a feljebb említett variációs koefficiens (mely a dupla lerakás és a kihagyás értékekből számolódik) előírt ajánlása, hogy 30% alatt legyen, a kísérletek vetésekor 20 és 24% között mozgott.

Összességében jó pontossággal sikerült a kísérlet megvalósítását elvégezni, de természetesen ez még csak a megkezdett munka első lépése.

A kikelt tőszámok ellenőrzése is megtörtént, melyről a következő bejegyzés fog szólni.