Az eredményes paradicsomhajtatás egyik sarkalatos pontja a virágzás optimális környezeti feltételeinek megteremtése, illetve a virágok termékenyülését elősegítő technológiai eljárások szakszerű alkalmazása!
Egészséges növény esetében – optimális környezeti feltételek mellett – már a virág kinyílásakor termékenyülésre képes a bibe, és a fertilitását 8-10 napon keresztül meg is tartja. A szektrétumnak (ragadós anyag) köszönhetően a pollen a bibére tapad, majd néhány óra elteltével tömlőt fejleszt, és megtermékenyíti a petesejtet.
A paradicsom virág esetében a portokok csövet képezve helyezkednek el a bibe körül, felnyílásukkor szabadul ki a pollen. A bibeszál hosszúsága változó, fajtára is jellemző, eltávolodva a portoktól, hosszú bibe fejlődik nehezítve ezzel a megporzást, azaz az önbeporzást, ami részben oka is a gyakran előforduló rossz terméskötődésnek.
A virágzást, a pollenképződést és magát a megtermékenyülést több környezeti tényező is befolyásolja, a rossz terméskötődés legtöbbször ezekre vezethető vissza.
Klimatikus tényezők
A klimatikus tényezők különösen nagy szerepet játszanak a reproduktív szervek szöveti differenciálódásában, azok kialakulásában, működésében. Fajtánként kismértékben eltér, de megközelítőleg 10 órás napi megvilágítás, ~200 J/m2/nap fényenergia szükséges ahhoz, hogy a virágzás és terméskötődés bekövetkezzen.
Kései ültetéseknél (pl. április) ez az érték általában meg van, főleg a téli hajtatás során okoz a fényhiány termékenyülési gondot.
A fény mellett meghatározó szerepet játszik a termékenyülésben a léghőmérséklet, aminek alsó határa 13-14 °C, és maximális értéke 30 °C. Ideális, ha a légtér hőmérséklete a maximum és minimum értékek átlaga közelében van, azaz 21-22 °C.
Maga a levegő összetétele, közvetlenül nem, de a páratartalom jelentős mértékben hatással van a terméskötődésre. Párás levegő (85-90%) a pollen csomósodását idézi elő, a túl szárazban (60% alatt) nincs szekrétum kiválás, ebből adódóan kevésbé tapad a pollen a bibéhez.
Fűtés nélküli fóliasátrakban, ahol nehezebb a léghőmérséklet szabályozása és a hőmérséklet és a páratartalom összhangba tartása, mint az üvegházakban, vagy a jól, 25-30 Δt°C hőlépcső szinten fűthető fóliablokkokban. Általánosságban megállapítható, hogy a rossz termékenyülésnek, a virág- és terméselrúgásnak leggyakoribb kiváltó okai a kedvezőtlen klimatikus feltételek: a fényhiány, a túl magas vagy alacsony léghőmérséklet és a szélsőséges páratartalom.
Talajtényezők
A talajtényezők közül kisebb mértékben a talaj nedvességtartalma, jobban a tápanyag-összetétele befolyásolja a virágzás és termékenyülés folyamatát. A talaj nedvességtartalmának napi 7-9%-os ingadozása elfogadható, ennél nagyobb eltérés a generatív, kisebb a vegetatív növekedést segíti elő.
Tápanyagok közül háromnak: a nitrogének, a foszfornak és a bórnak van kiemelkedő szerepe a generatív folyamatokra, ami nem jelenti azt, hogy a többi tápelem jelenléte vagy éppen hiánya teljesen indifferens a fejlődési egyensúly fenntartásában.
A jó kondíció ilyen tekintetben is meghatározó, amiben a víz és a nitrogén aránya fontos. A nitrogén – bőséges vízellátás mellett – a lombnövekedést segíti, egy határon túl (buja növekedés) virág- és terméselrúgást, rossz kötődést okozhat.
A foszfor a generatívszervek szöveti differenciálódására, később a virágzás folyamatára van hatással. A bór a pollenképződés, a virágpor csírázás vonatkozásában fontos.
A magasabb EC érték, azaz a töményebb talajoldat egy határig a virágképződést és terméskötődést serkenti, ami jó lehetőséget kínál a növény vegetatív-generatív egyensúlyának szabályozásához (víz visszafogása, ill. intenzívebb öntözés). Egy határon túl a magas talajoldat koncentráció a termés minőségének romlását, élettani betegségek kialakulását okozhatja.
Technológiai munkák
A technológiai munkáknak is hatása van a terméskötésre. Ültetéskor nagyobb tenyészterülettel, később a levelezéssel, az oldalhajtások időben történő eltávolításával segíthetjük a fény jobb kihasználását, ezáltal javítjuk a virágképződés és megtermékenyülés lehetőségeit, a generatív fejlődési irányt.
A felsoroltakon kívül milyen egyéb lehetőségek vannak a termesztő kezében a terméskötődés elősegítésére? A gyakorlatban alkalmazott terméskötődést elsegítő eljárások három csoportra oszthatók:
- kémiai eljárásokra,
- mechanikai módszerekre és
- biológiai megoldásokra.
A kémiai módszerek között vannak nagyon olcsó és hatásos módszerek, de ezek jelentős része a termésminőséget rontó mellékhatások miatt kiszorulóban van a termesztésből.
Mechanikai módszerek
A mechanikai módszerek korábban általánosan használatosak voltak, napjainkban a nagyüzemekből kiszorultak, de a kisebb gazdaságokban jelenleg is eredményesen alkalmazzák, ahol a felület mérete miatt a biológiai módszerek (poszméhekkel történő beporoztatás) kevésbé rentábilisak.
Előnyük a vegyszeres kezeléssel szemben, hogy nincs mellékhatásuk, ugyanakkor hátrányuk a nagyobb a kézimunkaerő igény, továbbá csak olyan esetben alkalmazhatók, ha a pollen csíraképes.
Két változata terjedt el: a huzalok, azaz a zsineget tartó fémhuzalok kocogtatása (rázogatása) és a vibrátoros fürtrázás, más néven elektromos méhek használata. Ez utóbbi, valamivel eredményesebb, mint a huzalok ütögetése, ugyanakkor lényegesen lassúbb eljárás, kézimunka igényesebb.
Kései ültetésű paradicsomnál heti kétszeri, esetleg háromszori gyakorisággal végezve jó eredmény érhető el mind a két módszerrel, de a nagyon korán ültetett paradicsomnál a hatás gyengébb az említett pollen minőség miatt.
Biológiai módszerek
Napjainkban biológiai módszereket alkalmazva, poszméhek segítségével végzik a beporzást a nagyobb és középméretű árutermelő gazdaságok. A méhek percenként 20-30 virágot járnak be, mozgásukat a klimatikus tényezők (hőmérséklet, páratartalom) kevésbé befolyásolja.
A virágzás kezdetén hektáronként két kaptár kihelyezése ajánlott, később, a folyamatos virágzás idején 4-5. A méhek megfelelő aktivitása 4-6 hétig tart, ezt követően a családok (kaptárok) cseréje szükséges. A vegyszeres növényvédelmi eljárásokat szigorú összhangba kell hozni a méhek telepítésével.
Az egészen kisméretű üzemekben, saját célra termelő gazdaságokban a poszméhek alkalmazása kevésbé javasolt módszer ugyanakkor a mechanikai eljárásokkal történő megporzás (vibrátorozás, huzal-ütögetés, zsinegrázogatás), megoldást jelenthet a rossz termékenyülés megelőzésére!
