A monokultúrás és monokultúrás jellegű termesztés következtében elfertőződött talajok vegyszeres fertőtlenítése környezetvédelmi és egészségügyi okok miatt egyre nehezebben kivitelezhető. Ezért már a 80-as években Hollandiában, a 90-es évektől Magyarországon is, kezdetben kísérleti jelleggel, később üzemi gyakorlatként is a talajtól izolált közegen kezdték a zöldségféléket hajtatni. Kérdés mind a mai napig, hogy mely anyagok a legalkalmasabbak ilyen célra, figyelembe véve a növény igényét, a gazdaságosság kérdését, és nem utolsó sorban a környezetvédelmi szempontokat.
Jelenleg 5-6 anyagról lehet elmondani, hogy a gyakorlatban bevált, nagyobb felületen alkalmazzák a zöldséghajtatásban, de ennél lényegesen több közeggel kísérleteznek.
A gyökérrögzítő (talajt helyettesítő) anyagokat több szempont alapján szokás csoportosítani (szerkezeti és kémiai tulajdonságok, származás, használhatóság ideje, stb.), leggyakrabban a származás alapján történő felosztást használják. Ennek megfelelően vannak:
- Szerves eredetű anyagok: tőzeg, fakéreg, faháncs, kókuszrost, szalma, faforgács, fűrészpor stb.
- Ásványi eredetű anyagok: homok, folyami kavics, kőzúzalék, habkőkavics, zeolit, perlit, vermikulit, égetett agyaggranulátum, kőgyapot, üveggyapot stb.
- Mesterségesen előállított anyagok (műanyagok): poliuretán hab, polisztirol golyók, habszivacsok stb.
Nálunk a kőgyapot mellett leginkább a kókuszrost terjedt el talajt helyettesítő anyagként a zöldséghajtató üzemekben.
Kókuszrost vagy kókuszháncs a kókuszdió termesztésének mellékterméke. Magát a kókuszpálmát (Cocos nucifera L.), az egyik leghasznosabb növénynek tartják, a trópusokon, a növény minden részét felhasználják, terméséből ivólevet, olajat, lisztet készítenek és gyógyító hatása miatt gyógynövényként is alkalmazzák. A termést borító durva rostszálak kiváló, számos területen használatos ipari alapanyagnak számítanak, víz- és olajvezetékeknél tömítőanyagokat, a textilipariban szőnyeget, lábtörlőt, különféle zsinórokat és kötelet gyártanak belőle. Az utóbbi néhány évtizedben, mint talajt helyettesítő anyagot, gyökérközegként is felfedezték, ezzel a kókuszrost iránti igény megsokszorozódott.
A különböző helyről származó és eltérő módon előkezelt kókuszrostok között jelentős minőségi különbség van. A termést (diót) körbevevő 10-25 µm vastagságú nyers fonalakat több hónapos komposztálás után, vízzel átmossák, így egy steril, növényi kártevőktől és betegségektől továbbá gyommagvaktól mentes anyagot kapnak. Az előkezelés során különösen nagy figyelmet kell fordítani az átmosatásra, a nem kellően áztatott és mosott kókuszrost jelentős mennyiségű sóképző anyagot (pl. nátrium, kálium, klór) tartalmaz, ami kertészeti felhasználását kizárja. (Rossz előkezelés esetén akár 5-6 mS/cm is lehet a késztermék EC értéke.)
A több hónapig tartó komposztálásnak a megfelelő laza, de tartós szerkezet kialakulása miatt van jelentősége, ennek is köszönhető, hogy a talaj(közeg)-szerkezet iránt legigényesebb növények (pl. uborka, paprika, padlizsán) esetében is lehetséges 2-3 cikluson keresztül használni. Fizikai tulajdonságai kismértékben különbözetnek, ebből adódóan más lehet a levegő átjárhatósága és a kapilláris víztartó képessége. A több talajnedvességet igénylő növények, mint a hajtatott zöldségfélék és a palánták is, a finomabb szerkezetű, kisebb levegő-, és nagyobb vízmegtartó képességű rostos-frakciót igénylik. A durvább szerkezetű rostok nagyobb levegő-kapacitással, de gyengébb víztartó képességgel rendelkeznek.
Képes a saját tömegénél nyolcszor nagyobb mennyiségű vizet vagy tápoldatot felvenni és tartósan tárolni, mindemellett biztosítja a szükséges mennyiségű levegőt is a gyökerek számára.
De! Egy év után a legjobban előkészített kókuszrostok esetében is tapasztalható némi bomlás, humifikálódás, ami a szerkezet változásával jár. Ezt a változást a vízmegtartó képességben és a levegőzöttségben – nevezhetjük romlásnak is – a tápoldatozások alkalmával figyelembe kell venni, módosítani szükséges az egyszerre kijuttatott tápoldat mennyiségét, gyakoriságát stb. A bomlásnak kihatása lehet a közeg kémiai tulajdonságaira is, felléphet az úgynevezett pentozán hatás, ami következtében a nitrogénellátást szükséges megváltoztatni.
A jól előkészített kókuszrost minősége megegyezik a legjobb felláptőzegekével (pl. porozitás), ugyanakkor vízmegtartó képessége jobb. További előnye, hogy míg egyes tőzegek (síkláp tőzegek) száradás után nehezen nedvesíthetők újra, addig ez a kókuszrostnál a többszöri kiszáradás után sem jelent gondot.
A kókuszrost környezetvédelmi szempontból előnyösebb, mint a kőgyapot, mert letermesztés után mezőgazdasági célra, pl. talajjavításra jól használható. A tőzegben leggazdagabb balti államokban is a készlet rohamosan fogy, sorra jelentenek be korlátozásokat a tőzegkitermelésben, eközben a kókuszrost folyamatosan újratermelődik.
Jelentősen megdrágítja felhasználását a nagy távolság miatti szállítási költség (India, Indonézia, Sri Lanka stb.). Ennek csökkentése érdekében a kókuszrostot 20%-os nedvességtartalomra szárítják, a jobb rakodás és kezelhetőség érdekében téglatest alakú bálákra préselik.
A csomagolás, a méretezés, a szállításra történő előkészítés során figyelembe veszik a felhasználó igényeit.
- 650 grammos téglák. Elsősorban kisüzemi és hobby célra, vödrös termesztéshez 20x10x7 cm-es nagyságúra préselik, amelyek kb. 4 liter tápoldattal (vízzel) feltöltve 10-12 literes vödör feltöltéséhez elegendő*.
- 5 kg-os kókusztégla (30x30x12 cm), amely 1/5-re van préselve. EC értéke alacsony, kevesebb, mint 0,4 mS/cm. Jól kiszárított, nedvességtartalma 20% alatt van. Kémhatása enyhén savanyú. Nagyüzemi vödrös zöldségtermesztéshez ajánlható, mint kiváló gyökérrögzítő közeg.
- Bálázott kókuszrost vagy kókuszrost bála (5 kg-os). Gyengébb minőségű talajok és földek feljavítására használható továbbá bányahomokkal keverve szapoítóföldnek magvetés céljára, vagy cserépföldnek és tápkockaföldnek tűzdelésre és palántanevelésre használható.
- Kókuszrost chips. Darálással vagy vágással készül, maximum 2 cm-es méretű darabok. Zöldségtermesztésben elsősorban kötött közegek, talajok lazítására, homok talajok víztartó-képességének javítására jöhet számításba.
- Kókuszrost paplanok. Táblás termesztéshez 15-20 cm széles, 100-200 cm hosszú, 8-9 cm magas préselt paplanokat hoznak forgalomba. Nagyüzemi zöldség és dísznövényhajtatás számára kiszerelt forma, a talajra történő helyezés és tápoldattal történő feltöltés után a kőgyapothoz hasonlóan, hosszú és rövid kultúrás zöldséghajtatásra alkalmas.
- Kókuszrost cserepek és korongok. Elsősorban dísznövény-termesztéshez, hobby termesztéshez, palántaneveléshez javasolhatók.
/* 10 literes edény esetén tojásgyümölcsből, kígyóuborkából, sárgadinnyéből 1-2 db-ot, paradicsomból 2 db-ot, paprikából 2-4 db-ot lehet vödrönként ültetni./
