Szabadföldön az étkezési célból történő paradicsom nevelés gyakorlatilag megszűnt, a friss fogyasztási igényt a kereskedelem hajtatásból, illetve importból fedezi.
Az országban közel 300 hektáron folyik paradicsomhajtatás, a megközelítőleg 130-140 ezer tonna frisspiaci áru kisebb részét nagylégterű, korszerű, klíma-szabályozott, tápoldatozás tekintetében programozott üvegházakban termesztik, de nagyobb része változatlanul az alacsony építésű, kisebb légterű, kevésbé gépesítetett (automatizált) fóliák alól származik, ahol nehezebb a növény igényének megfelelő feltételek biztosítása, körülményesebb az ökotechnikai és fitotechnikai munkák elvégzése. Ezekben a létesítményekben a termésátlag alig éri el a 28-30 kg/m2-t, szemben az üvegházakkal, ahol az 50-55 kg/m2-t meghaladó termésmennyiség sem ritka (többéves országos átlag ~ 35-38 kg/m2).
Kétségtelen, hogy az utóbbi években a kisebb légterű fóliákkal rendelkező gazdaságokban is sokat javult a technológia színvonala, nagyobb a higiéniai fegyelem, ennek ellenére szinte minden évben jelentkeznek a fűtetlen és néhány fokos hőlépcsővel rendelkező fóliák esetében a lehűlésekből vagy a kései fagyokból adódó károk, terméskiesések. Ezekben a korszerűtlen létesítményekben nehezebben lehet a növény igényének megfelelő klímát és talajviszonyokat biztosítani, amikből a technológiára visszavezethető minőségi hibák jelentős része adódik, például rossz bogyókötődés, apró, üreges termések, színhibák, torz és repedt bogyók.
A paradicsom típustól (snack, cherry, koktél, fürtös, húsparadicsom stb.) és fajtától függően a repedési hajlam nagyon változó, gyakoribb a nagyobb bogyójú, több rekeszű fajtáknál, de a kisebb terméseken is előfordul. Szerepe van a lédússágnak, a hús és a külső héj vastagságának, a bogyó alakjának, ebből adódóan nehéz az ápolásra, a víz- és tápanyagellátásra pontos értékeket, szabályokat mondani.
Meg kell jegyezni, hogy fajtatípuson belül is, így például a fürtös és a húsparadicsom fajták esetében, főleg a többrekeszes, lédús, szabadföldi fajták között jelentős különbség van a repedési hajlamot illetően. Ezek öntözése és tápoldatozása fajtáktól függően sokkal nagyobb figyelmet igényel!
Kétségtelen, hogy a bogyók repedése leggyakrabban a vízellátással van összefüggésben. Bár sokan azt gondolják, hogy a túlöntözés a repedések fő oka, pedig az egyenetlen vízellátás, mint annyi más zöldségfélék esetében is (karalábé, sárgarépa, fejes káposzta stb.) a leggyakoribb kiváltó ok. Minél fejetlenebb a gyökér, minél sekélyebben helyezkedik el, annál érzékenyebben reagál a növény a váltakozó vízadagokra. Csepegtető öntözés esetén abból adódóan, ha ritkább öntözéseket töményebb tápoldattal végezzük, és naponta később kezdjük, valamint korábban fejezzük be, növeljük a talajban a víztartalom ingadozását, nagymértékben fokozzuk a bogyókárosodás veszélyét. Általában a vízellátási zavarokból adódó repedés hosszanti vagy csillag alakú (1. kép).
Néhány esetben a bogyórepedés fitotechnikai munkákkal, a tetejezéssel, levelezéssel, az oldalhajtások eltávolításával van összefüggésben. A szabadföldi paradicsom hiányából adódó nyári árcsökkenés miatt – mint korábban – nem kell gyorsítani az érést, inkább a kis fólia-légtér az oka, hogy visszavágják a főszárat. (A növekedési csúcs eltávolítását, más néven tetejezést célzó főszár visszavágás a növénykultúra felszámolása előtt nyáron 5, ősszel pedig 6 héttel korábban történik.) Azáltal, hogy a növényt nem terheljük a betakarításra már nem szánt fürtök kinevelésével, felgyorsítjuk az utolsó bogyók növekedését és érését. Ha a visszavágást közvetlen a fürtkocsány felett végezzük, a bogyókat nem árnyékoljuk levéllel, fennáll a napégés veszélye, és a levelek hiányában a felesleges víz párologtatása sem történik meg, ebből adódóan könnyebben reped a termés. A napégés és bogyórepedés megelőzése miatt a szár olyan formában történő visszavágása javasolt, hogy az utolsó virágzó fürt fölött 2-3 levél az árnyékolás, és a víz elpárologtatása céljából megmaradjon.
A levelezés és az oldalhajtások eltávolítása során alkalmazandó fontos szabály – hogy a növényt ne érje káros stressz – a fokozatosság betartása, azaz egy alkalommal 2-3 levélnél többet ne távolítsunk el, és ne engedjük a kacsokat kifejlődni, hogy fejlett oldalhajtásokat kelljen eltávolítani. A termésre gyakorolt számos kedvezőtlen hatás mellett, a repedési hajlamot is fokozza a nagy lombtömeg eltávolítása, a növény felkopaszítása (2. kép). (Téli hónapokban 2-2,5 db/m2 növényen ~ 30-35 darab/m2, nyáron 3-4 db/m2 növényen ~50-55 darab/m2 levél biztosítja a megfelelő növekedést.)
A rossz klímaszabályozásnak is következménye lehet a bogyók repedése, ami főleg tavasszal a nagy éjszakai/nappali hőmérséklet-különbségből adódóan a fűtetlen, és vészfűtési szinten fűtött fóliák esetében fordul elő. A vékony levélzet az első reggeli napsugarak hatására felmelegszik, „jelzést ad” a gyökérzetnek, hogy szükséges a víz. Ugyanakkor a nagyobb tömeget képező, és lassabban melegedő, még merev bogyók nem tudják a nedvességet kellő rugalmassággal fogadni, ebből adódóan megrepednek. Fokozatos szellőzőnyitással és a fűtés lassú megszüntetésével megelőzhető, de mindenképpen mérsékelhető a hőingadozásból adódó bogyókár.
A híg, és a nitrogénhez képest kevés káliumot tartalmazó tápoldat, erős vegetatív növekedést, és laza szövetstruktúrát idéz elő, ami nemcsak a szár és a levelek laza szövetállományában nyilvánul meg, de a bogyók esetében is érzékenyebb, repedésre hajlamosabb termések képződnek. Tápoldatozáshoz javasolt N/K arány a fejtrágyázások idején, fejlettségtől függően:
- kiültetéstől virágzásig: 1/1,0-1,5
- bogyókötődés kezdetén: 1/1,5-2,0
- első szedések alkalmával: 1/1,6
- érés és termésszedés idején: 1/1,4-1,5
Magában a sok nitrogén (nedvesség hiányában) nem okoz buja növekedést és termésrepedést.
A nagy melegben, 32-35 0C felett már lassul az asszimiláció, rosszul köt a növény, a bogyón színhibák alakulhatnak ki, a likopin és a karotin képződés leáll, helyette sárgásbarna, flavonoidokat tartartalmazó foltok mutatkoznak, hasonlóan a káliumhiány esetén fellépő zöldtalpasság-betegségre. Az ilyen szövetnek eltérő a rugalmassága az egészséges bogyófelület szövetállományától, ebből adódóan könnyen körkörös formában megreped (2. kép).
