„Sok minden szól bele abba, hogy mekkora a gazda termése. Először is az időjárás, amelyről a gazda nem tehet. De az időjárás is sokról nem tehet, amit ráfognak….” / Gyárfás József, 1927
A szélsőséges időjárás lényegesen kisebb gondot okozna a szabadföldi zöldségtermesztésben, ha nem kellene a sok csapadék és szárazság következtében fellépő, káros hatásokat felerősítő tényezőkkel számolni. A legtöbb gazdaságban nagyon leegyszerűsödött a vetésszerkezet, már-már monokultúrás jellegű termesztés folyik, hiányosak az alap-talajművelési eljárások, nagymértékű az elgyomosodás, szakszerűtlen a talajművelés, egyes üzemekben nagy szükség lenne a meliorációs munkákra, és ha a zöldségtermesztésben lényegesen nagyobb is a bruttó termelési érték, mint a búza, kukorica vagy cukorrépa termesztésében, ennek ellenére jelentős a kényszer-takarékoság, a művelő eszközök hiánya és az abból adódó talajművelési gondok.
Magyarországon az úgynevezett aprómagvú fajok (sárgarépa, petrezselyem, paszternák, hagyma káposztafélék, cékla, stb.) vetésterülete 15–17 000 ha, vetésük döntő mértékben a kritikus kora tavaszi időre esik, amikor egyik évben a szárazság, másikban a sok csapadék nehezíti a magágy-előkészítést, pedig gyors csírázásukhoz, egyöntetű kelésükhöz jó minőségű vetőágy szükséges. Az előkészítés az őszi talajforgatással, még pontosabban a nyári tarlóhántással kezdődik, mivel a jó minőségű szántást csak szakszerűen elvégzett tarlóhántással együtt lehet megvalósítani. Ismert, hogy a tarlóhántás célja a nyári és nyárvégi csapadék befogadása és tárolása, a nyári gyomok és több veszélyes növényi kártevő irtása (pl. káposztalégy, bagolypille hernyója, stb.). Az idejében és jó minőségben hántott és lezárt tarló később, a szélsőséges vízhiány esetén is omlósan szántható vagy lazítóeszközökkel rögmentesen, esetleg mérsékelt rögképzéssel mélyíthető.
A tarlóhántás mellett a szántóföldi zöldségtermesztés alapvető és meghatározó technológiai eleme az őszi mélyszántás. Hatására nő a talaj össztérfogata, a hézagtérfogata, azon belül a gravitációs pórusok aránya, ezzel együtt csökken a térfogat tömege (fajsúlya). A hézagtérfogat-növekedés hatására javul a talaj vízbefogadó képessége, hosszabb időn keresztül több nedvességet képes tárolni, ezzel nagymértékben csökkentve a lejtős területeken az eróziós veszélyt. A laza szerkezet feltétele a sárgarépa és a petrezselyem gyökér jó minőségének, a szabályos termésforma kialakulásának.
Az idei nyáron több alkalommal volt felhőszakadás egyes körzetekben, rövid idő alatt jelentős mennyiségű csapadék hullott. Ennek ellenére előfordult, hogy augusztus végén 100 cm-es talajmélységben vízhiányt lehetett mérni. A rossz szerkezetű, betömődött talaj nem volt képes a hirtelen lezúduló csapadékot elnyelni, a víz átszaladt a felületén – ezzel nagy eróziós károkat is okozott – de maga a termőréteg száraz maradt.
Az őszi mélyszántás időpontjának helyes megválasztása több ok miatt is döntő. Míg a laza és homoktalajok a fagyott állapotot leszámítva mindig művelhetők, addig a kötöttebb talajok csak a vízkapacitás 40–60 %-os intervallumában alkalmasak szántásra. Ez az érték megfelel a lényegesen könnyebben mérhető nedvességtartalom nagyjából 30%-os értékének. A száraz talaj a szántás alkalmával rögössé válik, nagyobb energiát igényel a forgatása. Annak ellenére, hogy a fagy az így képződött rögök jelentős részét szétszívja, az ilyen talajból nehezebb tavasszal az aprómagvú zöldségfélék, de a nagyobb szemű borsó számára is jó minőségű magágyat készíteni. Csapadékos ősz esetén, ha a talajnedvesség jóval meghaladja a 30%-ot, ugyancsak nem ajánlatos szántással próbálkozni, mert a kötöttebb talajok ilyenkor „elkenődnek”. Nedves talajon a talajmarós és rugós kultivátorokkal történő művelés előnyösebb, az így előkészített talajt nem szükséges elmunkálni, rajta tavasszal a magágy könnyebben kialakítható.
Az őszi szántást a téli csapadék jobb befogadása érdekében, a szántóföldi növények esetében általában nem zárjuk le, de az aprómagvú zöldségek, továbbá az ágyásos és bakhátas termesztés ilyen tekintetben kivételnek számít. Ha ősszel, nedves talajon szántunk, az aprómagvú, korai vetésű zöldségfélék alá (hagyma, sárgarépa, petrezselyem) az elmunkálást ne hengerrel vagy simítóval végezzük, hanem kultivátor-pálcás henger kombinációval. A művelt réteg kialakításánál – a nagyobb gyökértömeg képződése érdekében – törekedni kell a 25-35 cm-es mélységre, ami a termésmennyiségen és a termésminőségen túl, jelentős mértékben növeli a termés biztonságát is.
A helytelen időzítés mellett, olyan minőségi hibákkal is találkozhatunk, mint:
– gyorsszántás következtében kialakuló túlforgatás, amit a talaj felszínén maradó szerves trágya és növényi maradványok bizonyítanak,
– vakbarázda létrejötte, ami a túl széles fogásnak tulajdonítható, és amit tavasszal a sávos gyomosodásról, egyenetlen kelésről, növényfejlődésről veszünk észre.
(Terbe István – Agrofórum Online)
