Példátlan mértékű pusztítást végeztek idén a mezei pockok a magyar földeken, és úgy néz ki, hogy jövőre ennek megismétlődésétől kell tartanunk.
Tavaly az aszálytól rettegtek a gazdák idén pedig egy régi „ellenfél”, a mezei pocok mértéktelen elszaporodása okozott fejfájást szerte Magyarországon. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) már októberben súlyos károkat emlegetett közleményében, de az elégtelen védekezés miatt a helyzet később sem vált elviselhetőbbé.
Vajon mi vár ránk tavasszal? Ha azokból az előrejelzésekből indulunk ki, miszerint enyhe, esős tél áll előttünk, akkor nem sok jóra számíthatunk a folytatásban sem. Kemény fagyok híján a pocokállomány jelentős megritkulása aligha következik be, így márciustól újult erővel „támadnak” majd.
A hatóságok kissé talán megkésve szélesítették ki a védekezés lehetőségeit, amely így nem bizonyult elég hatékonynak. A rágcsálók a NAK adatai szerint egyes helyeken 60–100 százalékos pusztítást hagytak maguk mögött.
A kártételek megszaporodásáért sokan az agrotechnika változását is felelőssé tették, a forgatás nélküli talajművelés előtérbe kerülése, a tarlóhántás elmaradása, a területek ugaroltatása mind a pockoknak kedvezett, a járataikat ugyanis kevés helyen bolygatták, márpedig ez a szívós kis állat egy évben akár 150–200 egyedet is világra hozhat, vagyis egy populáció képes megszázszorozni magát.
Tavasszal jöhet a következő felvonás – olvasható a hvg.hu cikkében is. Idén még csak júniusban kezdett el nőni a számuk (elsősorban Békésben), de ha valóban kedvez majd nekik a következő hónapok időjárása, akkor jövőre ennél sokkal hamarabb felbukkanhatnak a földeken. A kalászosokra, kukoricára, napraforgóra, szálas és szemes fehérjenövényekre, valamint a szántóföldi zöldségfélékre egyaránt veszélyt jelentenek.
„Idén kiegyenlített volt a csapadékmennyiség, nagyobb volt a biomassza, nagyobb a tápanyagbázis, a termés, amire nemcsak a gazdáknak fájt a foga, hanem bizony a mezei pockoké, illetve a hozzá hasonló egyéb rágcsálóké is (csalitjáró pockok, sárganyakú erdeiegerek, pirókegerek, güzüegerek) – mondta el a hvg.hu-nak szerzőnk, Hertelendy Péter, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet növényvédelmi szakértője.
A pockokra a nedves, párás idő jelenti a legnagyobb veszélyt, részben ennek köszönhető a mostani lassú fogyatkozásuk is. Ha a lucskossá vált föld alatti üregekben nem tudják megszárítani átnedvesedett bundájukat, akkor biztosan elkapja őket valami „kórság.” A vemhes nőstények könnyen felfáznak, és legyengülnek a hideg, nedves járataikban.
Váratlan mértékű terjedésükhöz technológiai hibák is hozzájárulnak, például az, hogy mostanság nagyon korán vetjük a repcét, ami az ősz végére nagyra nő, a 15–18 leveles egyedek alatt pedig nem férnek a pockokhoz a ragadozó madarak. A repcéből aztán annak betakarítása után a kalászosokba is átmennek.
A fő problémát az jelenti, hogy a 8–10 centiméter hosszú rágcsálók előbb a növény szárát támadják meg, ledöntik a növényt, hogy hozzáférjenek a magvakhoz. A földre került kalászt utána már könnyen megfertőzik a gombák is, ezzel végleg tönkre téve a termést. Mit lehet tanácsolni a gazdáknak? Tavasszal legyenek éberek, és kezdjék meg idejekorán a gyérítést.
(Fotó: Joël/Pixabay)