A TSWV rezisztenciatörő törzseinek súlyosabb kártétele

A TSWV a legrégebben felfedezett növényi vírusok közé tartozik, már 1915-1920 körül megtalálták. Európában először 1929-ben fedezték fel, Magyarországon a 70-es években figyelték meg, leírása azonban csak a 80-as években történt meg. Több mint 80 növénycsaládból több mint 800 növényfajt képes megfertőzni köztük egy-, és kétszikű fajokat is. Sok kultúrnövényt is fertőz például a salátát, dohányt, borsót, paprikát és paradicsomot. A dísznövények közül a gerberát, cikláment, begóniát és a krizantémot is képes megbetegíteni.

A TSWV járványok kialakulásában valószínűleg az is szerepet játszhat, hogy számos gyomnövényfaj is gazdanövénye (Datura stramonium, Hibiscus trionum, Polygonum sp., Stellaria media), így ezeken könnyen felszaporodhat a kórokozó, ha a kertészeti telepeket nem megfelelően gyomtalanítják.

Ebben a cikkben a TSWV paradicsomon és paprikán okozott kártételével szeretnék tüzetesebben foglalkozni. Mind a paradicsom és mind a paprika esetében a paradicsom bronzfoltosság vírus a legfontosabb kórokozók közé tartozik. Paradicsomon a tünetek a levélen bronzfoltossággal kezdődnek (1. ábra), majd apró fekete foltok jelennek meg. A növények csúcsának elhalása gyakran megfigyelhető.

Ha a növények korán, akár palántakorban fertőződnek általában nem hoznak termést, a később fertőződött egyedek termésein pedig koncentrikus gyűrűsfoltosság figyelhető meg (2. ábra). A paprika esetében a tünetek nagyon hasonlóak, a leveleken fedezhetünk fel különbséget, amely a sárgás nekrotikus gyűrűsfoltosságban és enyhe torzulásában nyilvánul meg. A hajtáscsúcs elhalása és a termésen tapasztalható tünetek megegyeznek.

A kórokozó vektorokkal terjed perzisztens, propagatív módon. A TSWV vektorai a tripszek, melyek közül Magyarosrzágon legfontosabb a nyugati virágtripsz és a dohánytripsz. A vírust felvenni csak a táplálkozó L1-es és L2-es lárva képes, és ezek az egyedek az életük végéig hordozzák a vírust, sőt az szaporodik is bennük és bizonyítottan megváltoztatják az életfolyamataikat. Többet táplálkoznak, gyorsabban szaporodnak, mint a nem fertőzött egyedek. A vírust leadni az L2-es lárvák és a kifejlett egyedek tudják. A kórokozó paradicsom és paprika esetében nem vihető át maggal, azonban oltással igen.

A TSWV-vel szemben leghatékonyabb módon a tripszek elleni biológiai védekezéssel és rezisztens fajták használatával védekezhetünk. Azonban már régóta ismerünk olyan törzseket (RB), amelyek képesek áttörni a paradicsomban és paprikában található rezisztenciagéneket. Ezekről rengeteg információnk van, ismerjük a mutációk helyét, tudjuk, hogy nem csak egy adott mutációról beszélünk, hanem a különböző területeken ezek párhuzamosan alakultak ki és nem egyeznek meg változatosak lehetnek.

A régiónkban súlyosabb kártételükre és járványok kialakulására azonban még nem volt példa, csak helyileg fordultak elő, és csak egy-egy évben. Ez annak tudható be, hogy a rezisztenciatörő törzsek kevésbé életképesek. Erre tökéletes példa, ami a paradicsom esetében Hawaiion fordult elő. A termesztők helyeztek szelekciós nyomást a kórokozóra a rezisztens fajták túlnyomó használatával, a RB törzs természetesen megjelent, ekkor a termesztők abbahagyták a rezisztens fajták használatát és pár év múlva a RB törzs eltűnt, a kórokozó populáció nagy részét ismét a „hagyományos” vírus alkotta. Azonban az utóbbi pár évben folyamatosan, több országban komoly veszteségeket tapasztaltak a termelők paradicsom és paprika esetében is.

A környező országokban paprikán volt komolyabb kártétel. Ez tapasztalható volt Szerbiában, Romániában, sőt Magyarországon is előfordult, de Törökországban és Olaszországban egész termesztőházak fertőződtek, komoly volt a gazdasági kár. Paradicsom esetében is voltak megfigyelések kisebb kártételről a Balkáni régióban.

A tünetek megjelenése teljesen megegyezik a fogékony fajtákon megjelenő jól ismert TSWV tünetekkel mind a paradicsom, mind a paprika esetében (3. ábra). A rezisztens paradicsomnál azonban még két dolgot kell megemlítenünk, amely téves következtetésre vezethet minket. Komplex vírusfertőzés esetén, ha az egyik kórokozó a TSWV a másik pedig például a Tomato chlorosis virus (ToCV), akkor TSWV szerű tüneteket figyelhetünk meg a rezisztens fajtákon, de ez nem jelenti azt, hogy a TSWV RB törzsével állunk szemben. Egyes tanulmányok azt is kimutatták, hogy a rezisztenciagén kevésbé fejeződik ki a növény generatív részein, azaz a virágokban és a termésben, így itt előfordulhatnak paradicsom bronzfoltosság tünetek, de ez ismét nem jelenti azt biztosan, hogy az RB törzsről van szó.

A rezisztenciagének közül paprikában a tsw gén található meg, amely dominánsan öröklődik és hiperszenzitív reakciót kódol, azaz a fertőzés helyén gyors szövetpusztulással védekezik a növény (4. ábra), így gátolva a kórokozó terjedését a növényen belül. Azonban a bogyókon ez melanotikus gyűrűsfoltosság (5. ábra) formájában jelenik meg, így téve értékesíthetetlenné a termést. Ezért fontos hangsúlyozni a tripszek elleni megfelelő védekezés súlyosságát. A tsw gén a paprika egyik vad fajából származik (Capsicum chinense). A TSWV-ben három RNS szál található, és a tsw rezisztenciagént a legrövidebb, úgynevezett S RNS-en kódolt egyik fehérje indukálja.

A paradicsomban az Sw5b rezisztenciagén használata a legelterjedtebb. Ez a gén is dominánsan öröklődik és hiperszenzitív reakciót kódol. Az Sw5b gént a Solanum peruvianumban fedezték fel. Ezt a gént a TSWV M RNS-én kódolt egyik fehérje indukálja. A paradicsom esetében sokkal több rezisztenciagén ismert, de ezeket a kórokozó gyorsan áttörte (Sw1a, Sw1b), vagy csak részleges védelmet nyújtanak (Sw6, Sw7). Az Sw5 géncsalád Sw5a-tól Sw5e-ig terjed azonban hatékony védelmet csak a korábban említett Sw5b gén nyújt. Sőt ez a gén rezisztenciát biztosít a Tomato chlorotic spot virus-szal (TCSV) és az Impatiens necrotic spot virus-szal (INSV) szemben is.

Mint az a rezisztenciagének leírásából kiderül, a paprikában és a paradicsomban különböznek a rezisztenciatörő törzsek, máshol mutálódnak, így ami például a rezisztens paprikát képes megfertőzni, nem feltétlenül fertőzi a rezisztens paradicsomot, és ez a másik irányba is igaz.

A megfelelő védekezés kulcskérdés a kórokozóval szemben. Ez azonban nem különbözik a megszokott védekezési módoktól. A tripszek elleni növényvédelem kell, hogy az alapja legyen a TSWV RB törzsei ellen. Ha a törzs megjelent, akkor ügyelni kell arra, hogy minél kisebb eséllyel tudjanak áttelelni az RB vírustörzset hordozó tripsz egyedek. A gyommentesség a második alapvető lépés. Ha fertőzött növényeket találunk, azokat mihamarabb el kell távolítani és megsemmisíteni, ügyelve arra, hogy a kórokozó ne tudjon továbbterjedni. Ha mégis terjed, akkor a teljes állomány felszámolása indokolt lehet megelőző jelleggel, és az adott házban a termesztést legalább egy évig szüneteltessük TSWV-re fogékony fajokból.

A fentebb említett Hawaii példa is mutatja, hogy a termesztett kultúra cseréje is megoldás lehet, hogy a kevésbé életképes rezisztenciatörő törzs pár év alatt eltűnjön, de ehhez szükséges, hogy a környező termesztők is abbahagyják a rezisztens fajták termesztését. Ha a korai fertőzést meg tudjuk akadályozni, akkor már a növények kevésbé fogékonyak a kórokozóval szemben, ez is lehet a védekezési stratégia része. Egyes vizsgálatok alapján rezisztens paradicsom alanyok használata és az oltás is megfelelő védelmet nyújt paradicsom esetében.

A jövőre nézve van egy új verziója a Sw5b génnek, amely ellenáll az RB vírustörzsekkel szemben, valamint a vad fajokban találtak további géneket is, melyek rezisztenciát nyújthatnak e törzsek ellen. Ezek kereskedelmi fajtákban még nem találhatóak meg, de a jövőben ez lehet a védekezés másik alappillére. A paprika esetében a rezisztenciagénekkel kapcsolatos kutatások pedig folyamatosan zajlanak.