A Nemtudom szilva Beregben és Szatmárban terem, és bár meglehetősen apró szemű, azon a vidéken igen népszerű, mert lekvárba például kitűnő (meg persze pálinkába). Permetezni, sőt még metszeni sem nagyon szokták, ennek ellenére szeptember elején bő termést hoz.

2012-ben ismerte el külön fajtaként a Fajtaminősítő Bizottság, ám nem penyigei, hanem Nemtudom szilvaként. Furcsa nevét a helyi legenda szerint onnan kapta, hogy egy alkalommal egy városi idegen érdeklődött a szilva iránt, de a fajta firtatására a helybéliek csak ennyit mondtak: nem tudom.

A Nemtudom szilva jól érzi magát a Felső-Tiszavidék klimatikus viszonyai közt, és a közhiedelem szerint bio, gondozásmentes fa. Valójában azonban kórokozói és kártevői is vannak, amelyek ellen érdemes védekezni. Fómás vagy moníliás betegség éppúgy megtámadhatja, mint szilvahimlő, de a szilvamoly és a szilvadarazsak is jelentős kártételre képesek benne.

Vajon mitől ráncosodhat a szilva? Ezt a betegséget már a 16. században leírták, a kórokozót viszont csak 1860-ban azonosították. A tafrinás gyümölcstorzulásról van szó, és a csapadékosabb országrészeken sűrűbben előfordul. A betegség megmutatkozását bábaszilvának is nevezik, a gyümölcs ráncossága miatt.

A gyümölcsön először apró, sárgászöld kiemelkedések láthatók. Ezek összeolvadva a gyümölcs nagy részére kiterjednek. Később a szilva megnagyobbodik, kissé begörbül. Sárgásbarna felületén szürkésfehér exoaszkuszbevonat jelenik meg. A gyümölcs rágós, ízetlen.

A szilvát kettévágva a magház nagy része üres, a csonthéj hiányzik, csupán satnya mag található. A gyümölcs végül összeráncosodik vagy elrothadva lehullik – olvasható a Marjai Miklós, Fekete Zoltán, Dr. Szabó Tibor és Dr. Takács Ferenc által írt termesztéstechnológiai ajánlásban.

^{(Fotó: Szarka Ignác/Facebook)}