A korszerű termesztéstechnológiák kapcsán a növényi stresszélettan gyakorlati alkalmazásával egyre többször találkozhatunk, lehetővé teszik a növényi életfolyamatok és a fejlődés bizonyos mértékű szabályozását, fenológiai korlátok közötti irányítását. Egyes jelenségek régóta ismertek, bár nem tudatosan, de alkalmazásuk létezett a mindennapi termesztésben, azonban a mélyebb élettani összefüggéseik sokak számára ismeretlenek voltak. Újabban a fajtakatalógusokban is egyre gyakrabban lehet ilyen és hasonló kifejezésekkel, mint a stressz-érzékenység („szárazság-stressztűrő képesség”, a „hidegstressz érzékenység” vagy a „hőstressz-szel szembeni tolerancia”) találkozni.
A stresszjelenségen belül stresszornak nevezzük azokat a környezeti elemeket, amelyek a növény életében csökkentik a növekedést és termést, továbbá a faj élettani alkalmazkodásban vagy a faj adaptációs tulajdonságaiban változásokat idéznek elő. Más megfogalmazásban stresszoroknak azokat a növényre ható külső erőket, körülményeket nevezzük, amelyek a növényi ingert kiváltják, amelyek a növény stresszválaszát létrehozzák.
Nem biztos, hogy minden stressz a növény növekedése vagy fejlődése szempontjából kedvezőtlen folyamatokat indít el. Ugyanis beszélünk gyenge, eustresszről, amelyek a növényben kedvező, stimulatív folyamatokat váltanak ki, de léteznek úgynevezett distresszek vagy gátlóhatásúak, amelyek az élettani folyamatokra minden tekintetben kedvezőtlenek.
A stresszorokat (stressz-tényezőket) különböző szempontok alapján lehet csoportosítani, emberi tevékenységre visszavezethető stressz-hatások, természetes okokra visszavezethető hatások, biotikus tényezők okozta hatások (pl. vírusok-, baktériumok-, gombák-, állatok okozta hatások) és abiotikus tényezők által kiváltott hatások (fagy, magas hőmérséklet, szárazság, stb.).
Ha a stressz okozta változások és reakciók élettani összefüggéseit jól ismerjük, úgy azokat a növénytermesztésbe beépíthetjük. Minél intenzívebb termesztéstechnológiát alkalmazunk (pl. üvegházi vízkultúrás növénytermesztés), annál több környezeti tényezőt tudunk szabályozni, annál több stimulatív stressz alkalmazására nyílik lehetőség.
Erős vegetatív növekedésű paradicsom – rosszul köt
Leggyakrabban alkalmazott stressz kezelés a zöldségkertészetekben a kedvező vegetatív-generatív növekedés arány fenntartása, egyre gyakrabban találkozunk ennek szabályozási igényével. A fajtaleírásokban, mint fontos tulajdonságot említik a generatív és a vegetatív növekedési jelleget. A generatív jellegű fajták hamarabb virágoznak, gyorsan kötnek, lombozatukhoz képest sok termést nevelnek. Ezzel ellentétben a vegetatív növekedésűek, viszonylag későn kötnek, levéltömegükhöz képest kevés termést fejlesztenek. A fogalmakat többnyire a paradicsomnál, padlizsánnál és a paprikánál használjuk, újabban azonban az uborka és a dinnyék esetében is előfordulnak.
Előny vagy hátrány egy fajta esetében a vegetatív vagy a generatív jelleg? – fogalmazódik meg a kérdés. Az intenzívebb lombképzési vagy virágképzési hajlam nem mondható előnynek, de hátrányos tulajdonságnak sem tekinthető. Csupán azért jelzik, hogy a környezeti tényezők szabályozásával elkerülhessük a túlterhelést vagy a gyenge (rossz) terméskötést, esetleg a túllombosodást.
A fajta pontos ismeretében a kertésznek kell a környezeti tényezők szabályozásával a növény generatív és vegetatív egyensúlyát fenntartani, vagyis azt a lomb és termés arányt kialakítani, amelynél a fajta a teljesítő képességének maximumát adja. Melyek azok a környezeti tényezők és technológiai elemek, amelyek a növény fejlődését az egyik vagy a másik irányba mozdítják el? Milyen stressz hatásokkal érhető el a kedvező termés/lomb arány?
| Generatív jelleget indukáló tényezők: | Vegetatív jelleget indukáló tényezők: |
| intenzív fény | gyenge fény |
| vörös és sárga fénytartomány | rövid hullámú fény |
| alacsony léghőmérséklet | magas léghőmérséklet |
| kevés víz (átmeneti vízhiány) | sok víz |
| sok nitrogén | kevés nitrogén |
| sok foszfor | foszforhiány |
| alacsony levegő-páratartalom | magas páratartalom |
| gyökerek sérülése | folyamatos gyökérnövekedés |
| nagy tenyészterület | sűrű növényállomány |
| magas EC | alacsony EC |
| hőmérséklet ingadozás | kiegyenlített hőmérséklet |
Az említett tényezők között vannak, amelyek könnyen, akár szabadföldi körülmények között is szabályozhatók, mások változtatása bonyolult, költséges, nehezen kivitelezhető még üvegházban is. Jó példa erre a nitrogén-túladagolás, mint stressz-hatás. Ha a nitrogéntúltrágyázás jelentős mennyiségű víz adagolása mellet történik, akkor vegetatív növekedést generál, ha vízhiány mellett adunk sok nitrogén (sóstressz), akkor az a virágzást váltja ki. Vízmegvonással a nagy lombot fejlesztő, nehezen virágzó és rosszul kötő növényeket generatív irányba „terelhetjük”, amire sokszor szükség van a zöldségtermesztésben.
(Terbe István – Agrofórum Online)
