A Mezőgazdasági Múzeum új állandó kiállítása bemutatja azt a honfoglalástól a napjainkig tartó folyamatot, mely a Kárpát-medence halban gazdag vizeiben játszódott le. A kiállításban régi idők halászati eszközei, írásos és tárgyi emlékek, halászati módszerek és a vízi élővilág bemutatásával hozzuk közelebb a halászat ősi mesterségét a látogatókhoz.
A kiállítás kibontja és részletesebben bemutatja az egyes történelmi korokra jellemző halászati és halgazdálkodási viszonyokat, folyamatokat. Eredeti tárgyak, makettek segítségével eleveníti fel és mutatja be a halászati módszereket. A látogató rácsodálkozhat arra, hogy a halászat és eszközei a történelem során szinte alig változtak.
A honfoglalás idejében bárki halászhatott a Kárpát-medence vizeiben. Az államalapítás után a halászati jogot a király adományozhatta. A török hódoltság alatt a vízkarbantartási és árvízvédelmi munkálatok elmaradtak, és az addig kezelt vizek feliszaposodtak. A nagy kiterjedésű lápos, mocsaras területeken a környezethez alkalmazkodva egy sajátos, életforma, a pákászat alakult ki. A 14. században az azonos szakmájú mesterek érdekvédelmi társulásokat, céheket hoztak létre. A Kárpát-medence óriási halbősége a halkereskedelem fellendülését eredményezte. A 18-19. században az egész Kárpát-medencére kiterjedő folyamszabályozás, láp- és mocsárlecsapolás megoldotta a szárazföldi és vízi közlekedést, kielégítette a földéhséget.
Mindezek következtében a természeti egyensúly felbomlott. A halas vizek területe drasztikusan csökkent, minősége romlott, sodrása erősödött. Jelentősebb lett a vízszint ingadozása, és gyakorlatilag megszűnt a halak ívóhelye. Csökkent a nádasok területe, a vízi madarak és a vizes élőhelyeken táplálkozó állatok állománya is.
Mindezek a változások a halászat, mint ősi mesterség eltűnéséhez, a szakma teljes átalakulásához vezettek. A természetkárosítás veszélyeire Herman Ottó hívta fel a figyelmet, szinte az utolsó pillanatban. Az 1870-es években hosszú, kitartó munkával összegyűjtötte a Kárpát-medencében még élő halászoktól generációs tapasztalataikat, szerszámaikat, halászati módjaikat és ezeket a Millenniumi Kiállítás Halászati Pavilonjában mutatták be. Hermann Ottó gyűjtéséből ma is őriz tárgyakat a múzeum.
További komoly változást okozott a városiasodás, ami miatt a hazai halfogyasztás az 1960-as évekre kritikusan lecsökkent. Napjainkban a magyar lakosság halfogyasztása elsősorban húsvéti és karácsonyi ünnepkörhöz köthető. S bár az utóbbi időszakban növekszik, európai összevetésben továbbra is alacsony.
A kiállítás eredeti tárgyakkal mutatja be az egyes halfogási módokat és sajátos eszközöket. A halászszerszámok készítése a hal életmódjának és vízi környezetének ismeretében fejlődött. Ezeket maga a halász készítette, és ezek generációkon át öröklődtek. Az ipari termelés rányomta bélyegét a halászatra is. Eszközeinek javítását továbbra is a hagyományos módszerekkel végezték és végzik ma is.
A kiállítás szeptember 16-tól várja a látogatókat.
