Magyarország a szabadföldi paprikatermesztés északi határán van, ezért a termesztés kockázatos, a termésingadozás nagy, a kései fagyok, légköri aszály és az erős nyári felmelegedés jelentős mértékben közrejátszik a termés alakulásában. Az egyes évek terméseredményei között 20-25%-os különbségek is mutatkoznak, amit kereskedelmi úton már nem lehet levezetni.
A paprikát három jól megkülönböztethető célból termesztjük: friss fogyasztásra zárt térben, mint számos más európai országban; szabadföldön tartósítási célra (mélyhűtött, konzerv stb.); és ételízesítés céljából őrleménynek, fűszernek. Míg a hajtatás volumene stabilnak mondható, addig a szabadföldi termőfelület évek óta csökken, jelenleg 4000 ha körül mozog (zöldpaprika 1700-1800 ha; paradicsomalakú 200-300 ha; fűszer 1900-2000 ha).
Az évek óta tapasztalható gyenge terméseredmények (zöldpaprika ~60 t/ha; paradicsompaprika ~20 t/ha; fűszerpaprika ~19 t/ha) – a kedvezőtlen klimatikus tényezőkön kívül – több technológiai tényezővel is összefüggésbe hozható, a tápanyagellátás ezek közül csak az egyik, de az új alapokra történő helyezése és korszerűsítése az eredményesebb termesztésnek egyik feltétele.
A korszerű tápanyagellátás a paprika esetében is, mint általában a növénytermesztésben két pillérre épül, a mérlegelvű tápanyagellátásra és a fajlagos trágyaigényre.
Mérlegelvű tápanyagellátás
A korszerű tápanyagellátás alapja a mérlegelvű tápanyagszámítás, amely esetében a növény igénye megegyezik a talajban rendelkezésére álló tápanyagmennyiséggel, azaz a talaj természetes tápanyagkészletével, továbbá az előző növénykultúrából visszamaradó lomb éves bomlásából származó tápanyagokkal, és a növény alá bedolgozott mesterséges tápelemekkel, azaz a műtrágyákkal (1. ábra).
Intenzív termesztésben (pl. tápoldatozásnál) szokás a víz összetevőit is figyelembe venni, mint lehetséges tápanyagforrást, mivel az öntözővíz is sok esetben fontos növényi tápelemet tartalmaz (pl. nitrát, magnézium, vas stb.), amivel csökkenteni lehet a kijuttatásra kerülő műtrágyát.
A mérleg megbillenése minden esetben kedvezőtlen termesztési és környezetvédelmi szempontból. Nagyobb tápanyagforrás, mint amennyit a növény hasznosít, pazarlás és környezetszennyezés. Kevesebb tápanyag kijuttatása terméscsökkenéssel jár, illetve hosszabb távon a talaj tápanyagkészletének elszegényedésével (lásd. 90-es évek talajzsaroló gazdálkodása).
A pontos mérleg elkészítésének alapja a talaj aktuális tápanyagkészletének ismerete, azaz a talajvizsgálati eredmények. Ilyen tekintetben megoszlanak a vélemények, vannak, akik a 3-5 évenkénti vizsgálatot elegendőnek tartják, és vannak, akik évente mérik a talaj tápanyagkészletét. Intenzív körülmények között a paprika jövedelmező termesztése az éves ellenőrzést indokolja.
Magyarországon, szabadföldön az úgynevezett laktátos (AL) talajvizsgálati módszert írja elő a törvény, trágyázási szaktanácsadás és szakvélemény készítés esetén. Újabban a szabadföldi termesztésben is több gazda – kik „szuper intenzív” körülmények között gazdálkodnak (csepegtető öntözés, tápoldatozás, talajtakarás, árnyékolás, támos termesztés stb.) – áttértek a könnyebben felvehető tápanyagok, azaz a vízben oldódó NPK vizsgálatára (hajtatási talajvizsgálati módszer). Esetenként indokolt lehet a módszer alkalmazása, előfordulhat, hogy jobban kifejezi a növény által hasznosítható tápanyagok mennyiségét, de tudni kell, hogy más a ráépülő szaktanácsadási rendszer, az egyes tápanyagszintekhez más trágyajavaslat tartozik, mint a szabadföldi AL-módszer esetében.
Fajlagos tápanyagigény
A tápanyagszámítás másik pillére a fajlagos tápanyagigény, azaz egy tonnányi termés előállításához szükséges nitrogén-, foszfor- és káliummennyiség (1. táblázat).
1. táblázat: Paprika fajlagos tápanyagigénye (1 t termés előállításához szükséges NPK mennyiség)
A paprikanövényben mért N-, P- és K-szintet a környezeti tényezők, így a talaj tápanyag-ellátottsága is befolyásolja, de szervenként változó mértékben. A növény a biológiai értelemben vett termésben – így a paprika bogyóban – „törekszik” a fajra (fajtára) jellemző, közel állandónak tekinthető tápelem-összetételt teremteni, még annak árán is, hogy más szerveiből elvonja, átépíti. Ezért a bogyók tápanyagtartalma nem adhat támpontot a növényanalízishez, a növény tápanyag-ellátottságának, de a talaj tápanyagtartalmának a megítéléséhez sem, ugyanakkor a termés által a talajból kivont tápelemmennyiség számításához jó információt szolgáltathat, azaz a fajlagos tápanyagigény-számítás alapja lehet.
Kísérletek, számítások és a gyakorlat adatait összevetve a fajlagos tápanyagigényre vonatkozó értékek szórást mutatnak, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy a termés szárazanyagtartalma a termesztéstechnológiáktól és a fajtatípusoktól függően változik (pl. étkezési fehérhúsú paprika, illetve fűszerpaprika). Szabadföldi körülmények között, ahol alacsonyabbak a terméseredmények, és magasabb a termés szárazanyag-tartalma a felső, hajtatásban, ahol lényegesen nagyobb terméseredményekkel számolunk, de a termés szárazanyag-tartalma alacsonyabb, az alsóbb értékeket célszerű a trágyaadagok kiszámításánál alapul venni (1. táblázat).
Míg a termés nitrogén-, foszfor- és káliumtartalma a termésben viszonylag kiegyenlítettnek tekinthető, addig a levelekben jelentősen változik a környezeti, így a talaj tápanyag-ellátottságától függően is. Ezért a lombozat alkalmasabb a paprikanövény tápanyag-ellátottságának megítélésére, de alkalmatlan a terméssel kivont tápanyagmennyiség számítására. A reutilizálódó (átépülő) makroelemek (nitrogén, foszfor, kálium, magnézium) esetében az alsó, a lokalizálódó mikroelemeknél (kalcium, bór, mangán, molibdén, réz, vas, cink) a felső levelek mutatják pontosabban a növénynek az adott elemmel való ellátottságát. Zöldségtermesztésben a levélanalízist a fajta, a növény kora, az egyes környezeti tényezőknek stb. a tápanyagszintre gyakorolt jelentős módosító hatása miatt a trágyázási szaktanácsok készítéséhez kevésbé használjuk.
Trágyaigény számítása
A trágyaadag számításakor a fajlagos tápanyagigényt fel kell szorozni a várható termésmennyiséggel, azaz hány tonna termést tervezünk, így megkapjuk az összes kijuttatandó tápanyagmennyiséget kg-ban. Az értéket korrekciós tényezőkkel kell módosítani, ilyen tényezők:
- talaj tápanyagtartalma,
- várható tápanyagveszteségek,
- szerves trágya hatása,
- előző évről beszántott lombozat bomlása és
- esetleg az öntözővíz összetétele.
Legfontosabb korrekciós tényező a talaj tápanyag-összetétele, pontosabban az a tápanyagmennyiség, ami abból a paprika rendelkezésére áll, azaz amit a paprika hasznosítani képes. Ha a talajvizsgálatok alapján alacsony a talaj tápanyag-ellátottsága, illetve közepesen alacsony, akkor megközelítőleg 40-50%-kal, illetve 25-30%-kal növeljük a kapott értéket, ha magas vagy nagyon magas, akkor 25-30%-kal, illetve 40-50%-kal csökkentjük. /Az egyes talaj-tápanyagszinthez javasolt trágyaértékek (kiszórandó műtrágyamennyiség) fajtatípusonként és szaktanács-rendszerenként kisebb mértékben eltérhet./
Tápanyagveszteség – ami több vagy kevesebb mindig van a trágyázás során – legtöbbször a kimosódásból (pl. nitrogén) és a lekötődésből (pl. foszfor) származik, jelentős mértékben függ a talaj kötöttségétől és humusztartalmától, illetve a trágyakijuttatás módjától. Egy-egy kiadós eső után laza, humuszszegény homokon, nitrogén esetében megközelítheti a 80-100%-ot is.
A talajba dolgozott istállótrágya tápanyagai fokozatosan válnak a növények számára felvehetővé, ezért a szerves trágyával, mint tápanyagforrással 2-3 évig számolunk. Homok esetében gyorsabban, már két év alatt végbemegy a mineralizáció, kötöttebb talajon három év (2. táblázat). A folyamatot olyan tényezők is módosítják, mint a hőmérséklet, a csapadékviszonyok, és maga a trágya minősége is (érettség, alommennyiség és alomminőség, milyen állattól származik stb.).
2. táblázat: Szerves trágya (marhatrágya) feltáródása az idő és a talajkötöttség függvényében (%)
Amennyiben az előző növényből a tarlón maradt lombot, szecskázott kukoricaszárat, vagy leégetett mellékterméket a talajba forgatjuk, úgy annak is célszerű az NPK tartalmát számításba venni. Pillangós elővetemény esetén jelentős nitrogénforrással számolhatunk (3. táblázat). A kiszórandó kálium (K2O) kalászosok és kukorica után 10 kg-mal, napraforgó után 30 kg-mal csökkenthető szemtermés-tonnánként.
3. táblázat: Pillangós elővetemények N-műtrágyaigény csökkentő hatása (Árendás, 2004 nyomán)
Az öntözővízzel, mint korrekciós tényezővel csak a víz összetételének pontos ismerete esetén lehet számolni. Makroelemek közül a magnézium lehet számottevő, esetleg a nitráttartalom miatt a nitrogén. Egyéb elemeket, mint tápanyagot, csak az izolált termesztésnél vesszük figyelembe.
