Bal Kumar Khatri korábban rizs és bab betakarításával foglalkozott szülőföldjén, Nepálban, és túravezető volt a Himaláján. Idén azonban a 26 éves férfi egy észak-nottinghamshire-i üvegházban dolgozik, ahol epret takarít be.
Minden tavasszal több ezer idénymunkás érkezik, hogy betakarítsa az Egyesült Királyság bogyós gyümölcseit, de idén sokkal messzebbről jönnek, mint korábban. A Brexit előtt sokan érkeztek Lengyelországból, Romániából és Bulgáriából. Most a nepáliak mellett a brit termesztők indonéz, mongol, tádzsik, kazah és kirgiz munkásokat is alkalmaznak.
Khatri úr nem régóta van itt, de egy kicsit beszél angolul, a farm tulajdonosai pedig megkönnyebbültek, hogy sikerült eljutnia ide.
A nyári szezonra mindig nagy kihívást jelent elegendő munkaerőt találni, de idén, amikor a bogyós gyümölcsök szezonja épp most tetőzik, sok termelő aggódik amiatt, hogy nem lesz elég emberük a betakarításra.
A Retford melletti Harwill Farmon gazdálkodó Jenny Tasker, aki a Waitrose, a Tesco és a Marks and Spencer számára szállít, mindig is több nemzetiségű emberekkel foglalkozott. Idén azonban kilenc különböző országból érkeztek a munkások, köztük most először 35-en Nepálból, 45-en Tádzsikisztánból, és hárman Indonéziából.
Rengeteg képzést kell tartanunk, ezért lassan haladunk. Mindkét oldalon türelemre van szükség
– mondta, de közben a többiekhez hasonlóan ő is aggódik amiatt, hogy nem sikerül minden gyümölcsöt leszüretelnie, mielőtt azok megromlanának.
A Brit Bogyósgyümölcs-termesztők (British Berry Growers, BBG) szakmai szövetsége szerint az Egyesült Királyságban a bogyósgyümölcs-termelés folyamatosan növekszik, de a pazarlás is egyre nagyobb. Nehéz megjósolni, hogy a szedhető gyümölcsök mikor állnak készen a betakarításra, ám amikor már készen állnak, akkor nem várhatnak.
A BBG tagjai körében végzett felmérés alapján a munkaerőhiány miatt kieső termelés értéke az elmúlt két év mindegyikében körülbelül megduplázódott. A BBG szerint tavaly 36 millió font értékű bogyós gyümölcs veszett kárba, miközben a teljes termelés 760 millió font volt.
„Nagyon nyugtalanítja a gazdákat”
A Harwillnél az olyan munkásokat, mint Khatri úr és testvérei, szállással látják el, és az összes lakókocsiban ingyenes wifit is telepítettek. A brit mezőgazdasági vállalkozások egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy évről évre meggyőzzék a munkásokat a visszatérésről, többek között azért, mert a Brexit óta az uniós országokból visszatérők száma egyre csökken.
Tavaly ukránok töltötték be a hiányzó helyeket, idén azonban a 18 és 60 év közötti ukrán férfiaknak azt mondták, hogy maradjanak otthon és vonuljanak be katonának.
A BSF elnöke, Nick Marston szerint ráadásul azóta megrekedni látszik az idénymunkásoknak szóló vízumok kiadásának folyamata. Ő örömmel fogadja a „nemzetek ligája” nevű programot, de azt mondja, aggódik amiatt, hogy az ilyen messziről érkező munkavállalók végül túl későn érkeznek majd.
Ez nagyon nyugtalanítja a gazdákat. Nem hiszem, hogy a helyzet már elérte volna a kritikus pontot, de nagyon aggódom, hogy ez még bekövetkezhet
– mondta.
Justin Emery szerint rengeteg munkás akar jönni. Ő a Fruitful Jobs nevű munkaerő-kölcsönző cég igazgatója, amely egyike annak a négy cégnek, amelyek engedélyt kaptak arra, hogy idénymunkásokat toborozzanak a tengerentúlról. A Fruitful Jobs 37 országban toboroz Dél-Afrikától Kurdisztánig, Kanadától Mongóliáig. A munkásoknak azonban 244 fontot kell fizetniük a vízumért és a repülőjegyért oda-vissza. Ez, valamint a bürokrácia és a nyelvi akadályok azt jelentik, hogy az új, távoli helyekről történő munkaerő-toborzás nem egy gyors folyamat. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy mindenkit megnyugtasson, hogy az új rendszer működni fog.
Tim Chambers, akinek 24 gazdaságból álló hálózata van Délkelet-Angliában, azt mondta a munkaerő-közvetítő cégeknek, hogy nem akar olyan országokból származó munkaerőt alkalmazni, mint Indonézia, Vietnam vagy a Fülöp-szigetek.
A hatékonyságot tekintve egy újonnan felvett munkavállaló az első szezonban 25%-kal kevésbé termelékeny. Lesznek kulturális és életmódbeli dolgok is
– indokolta a döntését.
Chambers szerint számos tapasztalt közép- és kelet-európai munkavállaló tér vissza a gazdaságaiba dolgozni – a súrlódások elkerülése érdekében már most is ügyel arra, hogy az oroszokat és az ukránokat ne helyezze el közös szálláshelyeken. A munkaerőért folyó verseny azonban annyira „forró”, hogy már látja, lehet, hogy új forrásokból kell majd munkavállalókat fogadnia, ha el akarja kerülni azt, ami tavaly történt, amikor a munkaerőhiány miatt a málnatermés mintegy 12%-ától kellett megszabadulnia.
A kormányt hibáztatja, amiért az nem adott ki elég vízumot. Idén a létszámot 30 000-re korlátozták, de szükség esetén 10 000-rel növelhetik. A vízumok száma 2023-tól csökkenni fog, amit a brit munkavállalókra és az automatizálásra való fokozott összpontosítással kívánnak kompenzálni.
Nem értik, hogy mekkora felelősséggel tartoznak, és milyen hatalmas károkat okoznak a tetteikkel
– mondta.
A Kentben működő Langdon Manor Farmon dolgozó Alastair Brooks szerint a másik „bomba” az volt, hogy a kormány előírta, hogy a tengerentúli idénymunkásoknak 10,10 fontot kell fizetni óránként, ami jóval a 9,50 fontos minimálbér felett van. Nem tud kevesebbet fizetni a meglévő dolgozóinak, mint az újonnan érkezetteknek, így a bérek mindenhol emelkedtek.
Nem irigylem őket, nagyon keményen dolgoznak. A probléma az, hogy a vásárlóinkkal megállapodtunk az árakban
– magyarázta.
A belügyminisztérium szerint a kormány készen áll arra, hogy támogassa az Egyesült Királyság mezőgazdasági vállalkozóit és termelőit, és „biztosítsa számukra a szükséges támogatást és munkaerőt”.
Az idénymunkások programja jelenleg a 2024-es év végéig működik
– jelentette ki a szóvivő, hozzátéve, hogy a kormány azon dolgozik, hogy brit munkavállalókat vonzzon az ágazatba.