A tápanyag-visszapótlását a káposztafélék (fajták) tápanyagigényének megfelelően mennyiség és minőség (összetétel) szerint, az időzítés és kijuttatás módja, valamint a talajba munkálás szempontjai alapján kell tervezni és végrehajtani.
Tekintettel a termesztett fajok és fajták nagy számára, továbbá jelentős mértékben eltérő tápanyagigényükre (lásd írásunk korábban megjelent első részét), a trágyázásukról konkrét tanácsot adni nehéz, a döntés minden esetben az adott környezeti és termesztési lehetőségeket jól ismerő zöldségtermesztő kertész feladata.
Tápanyagigény és a trágyamennyiség számítása
A szükséges tápanyagmennyiség (műtrágyamennyiség) meghatározásánál a növény fajlagos tápanyagigényének (lásd előző írás/1. táblázat) és a várható termésmennyiségnek a szorzatából kell kiindulni. Az így kapott értéket kell a szerves trágyával bevitt és a talajban található tápanyagmennyiséggel korrigálni, azaz csökkenteni.
A szerves trágyák tápanyag-összetétele eltérő (1. táblázat), alapvetően függ a trágyát termelő állatfajtól, de a feletetett takarmánytól, az alom mennyiségétől és minőségétől, valamint a trágyakezelés módjától is. A tápanyagok feltáródása több évig tart, ezért az első évben, középkötött talajon a hatóanyagnak mindössze 50%-ával, a második évben 30%-ával, a harmadik évben 20%-ával lehet számolni. Homokon az ásványosodás ennél ~10 %-kal gyorsabb, kötött talajon ~10 %-kal lassúbb.
1. táblázat: Fontosabb szerves trágyák tápanyag összetétele (%-ban)
| Trágya megnevezése | Hatóanyag megnevezése | ||
| nitrogén (N) | foszfor (P2O5) | kálium (K2O) | |
| Marhatrágya | 0,40 – 0,5 | 0,15 – 0,4 | 0,2 – 0,3 |
| Sertéstrágya | 0,45 – 0,5 | 0,10 – 0,2 | 0,5 – 0,7 |
| Juhtrágya | 0,40 – 0,8 | 0,10 – 0,3 | 0,5 – 0,7 |
| Lótrágya | 0,50 – 0,6 | 0,10 – 0,3 | 0,2 – 0,6 |
| Fekáltrágya | 0,90 – 0,1 | 0,60 – 0,8 | 0,3 – 0,5 |
| Baromfitrágya | 0,40 – 0,1 | 0,25 – 1,25 | 0,3 – 1,5 |
A számított és a szerves trágya tápanyagkészletével korrigált értéket, a talaj tápanyag-szintjétől függően tovább kell módosítani. A kapott értéket, ha alacsony a talaj tápanyag-ellátottsága 50%-kal, ha közepesen alacsony, 25-30%-kal növeljük, ha közepesen magas vagy magas, úgy 25-30%, illetve 50%-kal csökkentjük. A korrekciót követően megkapjuk a kiszórandó műtrágyamennyiség hatóanyagtartalmát.
A káposztafélék nem tartoznak a kifejezetten sóérzékeny zöldségfélék csoportjába, ezért egy-egy alkalommal nagyobb műtrágyaadag is kijuttatható, kivéve a kínai kelt, a karfiolt és a brokkolit, ahol érdemes többször, de kisebb adaggal tervezni. (2. táblázat).
2. táblázat: Káposztafélék esetében egyszerre kiadható műtrágyamennyiség (hatóanyag kg/ha)
| Növényfaj | Alaptrágya mennyisége (kg/ha) | Indító- és fejtrágya mennyisége (kg/ha) | ||
| Nitrogén (N) | Kálium (K2O) | Nitrogén (N) | Kálium (K2O) | |
| karfiol, brokkoli és kínai kel | 50 | 200 | 50 | 100 |
| egyéb káposztafélék | 80-100 | 300 | 50-80 | 150 |
Trágyaanyagok (műtrágyák) megválasztása
A káposztafélék klórérzékenysége miatt előnyösebb a klórmentes káliumtrágyák alkalmazása (pl. szulfátoknál: kénsavas káli, kálimagnézia, stb., nitrátok közül: káliumnitrát), különösen a brokkoli és a karfiol esetében.
A nitrogén adható ammonsalétrom és mész-ammonsalétrom formájában is, azonban a baktériumos betegségek miatt előnyösebb a mész-ammonsalétrom (pl. Pétisó) használata különösen akkor, ha a talaj pH-ja savas. Ilyen esetben egy kisebb adagú meszezés is meggondolandó a talajforgatással egy időben.
Tápoldatozás esetén a kiválóan oldódó, igaz drágább tápoldatozó komplexek használata is számításba jöhet, főleg olyan esetben, ha nem, vagy csak kevés gyengébb minőségű szerves trágya bemunkálására került sor.
A kínai kel levélbarnulásos betegsége ellen, a gyorsan felvehető, kalcium tartalmú készítményekkel történő lombtrágyázás (pl. kalciumnitrát és kalciumklorid) hatásos. Bár ezekkel használatával kapcsolatos tapasztalatok vegyesek, aminek legtöbbször az a magyarázata, hogy a szükséges kezelést későn kezdték el.
A lombtrágyázást a kiültetést követő második héttől kezdve, és legalább három-négy alkalommal, a jelzett kalciumklorid és a kalciumnitrát lombtrágyák 2,5 g/l töménységű oldatával megismételve, kedvező eredményre lehet számítani. (Olyan esetben, ha a kalcium tartalmú műtrágyát a talajra szórták, a várt hatás elmaradt.)
Fólia alatti termesztés során a betegség szempontjából fontos a rendszeres légcsere is. Magas páratartalom mellett a növények rosszul hasznosítják a kalciumot, ezért javasolt lombtrágyázás mellett a naponkénti szellőztetés, a levegő páratartalmának 80% alatt történő tartása.
Bór esetében is a preventív védekezés ajánlott. A hiány pótlása, történhet talajon és lombon keresztül, tekintettel arra, hogy a bór mind a két formában jól érvényesül. Talajon keresztüli bórtrágyázást többnyire alaptrágyákhoz kevert bórral végzik (pl. bóros szuperfoszfát), illetve lúgos talajok esetében használnak bórozott gipszet is. Tápoldat formájában adott, fejtrágyaként használt tápoldatozó komplexek – más mikroelemek mellett – rendszerint bórt is tartalmaznak.
Megelőző kezelésre, bórhiányt mutató növények gyógyítására elsősorban a bórax (nátrium-tetraborátot) javasolható, de használhatók bórt tartalmazó komplex lombtrágyák is. A bórmérgezés – bórtúladagolás – veszélye miatt, még bórhiányos növények esetén sem javasolt 2-5 kg/ha-nál több bór kijuttatása, a jelzett mennyiséget is csak megosztva, 0,3-0,5 kg/ha-os adagokban tanácsos adni!
Trágyamegosztás
A trágyamegosztás célja a növények kiegyenlített fejlődésének biztosítása, aminek feltétele az egyenletes tápanyagellátás.
Más szabadföldi zöldségfélékhez hasonlóan, a káposztaféléknél is megkülönböztetünk alaptrágyázást, indítótrágyázást és fejtrágyázást. Az alaptrágyázás célja a hosszú ideig tartó trágyahatás elérése, időpontja az ősz, egybeesve a talajforgatással. Ilyenkor elsősorban lassabban ható, lassan oldódó műtrágyákat juttatunk ki, amelyek nem mosódnak ki a téli csapadékkal a gyökérzónából.
Ezeket a trágyákat mélyre, 15-25 cm-re, a gyökerek szintjébe forgatjuk. Alaptrágya formájában adjuk a foszfor döntő többségét, a kálium egy részét, a szerves trágyákat, a meszező-anyagokat és kivételes esetben a nitrogént.
Az indítótrágyázás célja a kikelt magok vagy kiültetett káposztapalánták kezdeti tápanyagellátása. A mélyre leforgatott alaptrágyát a fiatal növények gyökerei nem érik el, ezért a kezdeti fejlődéshez szükséges tápanyagokat – mindenekelőtt a nitrogént és a foszfort – a talaj felső néhány centiméteres rétegébe kell dolgozni. Az indítótrágya jól oldódó és könnyen felvehető tápanyagforma legyen, és nem lehet nagy adag, mert a csírát elpusztítja, a palánta érzékeny gyökereit leperzseli.
A fejtrágyázással a tenyészidő folyamán hasznosított, azaz a növények által felvett, és a veszteségek, azaz az öntözéssel kimosódott, valamint a talaj által megkötött tápanyagokat pótoljuk. Különös jelentősége a hosszú tenyészidejű és nagy tápanyagigényű növények esetében van.
Fejtrágyaként kell kijuttatni a nitrogént, de ilyenkor célszerű adni a káliumnak is egy jelentős részét. A káposztaféléknél a 3. táblázat szerinti trágyamegosztást javasoljuk, ami a termesztési technológiától függően változhat.
3. táblázat: A káposztafélék esetében javasolt trágyamegosztás (%)
| Trágyázás ideje | Nitrogén | Foszfor | Kálium | |||
| R | H | R | H | R | H | |
| alaptr. | (-) | (-) | 80-90 | 90-100 | 50-100 | 50-60 |
| indítótr. | 50 | 10-20 | 10-20 | 0-10 | 0-50 | 20-25 |
| fejtr. | 50 | 80-90 | (-) | (-) | (-) | 20-25 |
H – hosszú tenyészidejű, tárolási és ipari fajták
Minél gyakrabban adunk fejtrágyát, annál kiegyenlítettebb a talaj tápanyagszintje, és ennek megfelelően a növény fejlődése is. A túl gyakori fejtrágyázás sem indokolt, mert a talajok is képesek bizonyos mennyiségű tápanyagot tartalékolni, a nagyobb adszorpciós kapacitással rendelkező, szerves anyagban gazdagabb, középkötött talajok többet, kisebb megkötő képességgel bíró, laza homokok kevesebbet.
Ebből következik: minél kisebb a talajok tápanyagmegkötő képessége, és minél hosszabb a növény tenyészideje, illetve nagyobb a tápanyag-igénye, annál gyakrabban kell adni a fejtrágyát. A káposztafélék jelentős része különösen hosszú tenyészidővel és nagy tápanyagigénnyel rendelkezik, ezért indokolt és fontos a tápelemek szakszerű megosztása!
A fejtrágyázást jobb a növény fejlődési fázisához (fenológiai fázishoz vagy fenofázishoz) kötni, mint naptár alapján végezni. Ilyen lehet a káposztaféléknél a fejesedés kezdete, a gumóképződés vagy a rózsaképződés megindulása, a kínai kel esetében a levelek borulása. A fenológiai fázisok nemcsak fejlődési szempontból fordulópontok, a környezeti-, így a tápanyagigény vonatkozásában is jelentősen elkülönülnek egymástól.
Trágyakijuttatás módja
A káposztafélék esetében általános a terítés, amikor a trágyát a terület felületére egyenletesen kiszórják, majd talajba dolgozzák, ilyen formán adjuk általában az alaptrágyát, de gyakran a fejtrágyát is öntözés előtt.
Újabban takarékossági okokból és a jobb hatékonyság érdekében, a nagy tenyészterület igényű tárolási fajtáknál sortrágyázást próbálnak alkalmazni. Indítótrágyázásnál is hatékony megoldás a sortrágyázás, a palánták gyökerei közelébe kijuttatott magas foszfortartalmú, jó oldékonyságú NP vagy komplex műtrágyával.
Szilárd formában vagy oldott állapotban adjuk a fejtrágyát? – vetődik fel a kérdés. A növények a tápanyagokat vízben oldott formában veszik fel, ebből adódóan hatékonyabb fejtrágyázási mód az oldattrágyázás, vagy más néven tápoldatozás.
A műtrágyát vízben oldott formában, megközelítőleg olyan koncentrációban és tápelem-arányban kell adni, mint ahogy azt a növény igényli, ahogy a gyökerein keresztül leggyorsabban tudja hasznosítani. A tápoldatozásnak három alapfeltétele van:
- kiváló szerkezetű gyökérközeg, azaz talaj,
- jó minőségű öntözővíz és
- vízben tökéletesen oldódó műtrágyák.
Ha a talajok tápanyagokban jól ellátottak, úgy nincs szükség vagy kisebb a jelentősége van a lombtrágyázásnak. Általában relatív hiány esetén (nem tudja a gyökérzet a talajból a tápanyagokat felvenni) hiánybetegség gyógyításakor szoktuk alkalmazni, ritkán a makro (NPK), gyakrabban a mikroelemek és a magnézium esetében.
Hatásos lehet még közvetlenül az ültetést követően is a lombon keresztüli tápanyag kijuttatás, amikor a palánták felszedése alkalmával megsérült gyökerek még nem képesek a tápanyagfelvétel funkcióját ellátni, ilyenkor a levelekre adott tápanyaggal jelentősen elősegíthetjük és lerövidíthetjük a gyökeresedést.
(Vezérkép: Leopictures/Pixabay)
