A vöröshagymát mint az egyik legfontosabb ízesítő zöldségfélét a világon megközelítően 3 millió hektáron termesztik. Fogyasztása országonként nagy szórást mutat, az egyes ázsiai országok néhány kg-os felhasználásától a líbiai 30 kg/fő/év csúcsnak számító mennyiségig.
Nálunk is nyugodtan nevezhetjük népélelmezési cikknek, hisz mindennap valamilyen formában asztalra kerül. Beleszámítva a vöröshagymán kívüli fajokat is (póré, metélőhagyma, téli sarjadékhagyma) Magyarországon 10-12 kg/fő/év az átlagos fogyasztás.
24-28 t/ha átlagtermésünk – szemben a hollandokkal, ahol évenként rendszeresen 100 t/ha körüli mennyiséget is elérik – az elmúlt 30 év alatt lényegében nem változott, a javulás minimális (3-5 t/ha), termesztésünk színvonalát és elmaradásunkat jól jelzi.
Országon belül a hagymatermesztés átrendeződött, a történelmi makói tájról a termesztés nagy része a Jászságba és a Kisalföldre került. Néhány kiugró terméseredménnyel rendelkező gazdaság található még Csongrád-Csanád vármegye dél-nyugati részén és Bács-Kiskun vármegyében is. Bizonyítva, hogy megfelelő talajon, szakszerű tápanyag- és vízellátás mellett nálunk is lehetséges a holland eredményeket megközelíteni (1. kép).
Árutermelő gazdaságokban a magról vetett technológia kiszorította a minőségben jobb, magasabb szárazanyag tartalmú, jobban tárolható, de lényegesen drágábban megtermeszthető kétéves makói hagymát.
A termesztés visszaesésének okait kutatva első helyen kell megemlíteni az öntözés hiányát, és az ehhez kapcsolódó alacsony színvonalú tápanyagellátást.
Magról vetett étkezési hagyma tápanyagigénye
A hagymafélék – bár csoporton belül a fajok között jelentős eltérés van – a közepes tápanyagigényű zöldségnövényekhez tartoznak, mint ahogy a vöröshagyma is. A nitrogén alapvetően a termésmennyiséget befolyásolja, míg a kálium a minőséget határozza meg (szárazságtűrés, fagytűrés, tárolhatóság és szállíthatóság), foszforigénye alacsony.
A nitrogénhiány átmeneti jelleggel gyakran előfordul homoktalajon. Főleg ott lehet megfigyelni, ahol nem használtak indítótrágyát, vagy késtek az első fejtrágyázással (külső, idősebb levelek világosabbak). A nitrogénnel való túltrágyázás – mint ahogy a kései fejtrágyázás is – rontja a termés minőségét, a tárolhatóságot.
A hagyma nem számít foszforigényes növénynek, hiányával nagyon ritkán lehet találkozni. A foszfort lombtömeghez képest nagyobb mennyiségben fejlődésének kezdetén igényli.
A káliumhiány csak szélsőséges esetben okoz terméscsökkenést, sokkal inkább a beltartalmi tulajdonságokra, a hagyma minőségére van hatással. A káliummal jól ellátott növény jobban bírja a szárazságot, ellenállóbb a betegségekkel szemben. Azáltal, hogy a kálium növeli a szárazanyag-tartalmat, a vastagabb buroklevelekből adódóan a termés kisebb törődéssel, sérüléssel szedhető, jobban szállítható, és kisebb veszteséggel tárolható.
Magnéziumigénye szakirodalmi adatok alapján 20 és 40 kg/ha között változik, a hazai mérések az egyéves hagyma esetében 25-35 kg/ha-t állapítottak meg. Ez más zöldségfajokhoz viszonyítva közepesnek, ill. alacsonynak mondható.
Kalciumból egy tonna termés kifejlesztéséhez ~0,6 kg-ot használ fel. A kalciumhiány-tünetek a termesztésben szinte ismeretlenek, csak savanyú talajon fordul elő.
A hagymának, más zöldségfajokhoz képest, jelentős a kénigénye. Jellegzetes hatóanyagának, az allilszulfidnek a mennyisége, amely az ízét is adja, összefüggésben van a szárazanyag-tartalommal és a kénellátással.
A nitrogén túladagolása kénhiányt okozhat, optimális esetben a nitrogén/kén aránya 30-40/1 között változik, beteg (kénhiányos) növényeknél sok esetben meghaladja a 70-80/1-et. A mezo- és mikroelemek közül fejlődésében még a vas és a bór játszik fontos szerepet, klórra érzékeny.
Trágyázási terv készítésekor a fajlagos tápanyagigényből, azaz 1 tonna termés kifejlesztéséhez szükséges tápanyag mennyiségéből célszerű kiindulni:
- nitrogén (N): 3,4 kg/t
- foszfor (P2O5): 0,9 kg/t
- kálium (K2O): 3,5 kg/t
- magnézium (MgO): 0,4 kg/t
A tápanyagfelvétel a tenyészidő folyamán folyamatosan növekszik. Kezdeti fejlődés idején – az első 2-2,5 hónapban – különösen lassú, majd a betakarítást megelőző 2-2,5 hónapban felgyorsul, ekkor, a hagymafejek képzésének idején a legnagyobb.
Magról vetett étkezési vöröshagyma talajigénye
Az étkezési hagyma termesztése nem köthető egyetlen talajtípushoz, a szélsőségesen laza, humuszszegény homokot és a túlkötött agyagtalajokat kivéve megnevelhető. Míg a dughagymáról szaporított hagyma a kevésbé jó szerkezetű talajokon is elfogadható termést ad, addig a magról vetett igényesebb, csak ott szabad termeszteni, ahol jó minőségű vetőágy készíthető, és a talajcserepesedés nem zavarja a kelést. Sekély gyökérzete miatt nem igényel mélyen művelt talajt.
A mészben közepesen ellátott (1-5% CaCO3), közel semleges kémhatású, szikesedésre a legcsekélyebb mértékben sem hajlamos, pangó víztől mentes talajok a legjobbak. A kötöttebb vályogtalajokon magasabb szárazanyag-tartalmú, jobban tárolható hagyma fejlődik, szemben a lazább talajokon (homokos vályog), ahol viszonylag gyorsabb a fejlődés, de a szárazanyag-tartalom rendszerint alacsonyabb, amiből következően a tárolhatóság is valamivel gyengébb.
Az úgynevezett gyomnevelő növényekhez soroljuk, tekintettel habitusára, kis levélfelülete nem árnyékolja a talajt. Ebből adódóan fontos szempont a talaj megválasztásakor a gyomosodás mértéke, különösen veszélyesek az egyszikű és az évelő gyomokkal fertőzött táblák.
Vetésforgóban a szervestrágyázott szakaszt követően (pl. kertészeti forgókban paprika, paradicsom vagy káposztafélék után), mezőgazdasági forgókban két kalászos közé helyezik.
Vöröshagyma vízigénye és öntözése
A hagyma vízigényével kapcsolatos megállapítások – abból adódóan, hogy nem tesznek különbséget az egyéves, magról vetett és a kétéves, dughagymáról nevelt között – ellentmondásos. A kétéves hagymát egy átlagosan csapadékos évben lehet öntözetlen körülmények között is termeszteni, de a magról vetett nevelése csak öntözött feltételek mellett eredményes.
Az intenzív tápanyagfelvétel, azaz az intenzív tömeggyarapodás a legmelegebb és a legszárazabb nyári időszakra esik, ebből adódóan nélkülözhetetlen az öntözése.
A vízigény egyik jellemző mutatója a transzspirációs együttható (egységnyi szárazanyag előállításához szükséges vízmennyiség) a magról vetett esetében ~270-300, a dughagyma esetében ~240-270, ez jól jellemzi a vízigénybeli különbséget.
Az utóbbi évek csapadékszegény időjárása kikényszerítette már a korábbi, áprilisi öntözést. Mivel az utolsó vízpótlás időpontja jelentősen befolyásolja a hagyma visszahúzódását és beérését, a szedés előtt kb. 2-3 héttel be kell fejezni az öntözést.
Egyéves étkezési hagyma tápanyagellátása
Jó tápanyagellátás, helyes trágyázás az, ha mindig annyi tápanyag, és olyan arányban áll a talajban a növény rendelkezésére, mint amennyit adott időben igényel. A tápanyagok megválasztása, a mennyiség kiszámítása mellett fontos a trágyázás időzítése, és a kijuttatás módja is.
Sekély gyökérzete miatt, főleg a lazább szerkezetű talajok esetében, a folyamatos és megosztott trágyázást igényli. Tapasztalatok azt mutatják, hogy intenzív termesztés esetén a nitrogént 3-4 alkalommal, de a káliumot is megosztva alap-, esetleg indító- és fejtrágya formájában célszerű adni. A foszfor nagyobb részét ősszel a gyökérmélységbe tanácsos forgatni, keveset indítónak a vetés alkalmával adni (1. táblázat).
1. táblázat: Trágyamegosztás az egyéves, tavaszi vetésű vöröshagyma esetében (%-ban)
| Trágyakijuttatás ideje | Nitrogén (N) | Foszfor (P2O5) | Kálium (K2O) | Magnézium (MgO) |
| Alaptrágya ősszel | – | 80-90 | 50 | 50 |
| Indítótrágya vetéskor | 10-20 | 10-20 | 25 | – |
| Fejtrágya tenyészidőben | 80-90 | – | 25 | 50 |
Sóérzékeny növény, szikesedésre hajlamos környezetben, túltrágyázott talajon rosszul csírázik. Ez vonatkozik az öntözővízre és a tápoldatra is, 1,5-2,0 EC-nél magasabb összessó-tartalmú víz alkalmatlan az öntözésre.
Intenzív termesztésben, fejtrágyázás esetén a tápoldat formájában adott fejtrágya töménysége ne haladja meg a 2,5-3 EC-t. Ha a műtrágyák szilárd formában kerülnek kijuttatásra, úgy alkalmanként nitrogénből (N) 30-50 kg/ha-nál, káliumból (K2O) 80-100 kg/ha-nál több sem fej-, sem indítótrágya formában nem javasolt! A túl későn adott nitrogén fejtrágya nemcsak késlelteti a hagyma visszahúzódását, de rontja a minőségét és a tárolhatóságát is.
A káliumot a klórérzékenység miatt káliumszulfát vagy káliumnitrát formájában tanácsos adni. Kis méretű és viaszos lombfelülete miatt a lombtrágyákat rosszul hasznosítja.
