Bár a burgonyát világszerte termesztik, időről-időre a termesztőknek olyan problémákkal kell szembenézniük, amelyek, ha nincsenek rájuk felkészülve, komoly terméskiesést okozhatnak.
Mivel a burgonya általában nagy területet foglal el a szabadföldi termesztés során, ráadásul sokáig van a földben, szinte kivédhetetlen, hogy előbb-utóbb ne jelentkezzen valamilyen kártevő vagy betegség, amit csírájában el kell fojtanunk, és akkor még nem számoltunk a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárástól, amely sokszor több kárt képes okozni, mint a fenti problémák.
Emellett az emberi hibalehetőséggel is számolnunk kell, hiszen hiába egyszerű a burgonyatermesztés, tisztában kell lennie a termesztőnek a megfelelő ültetési, öntözési, trágyázási és egyéb tudnivalókkal, különben bottal ütheti a termése nyomát.
Az alábbiakban felsoroljuk a 7 leggyakoribb burgonyatermesztési problémát, amellyel a termesztők előbb-utóbb találkoznak, illetve tanácsot adunk arra nézve, hogy ezeket miként lehet a leghatékonyabban elhárítani.
1. Burgonya foltosság
Valószínűleg ez az egyik legelterjedtebb burgonyatermesztési probléma, amellyel a termesztőknek szembe kell nézniük. A korai foltosság sötét gyűrűk, barna foltok vagy sérülések formájában jelentkezik és megakadályozza, hogy a gumók elérjék a teljes méretüket.
A betegséget okozó gomba forró, száraz időben terjed, amikor a burgonya levelei az öntözéstől nedvesek. A fertőzött leveleket és szárakat el kell távolítani, a továbbiakban pedig alulról kell öntözni. A kései foltosság (Phytophtora infestans ) nyáron támadja meg a burgonya lombját és gumóit, és általában meleg, nedves és párás időjárás esetén jelenik meg.
A leveleken és a szárakon barnásfekete foltok jelennek meg. A betegség, ha nem kezelik, lefelé halad a növényen, elfonnyasztja a leveleket és megfertőzi a gumókat, ami vörösesbarna rothadást okoz. Ilyenkor célszerű az összes érintett növényt kivágni, a lombozatot megsemmisíteni, majd vetésforgót alkalmazni.
Nem szabad ezeket komposztálni, mert a termőföldön szétterített komposzttal együtt a spóráik megfertőzhetik később az egész kertet.
A betegség kezelésére gombaölő szereket vásárolhatunk, a probléma leküzdése érdekében pedig érdemes olyan burgonyafajtákat választani, amelyek ellenállnak a foltosságnak.
2. Kis gumók
Egyes statisztikák szerint a burgonya gumók mintegy 20-30%-a marad sokszor a földeken, csupán azért, mert túl kis szemű. A burgonya szereti a termékeny talajt és a napfényt. Egyes tápanyagok hiánya vagy túlzott mennyisége problémákat és kisebb gumókat eredményezhet.
A műtrágyák többsége meglehetősen kiegyensúlyozott nitrogén-, foszfor- és káliumtartalommal rendelkezik – általában az első kettőből egyenlő mennyiségben, a káliumból pedig körülbelül fele-fele arányban. Ha azonban ezt az egyensúlyt felborítja a talajban, annak pusztító hatásai lehetnek.
Ha például csak trágyát juttat ki, akkor túl sok nitrogén kerül a talajba, ami meggátolja a gumók egészséges fejlődését és a növényt sebezhetőbbé teszi a betegségekkel szemben. A nitrogén elősegíti a dús lombozatot, de a burgonyatermesztés során a gumók fejlődésére törekszünk.
A túlzott nitrogénbőség azt eredményezheti, hogy a növények minden energiájukat a levelek fejlődésére fordítják, ahelyett hogy a gumókra fókuszálnának. Az optimális növekedés érdekében a nitrogén, a kálium és a foszfor megfelelő arányára kell törekedni. A talaj tápanyagarányának megismeréséhez érdemes talajvizsgáló készletet vásárolni. Ha mégis sok trágyát szeretne hozzáadni, akkor a legjobb, ha ezt ősszel teszi, és a vegetációs időszak alatt műtrágyát használ.
3. Sárguló levelek
A burgonya kedveli a nedves talajt, azonban nagyon könnyű túlöntözni, és ez komoly problémákhoz vezethet. Amikor a növényt túlöntözzük, a talajban lévő rések, amelyek normális esetben oxigént tartanak magukban, vízzel telnek meg. Ez megfojthatja a gyökereket, és végül a gyökerek elhalásához vezethet.
A túlöntözés jelei közé tartozik a levélsárgulás, és ezt a folyamatot nagyon nehéz visszafordítani. A burgonyának hetente 3-5 cm vízre van szüksége. Ügyeljen arra, hogy ne öntözze túl a talajt – a csapadékot is mindig figyelembe kell venni. A túlöntözés megelőzésének egyéb lehetséges módszerei közé tartozik a magaságyás használata vagy a sorok között vízelvezető árkok ásása.
4. Fagykárok
A burgonya sajnos kifejezetten hajlamos a fagykárokra. Ezt általában a túl korai kiültetés, vagy a váratlan késői fagyokat okozó időjárás okozza. A fagykár jelei közé tartozik a levélszélek megfeketedése vagy a lombozat elhalása. Kerülje a túl korai ültetést, várjon ezzel addig, amíg a talaj hőmérséklete tartósan 5 Celsius-fok fölé nem emelkedik.
A fagy azért károsítja a növényt, mivel a vízmolekulák megfagynak, és éles jégkristályokat képeznek, amelyek áthatolnak a sejtfalakon. Ennek következtében a törékeny leveleken (főleg a felső hajtásokon) és a fiatal gumókon mély sérülések keletkeznek és rothadáshoz vezetnek.
A fagyok ellen segíthet, ha szalmával takarjuk le a szabadon hagyott gumókat, hogy megvédjük őket a hidegtől. A sorokba ültetett kisebb növényeket azonban csak a fóliasátor védheti meg. A konténerben termesztett burgonyát a fagyok ideje alatt védett helyre kell vinni.
5. Zöld gumók
Amikor a burgonya lombja körülbelül 20 cm magasra nő, több földet vagy szerves anyagot kell a növények köré halmozni – ez segít a terméshozam növelésében. A feltöltés azért fontos, mivel többek között ez biztosítja, hogy a gumók a növekedés során fedett, védett, sötét helyen maradjanak. Ha a burgonya áttöri a talaj felszínét, és fény éri, klorofill fejlődik ki, ami zöld gumókat eredményez, ami (mivel ehetetlen) a szemétbe kerül.
6. Üreges gumók
Angolul találóan „üreges szívbetegség”-nek nevezik azt a problémát, amikor a gumó közepén üreg képződik. A gumó növekedési ütemének gyors változása okozza leggyakrabban ezt az elváltozást, amiben közrejátszhat a talaj nedvességtartalmának ingadozása és a következetlen műtrágyázásból eredő tápanyagszint-változás. Ezek elkerülése érdekében hetente alaposan meg kell öntözni a növényeket, illetve műtrágyákat vagy szerves trágyákat kell használni. A túlöntözést kerülni kell, extrém melegben pedig mulcsozást javasolnak a szakértők.
7. Kártevők
A növényvédő szerekre rezisztens kártevők jelenléte minden termesztőnek gondot okoz. A burgonya esetében a legmegátalkodottabb ilyen rovarok a burgonyabogarak, a levéltetvek, illetve a vágóférgek, amelyek előszeretettel pusztítják a termést.
Hasznos lehet ellenük minden vegyi és organikus permetszer, amit kifejezetten az adott kártevőkre fejlesztettek ki, a vetésforgó, a burgonya kísérő növények használata (pl.: koriander, ami katicákat vonz), a hasznos ragadozók ösztönzése és a bizonyos kártevőkkel szemben ellenálló fajták ültetése. Ezek mindegyike olyan organikus megoldás, amelyeket érdemes kipróbálni, ha kártevőket észlelünk.