A kezdetek egészen 1978-ig, a Balaton-felvidékre nyúlnak vissza – egészen pontosan egy vonatútig, amelyen a szülők találkoztak. Nem sokkal később, még ugyanabban az évben megtörtént a házasságkötés is, melyre a Hableány épületében került sor, az ifjú pár nászajándékba pedig egy kis présházat kapott a Balaton-felvidéken, ahol később egyre több és több időt töltött a család. Az azóta eltelt évek alatt az egykori 800 négyszögölnyi szőlőből és a kis pincéből éves szinten 500.000 palackkal jelen lévő vállalkozás lett, amely négy gasztronómiai helyszínen is fogadja a vendégeket. Beszélgetőtársam Laposa Bence volt.
Hogy jellemezné röviden a Badacsonyi borvidéket?
Nagy hagyományokkal rendelkező borvidék, ahol a borászatok rendkívül büszkék a hagyományokra, a tapasztalatokra, amelyek évszázadok alatt felhalmozódtak itt. Mégis, rendszerváltást követően sok szempontból az itteni borászoknak újra kellett gondolniuk a tevékenységüket, a szőlőfajtákat és azt, hogy milyen is a badacsonyi borstílus: egyszóval mindent. Fel kellett építeni újra a borvidéket és ki kellet törni abból a termésstruktúrából, amit az előző rendszer Badacsonyra kényszerített. Azt gondolom, hogy az elmúlt három évtized ennek a szellemében telt el, ezt a munkát igyekeztünk több-kevesebb sikerrel elvégezni.
Az tudott, hogy édesapja tájépítész volt, édesanyja badacsonyi, de mindez még nem hozza magával egyértelműen a Laposa Birtok születését…
Datálhatjuk a szüleim házasságával annak a folyamatnak a kezdetét, hogy most szőlőről és borról tudunk beszélni. Édesapám budapesti, édesanyám badacsonyi származásúak és egy vonaton találkoztak. Apu már akkor is nagy rajongója volt a magyarországi szőlőhegyeknek, borvidékeknek. Már a diplomamunkáját is a zalai szőlőhegyekről írta, ezentúl több könyve jelent meg a határon túli és belüli borvidékekről. A magyar borkultúrát rendkívüli módon ismeri, ő a szőlőt és a bort mint a magyar táj és a magyar kultúra részeit vizsgálta. Ez azt jelenti, hogy nem borász szakember, végzettsége szerint tájépítészmérnök a szakmája. Így érthető, hogy a szőlőnek és a bornak a kulturális hagyományait az építészetre, a tájra, illetve a közösségekre gyakorolt hatásán keresztül nézte. A szőlő számára elsősorban tájalkotó elem volt, hiszen még mi, laikusok is, ha elmegyünk egy borvidékre, akkor érzékeljük azt, hogy a rendezett sorok rendkívüli harmóniát sugároznak.
Munkássága során megfogalmazódott benne, hogy szeretne saját szőlőt, saját bort készíteni, édesanyám révén pedig adott volt a badacsonyi környezet. Volt egy kis szőlő, egy kis pince, negyven évvel ezelőtt ugyanis több családnak volt szőlője, mint amennyinek nem. Ahogy a húgaim és én nagyobbak lettünk, egyre több időt töltöttünk nyaranként ezen a helyen. Ott, az anyukám szülőházánál készültek az első borok, majd azt hamar kinőttük, és azt követően kezdett el apu saját elképzelése szerint pincét építeni. Akkor, amikor a kárpótlás erre lehetőséget teremtett, vettük meg azt a három hektárt, amely azóta is a birtok gerincét adja. Korábban ezek rendkívül jó területek voltak, de akkorra már teljességgel elhanyagoltakká váltak, a mai Borterasz helyén átláthatatlan bozótos volt, amikor megvásároltuk.
Jó tíz éve, Budapestet hátrahagyva itt élnek. Nemcsak ez volt az egyetlen nagy váltás, hanem időközben a generációváltás is megtörtént. Ki milyen feladatot lát el most a családban?
A családból ketten dolgozunk a vállalkozásban, tulajdonosi, operatív szinten, Lilla húgom és én. Lilla a kereskedelemért, a logisztikáért és a marketingért felel. Hozzám pedig a cégcsoport pénzügyi, ügyvezetéssel kapcsolatos területei tartoznak, a beruházások, valamint a vendéglátás. Kiemelt feladatom a szőlészet, borászat szakmai irányítása, de minden felsorolt területen vannak vezető kollegák, akik ellátják az irányítást, velük közösen alakítjuk ki a távlati koncepciót is.
Milyen fajtákkal dolgoznak?
Alapvetően a fajtaszerkezet egyszerű volt a kezdetekkor és most is. Olaszrizling a fő fajta, mai nap is azt gondoljuk, hogy ez a jolly joker, amely a Balatoni borrégió egyéb részein, így nálunk is mindenre alkalmas. Értem ez alatt azt, hogy a könnyű bortól kezdve a magas minőségű dűlős borig mindennek a tökéletes alapja lehet. Nagyon sok jelleg, minőség, stílus rejtőzik az Olaszrizlingben csak elő kell ezeket hívni. Noha piacra termelünk és a piacból élünk, azért azt megjegyzem, hogy saját magunknak is ez a kedvenc fajtánk, olyannyira, hogy az Olaszrizling mintegy hatvan százalékát adja a szortimentünknek.
Emellett több fajtával kezdtünk el dolgozni, kísérletezni. Az utóbbi időben három irányba indultunk el: az egyik az ősi magyar fajtáké, mint a Furmint és a Kéknyelű. Ez utóbbi különösen fontos számunkra, hiszen rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy létezik egy saját fajta, amely csak itt a borvidéken van jelen. A világfajták a második irány, mégpedig a Rajnai rizling és a Szürkebarát, ez utóbbinak komoly hagyományai vannak itt Badacsonyban. Harmadik pedig az úgynevezett illatos irány: Ottonel muskotály, Sárga muskotály. Ezek azok, amelyek a mai magyar piaci igényeknek megfelelnek.
Mi jellemzi a növényvédelmet?
Konvencionális gazdálkodásban műveljük a szőlőt, ennek a legegyszerűbb oka az, hogy nagyon szétaprózódott a birtokszerkezet, számos helyen vannak ültetvények, nincs egybefüggő nagy tábla. A szomszédos ültetvények közreműködése nélkül nem tudnánk ezt megoldani, sokkal nagyobb rendszerben kellene ehhez gondolkodnunk a gazdatársakkal. Ez a közös gondolkodás még hiányzik a borvidéken, de ezzel együtt igyekszünk visszafogott terheléssel, odafigyeléssel végezni a növényvédelmi, ápolási munkákat. Szemléletünk kulcseleme a minél kevesebb kezelés és a visszafogott szerhasználat.
Mennyire támaszkodnak munkájuk során a gépekre?
Mintegy harminc hektár saját művelésű területünk van, ötven hektárról pedig felvásároljuk a termést. A pince a legtávolabbi dűlőnktől is mindösszesen tíz kilométernyi távolságra van. Vásárolunk távolabbról is, de ennek a logisztikája jól kialakított. A sajátunknál a kis ládás szüret a jellemző, azt teherautóval, vagy traktorral hozzuk el a pincéig. A vásároltnál pedig leginkább konténeres beszállítás a jellemző. Ilyen mennyiségben és méretben már nem igazán lehet kikerülni a gépesítést. A szőlőtermesztés mára reménytelenné vált volna, ha 100 százalékban a kézi munkára hagyatkoznánk. Természetesen a prémium tételeknél jelen van a kézi munka is, de ma már a géppel is lehet igen jó minőségben szüretelni. Mérlegelni kell: a gépesítés lehetővé teszi ugyanis a gyorsabb beszállítást, a nagyobb napi teljesítményt.
Mára tökéletesen kialakult az, hogy melyik terület esetében, melyik fajtánál, melyik borkategóriánál használjuk az egyiket vagy a másikat. Arányaiban most már egyértelmű, hogy a gépi szüret felé tolódott el a hangsúly. A többi munka során is folyamosan fejlesztjük a gépparkunkat. Ezt kell tennünk, hiszen mint a mezőgazdaság többi ágazatát, ezt is nagyon súlyosan érinti a kézi munka kapacitás csökkenése. Az továbbra is igaz, hogy a magas minőségű szőlőtermesztésnél sok olyan művelet van, amelyet nem tudunk kivenni a technológiából, mert nagyon sokat veszítenénk a minőségből, ha nem végeznénk el azokat.
Két éve pedig pezsgő készítésével rukkoltak elő…
Igen, a pezsgő az új szerelem, idén már a harmadik évjárat készül el. 2019-ben adtuk át az új feldolgozónkat, és ez a nagyszabású beruházás volt az, ami miatt elgondolkoztunk, hogy az új épületben milyen irányba tudjuk bővíteni a termelésünket. Nálunk vörösbor egyáltalán nincs, csupán egy rozét készítünk, nem is akartunk ebbe az irányba fordulni. Érthető hát, hogy amikor felmerült a portfolióbővítés gondolata, akkor logikusan kínálta magát a pezsgőkészítés. Gyakorlatilag egyedüliként a magyar piacon úgy döntöttünk, hogy magas minőségi tankpezsgővel szeretnénk megjelenni. Ennek az előállítása pedig gyakorlatilag megegyezik a prémium proseccóéval. A fajta azonban különbözik, mivel a prosecco-t túlnyomó részt glera szőlőből készítik, mi pedig úgy döntöttünk, hogy hazai fajta, a furmint lesz az alap.
Egy nagyon izgalmas időszakban vagyunk benne, rengeteg még a tanulnivalónk, de első perctől kezdődően nagyon szeretünk ezzel foglalkozni. Van egy olasz szaktanácsadónk, akivel folyamatos kapcsolatban vagyunk, együtt dolgozunk, minden egyes lépésnél kikérjük a véleményét. Míg az egész borászat maga félmillió palackkal jelenik meg a piacon, ebből a pezsgő az elmúlt időszakban 25.000 palack/év volt. Kétféle pezsgőt készítünk, egyik a Brut a másik az Extra dry. Ez a mennyiség úgy tűnik, megtalálta helyét a piacion. Széleskörű vendéglátó érdekeltségünk van, ahol kaphatók, de ettől függetlenül a kereskedelemben is lehet mindkét változattal találkozni.
Elsők között voltak, akik nem csak a szezonális vendéglátásban gondolkoztak.
Első pillanattól kezdve a szőlészet-borászat volt a fő vonal, ehhez szépen, csendben, magától érthetődően jött hozzá a vendéglátás. Először a Badacsonyi-hegy oldalában, az első pincéknél fogadtunk vendégeket a teraszon. Akkor nem volt tudatos az építkezés, de jöttek a lehetőségek, mi pedig igyekeztünk élni ezekkel. Jelenleg négyet működtetünk: kettő szezonális, kettő pedig egész évben nyitva van. Valóban mi voltunk az elsők, akik mertünk egész évben nyitva tartó helyekben gondolkodni. Azt látjuk, szépen lassan beérik ez a koncepció. Régóta úgy gondolkozunk, hogy komplex élményt szeretnénk nyújtani azoknak, akik felkeresnek bennünket, a borok mellett hideg-meleg ételekkel, pincevezetéssel. A visszajelzések szerint mindez jó elképzelés volt.
