Igazából a fügének ideális klímatűrő növényként kellene viselkednie északi kertjeinkben: tudja, hogyan kell megbirkózni a hőséggel és a hiányállapotokkal, nagyon kevés vízzel is beéri, a szűk gyökérzónára és az ásványianyag-hiányra pedig azonnali sűrű növekedéssel reagál.
A füge, ha a talaj felett elpusztul (mert például túl hideg volt a tél), általában gond nélkül regenerálódik a gyökértörzsből. De mint mindig, amikor egy növény evolúciós és kultúrtörténetében igen hosszú utat tett meg, azzal bizonyos problémák is együtt járhatnak.
Az éghajlatváltozás okozta globális felmelegedés ellenére a fügének még így is túl kevés ideje volt arra, hogy alkalmazkodjon a megváltozott életkörülményekhez az északi területeken. Ezt a termesztés során kertészeti ismeretekkel, néhány fortéllyal és türelemmel lehet ellensúlyozni.
Négy törődést igénylő területtel kell foglalkoznunk, ezek a következők:
- A kertészeti ismeretek
- A metszés és a trágyázás
- A terméskötődés és a gyümölcsfejlődés
- És végül, de nem utolsósorban, a télállóság
Kertészeti ismeretek: milyen füge van a kertünkben?
Fontos tudni, hogy milyen füge van a kertünkben, és azt hogyan kell termeszteni.
Ennek megfelelően három fő csoportra osztjuk a fügefajtákat:
Nyári füge
A nyári fügék ősszel és télen az egynyári hajtások csúcsán apró virágzó fügetermést hoznak létre, amelyek tavasszal tovább fejlődnek, majd nyáron beérnek. Ezek a virágzó fügék viszonylag érzékenyek, -10 °C és -12 °C alatti hőmérsékleten gyakran megfagynak.
Ezért nagyon fontos, hogy a nyári fügéket házfalakra és falak mentén ültessük, vagy hosszú ideig cserépben termesszük, hogy biztosítsuk a termést.
Aki pedig tavasszal metszési lázba esik, és az összes felső hajtást visszavágja, az soha nem fog nyári fügét szüretelni. Ezzel szemben a nyári füge gazdag jutalommal jutalmazza meg a kertész minden fáradságát, és akkor érik be, amikor a legjobban élvezhető: nyáron, amikor mindenki otthon van, szabadságon, és élvezheti a kertje minden áldását.
Őszi füge
Az őszi füge közvetlenül az aktuális évben fejlődő ágakon terem, azaz a fügefa a növekedési időszak alatt sok rügyön hoz termést. Fontos, hogy a vegetációs időszakban hagyjuk a növényt nyugalomban és stressz nélkül növekedni, hogy ne zavarjuk meg ezt a folyamatot.
Ehhez a kertész részéről is szükség van némi higgadtságra és nyugodt vérmérsékletre: ősszel nem kell azon bosszankodni, hogy a mi klímánkon az évjárattól függően a gyümölcsök jó része nem érik be; a korán érő őszi füge mindig elég érett gyümölcsöt hoz.
A hajtáscsúcsok késő nyáron (augusztus vége-szeptember eleje körül) történő lefedése segíthet a fügefának, hogy több energiát fordítson a hajtásnövekedésről az érésre. A túl korai metszés azonban az ellenkező hatást is kiválthatja.
Twotimer füge
A Twotimer füge a hőn áhított utolsó fajta, kétszer is terem ugyanazon a fán. De ami a „fügeálom” beteljesülésének tűnik, az egyben nagy kihívás is. Alapvetően az a tapasztalat, hogy néha könnyebb egy enyhe téli éghajlaton teljes mértékben a nyári fügére, vagy egy hosszú és meleg vegetációs időszakkal rendelkező éghajlaton teljes mértékben az őszi fügére támaszkodni, mint mindent azonnal akarni.
Itt ugyanis a negyedik év után a helyes metszés is különösen meghatározó, hogy mindkét terméshozamot felpörgessük. Ugyanakkor minden nehézség és kihívás ellenére a Twotimer fügének van egy előnye: még kedvezőtlen körülmények között és termesztési hibák esetén is a legtöbb évben legalább részleges terméshozamot lehet elérni.
Metszés és trágyázás
A metszés viszonylag új keletű dolog az őshonos termesztésű füge számára, ezért nem szabad túlterhelni vagy megzavarni vele. Az első három-négy évben egyáltalán ne metsszünk, és hagyjuk, hogy a füge természetes módon növekedjen.
Így megtalálja majd a saját egyensúlyát a hajtásnövekedés és a terméskötődés között, és végül elkezd termőre fordulni. Még a nem termő idősebb fügefák esetében is az a legcélravezetőbb megoldás, ha eleinte néhány évig tartózkodunk a metszéstől.
Terméskötődés és gyümölcsfejlődés
Fontos tudni, hogy az északi fügéinknek beporzás nélkül kell boldogulniuk, mivel az Alpoktól északra nem honos a beporzást végző fügedarázs. És még csak nem is kell várnunk arra, hogy most bevándoroljon (bár, ez előbb-utóbb biztosan megtörténik – Magyarországon egyelőre a Mecsek déli lejtőin sikerült megvetnie a lábát).
A füge beporzása, megtermékenyítése érdekes dolog: a Magyarországon leginkább elterjedt adriai típusú füge képes beporzás nélkül, partenokarp módon termést érlelni. Ilyenkor a füge növekedése egy időre leáll, majd a parthenokarpikus terméskötődéskor úgy indul újra, hogy a fügefa maga is a megtermékenyítés által kiváltott növekedési hormonokhoz hasonló növekedési hormonokat választ ki.
Ha a fügefát ebben a szakaszban zavarják (metszéssel, trágyázással, nagyon nagy szárazsággal, nedvességgel és egyéb, a füge által nem várt jelzésekkel), akkor dönthet úgy is, hogy a fiatal, megtermékenyítetlen füge virágait eldobja. A füge termése ugyanis nem más, mint kifordított női fügevirágok gyűjteménye, amelyekből aztán a valódi, partenokarpikus „megtermékenyítés” után kifejlődik a füge húsa.
És még egy dolog: hogy a helyzetet tovább bonyolítsuk, vannak olyan fügefajták is – mint például a „Desert King” –, amelyeket San Pedro fügének hívnak. Ezek gond nélkül képesek parthenokarpikus nyári fügéket kifejleszteni, de az őszi fügéknek feltétlenül szükségük van a beporzásra. Az ilyen fajták esetében tehát nem szabad meglepődni vagy csalódni, ha az őszi füge éretlenül hullik le.
A fügefák télállósága és téli védelme
Ez talán a legnagyobb, ugyanakkor viszonylag könnyen megoldható probléma. A füge -12 °C-ig, a legjobb északi fügéink -15 °C-ig is elállnak. Ez azonban csak akkor igaz, ha a fa viszonylag öreg és vastag, vagyis ha a fügefa már néhány évet megélt.
A télállóságot tehát könnyen javíthatjuk, ha minél nagyobb cserépbe ültetünk egy minél nagyobb méretű fügét.
Ez az oka annak is, hogy csak 5 vagy 15 literes cserépben kínálunk erősebb fügét; a kisebb fügének nincs helye a kertben, mert túlságosan érzékeny a téli hidegre. A cserepes fügék, de az ültetett fügék védelménél se feledkezzünk meg a legfontosabb tanácsról: a téli meleg elleni védelem sokkal fontosabb, mint a téli hideg elleni védelem. A füge számára ugyanis általában nem a teljesen alacsony hőmérséklet a legveszélyesebb, hanem a meleg téli napsütés, amelyet aztán egy újabb hideg időszak követ (január-áprilisban).
Végül: a füge hosszú életének legbiztosabb biztosítéka a mély ültetés. Ha egy füge két évig egy helyre van kiültetve, majd kemény tél éri, akkor májustól júliusig 90%-os biztonsággal újra kihajt, de csak akkor, ha eleve elég mélyre ültették. A cserép tetejét mindig 15-20 cm vastag felső talajjal kell betakarni.
