Az őszi káposztarepce gazdaságos termesztésének rengeteg buktatója van. A számos növényvédelmi probléma, főképp az állati károsítók elleni többszöri védekezési kényszer mellett egyéb gondok is felmerülnek a gazdálkodók előtt. Egyik ilyen probléma a repce megfelelő vetési idejének megtalálása. Az utóbbi években egyre inkább terjed a gazdálkodók körében a repce olykor szélsőségesen korai, akár augusztus közepén történő elvetése, amely azonban több szempontból is súlyos kockázatokat rejt magában.
Élettani problémák
A korán vetett repceállományokat érintő élettani jellegű problémák közül elsőként a szükséges víz meglétét, avagy hiányát kell megemlítenünk. Ez a probléma még az idei, meglehetősen jó nyári vízellátottságú évben is fennállt! Az idei év augusztusának vége, a szeptember hónap eleje meglehetősen meleg volt, ráadásul sok helyen az országban kevés csapadék esett. Ennek következtében sok gazdálkodó „porba vetette” a repcét abban bízva, hogy az majd az első csapadékkal kikel. Más gazdálkodóknál az augusztus elején hullott csapadék hatására volt ugyan a vetőágy mélységében elegendő nedvesség, de ez a nedves réteg csak kb. félarasznyi vastagságú volt és alatta több cm vastag, száraz réteg helyezkedett el a mélyben levő, kellő mennyiségű vizet tartalmazó talajrétegek felett.
Ilyen körülmények között a repce kelése igen sok területen foltszerű, rendkívül heterogén lesz és ez a heterogenitás a tábla állományát akár az egész vegetációs szezonban végigkísérheti. A fiatal, még csak csírázó, vagy már szikleveles növények tömegesen eshetnek a szárazság áldozatává.
A problémát kevésbé súlyos szárazság esetén lehet agrotechnikai módszerekkel is enyhíteni (keverő jellegű talajműveléssel nedvesebb alsó rétegeket keverünk a vetőágyba olyan mértékben, hogy a művelés teljes mélységéig homogén, a növények kelését és kezdeti fejlődését lehetővé tevő nedvesség legyen a talajban), illetve ilyenkor egy kelesztő öntözés (ahol erre lehetőség van) csodákat tud tenni. Viszont az egész probléma kiküszöbölhető, ha nem vetjük el már augusztus közepén a repcét.
Amennyiben ezek a korai vetések jól kikelnek, a tél beálltáig nagyon sok idejük van a háborítatlan növekedésre és (sajnos) a fejlődésre is. Késő őszre ezek az állományok akár a 16-20 leveles állapotot is elérhetik. Az, hogy ekkora hatalmas lombtömeget neveltünk ki már ősszel, az nem olyan nagy probléma, viszont a túlnövekedés bármikor átcsaphat túlfejlődésbe. Ekkor a repce szárba indulása már az ősz folyamán elkezdődik. Ez azért veszélyes, mert ebben az állapotban a repce már érzékeny a fagyokra és egy kisebb fagyhullám is akár a teljes állomány kifagyását eredményezheti.
Természetesen a túlfejlődés ellen lehet védekezni regulátoros kezelésekkel. Ugyanakkor egy ekkorára nőtt állományt regulátorokkal „féken tartani” csak emelt dózisú, többször alkalmazott kezelésekkel lehetséges, amelyeknek meglehetősen nagy költségei is vannak.
Tápanyag-utánpótlási problémák
A repce eléggé tápanyagigényes növény és ahhoz, hogy ezt fedezni tudjuk, meglehetősen nagy mennyiségű alaptrágyázást szokás már vetés előtt kijuttatni. Ráadásul nem is a legolcsóbb készítményekből. A repce (mint szinte minden keresztesvirágú növény) kénigénye meglehetősen nagy, a magasabb kéntartalmú műtrágyák viszont drágábbak a többi készítménynél. A korai vetés miatt jóval hosszabb őszi tenyészidőszak során ezt a tápanyagmennyiséget, illetve annak jelentős hányadát a repce fel is használja, hogy hatalmas vegetatív lombozatot fejlesszen.
Ez a hatalmas vegetatív növényi tömeg azonban a téli fagyok során javarészt megsemmisül. Elillan a levegőbe a drágán megvett és kijuttatott nitrogén és a kén java része is. Ezt bárki érezheti tavasszal a repcetáblák környékén terjengő káposztaszagról. Ugyanakkor tavaszra már hiányozni fog az ősz folyamán felvett, beépített, majd a tél során elveszett tápanyagmennyiség. Ezt újfent ki kell juttatni a repceföldekre, amely jelentékeny költségnövelő tényező lehet.
Növényvédelmi problémák
Az őszi káposztarepcének a vegetációs időszak őszi felében is rengeteg állati károsítója van, amelyek közül jó néhány akár már önmagában is képes lehet a teljes állomány megsemmisítésére.
Sok többnemzedékes károsító, mint pl. a repcedarázs (Athalia rosae), vagy pl. a kis káposztalégy (Delia radicum) eleve jobban kedveli a fejlettebb növényeket, mint a kisebbeket. A korán vetett és hamar kizöldülő, a legalább 4 leveles állapotot a többinél jóval hamarabb elérő repceállományok hatékonyan csalogatják magukhoz ezeket a kártevőket.
Hasonló a helyzet az apró, de hatalmas tömegekben támadó földibolhákkal is, amelyek a repcedarázshoz hasonlóan képesek az állományok akár teljes mértékű fizikai megsemmisítésére is. A korán vetett, ezáltal fejlettebb őszi káposztarepce-állományok jóval több növényvédelmi beavatkozást igényelnek, mint a normál időben vetettek. Ennek ráadásul meglehetősen nagy költségei is vannak.
A hatalmas lombozatú repcékben szinte minden ősszel elszaporodnak a levéltetvek is. Közülük sok esetben a hírhedt vírusvektor zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae) a domináns faj, amely igen nagy hatékonysággal tudja terjeszteni a tarlórépa sárgulás vírusát, de a retek mozaik vírusát is. Esetenként emiatt még plusz kémiai védekezésre is szükség lehet.
Nyilvánvalóan egy nagy repcenövény (hacsak nem fejlődött túl) jobban állja a telet, mint egy csenevész egyed, de egy legalább 8 leveles, 8 mm-es rizóma átmérőjű és legalább 8 cm-es rizóma hosszúságú növény már bőven elég nagy ahhoz, hogy sikeresen átvészelje a telet. Tavasszal, ha minden tápanyagot megkap, a hatalmas őszi növény növekedési és fejlődési erélye nyilvánvalóan nagyobb lesz, amely előre láthatóan a termésben is megmutatkozik. Ugyanakkor a hatalmas növények őszi felépítése, a szélsőségesen korai vetések alkalmazása olyan drága technológia, amely a költségessége mellett számos veszéllyel is jár.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
