A természetközeli legelőterületeken keletkező trágya nélkül a mezőkön, erdőkben és réteken élő fajok eltűnését nem lehet megállítani. Ez Claus Hutternek, a NatureLive természetvédelmi alapítvány elnökének szilárd meggyőződése.
„Németországnak trágyára van szüksége. Több, szarvasmarhákat, lovakat, szamarakat, juhokat és kecskéket kiszolgáló, természetközeli legelőterület nélkül nem lehet megállítani a fajok drámai mértékű kihalását” – állítja Claus-Peter Hutter, a NatureLife-International (NLI) elnöke, aki szerint a legelőkre igenis óriási szükség van.
Legel és trágyáz
Hutter egyetlen tömör mondatban foglalja össze álláspontját: „Legel és trágyáz módszerrel építsük újra a táplálékláncot, mielőtt túl késő lenne”, mert enélkül például a madarak egyszerűen éhen halnának. Az állatok ürüléke létfontosságú alapanyag sokféle rovar számára. Az antibiotikummal nem kezelt legelő állatok, például a vízibivalyok trágyájában számtalan rovarfaj fordul elő, amelyek a tápláléklánc alapjaként nélkülözhetetlenek. A lepkék ugyancsak a trágyából jutnak vízhez és az ásványi anyagokhoz, a szitakötők pedig kisebb rovarokra vadásznak.
Sok olyan madár, amely nyílt, szántóföldekkel, rétekkel és legelőkkel tarkított területeken él, mint például a pacsirták, lilik, réti pityer, rétihéja, cserregő nádiposzáta, vagy amely ott táplálkozik, mint például a fecskék, gyurgyalagok, egyszerűen éhen hal, mert már nem talál táplálékot. A természetvédő szerint már régóta bizonyított, hogy a legel és trágyáz módszerrel nagyon alacsony költséggel, hatékonyan és gyorsan lehet felvenni a küzdelmet a fajok kihalásával szemben.
A trágya és a rajta élő rovarok kapcsolata bizonyított
Kevéssé ismert tény, hogy egyetlen tehénlepényen 200-300 grammnyi rovar élhet. Három nagyállat-egységgel, valamint tíz adag trágyával számolva hektáronként és naponta, ha 200 napig legelnek, azzal 1,2-1,8 tonna rovarbiomassza keletkezik évente.
Egy angol tanulmány szerint, amely a tehenek és a trágyájukon élő rovarok tömegét viszonyítja egymáshoz, egy 600 kg-os tehén a legelőn körülbelül 200 kg rovarbiomasszát termel.
A NatureLife vezetője szerint legeltetni akár a városokban is lehet, hiszen számos már megvalósult és sikeres projekt épült a legeletetésre.
A hígtrágya nem jó
Hutter azonban egy természetvédelmi szervezet képviselőjeként kritikát is megfogalmazott a mezőgazdasággal szemben: „Eleget tudunk ahhoz, hogy cselekedjünk – mindezt már kutatták és leírták, mégis az ilyen projektek politikai finanszírozását szégyenletesnek tartják és kerülik” – jelentette ki.
Véleménye szerint túl sok pénzt pumpálnak a mezőgazdasági vállalatok a kukorica-monokultúrák és a gyári gazdálkodás hibás rendszerébe. Több trágyára lenne szükség a hígtrágya helyett, amely sok helyen szennyezi a talajt és a talajvizet. Az Európai Unió zöld megállapodás intézkedéscsomagjából hiányoznak a biodiverzitás fenntartását valóban segítő programok.
Különösen a nedves gyepekre, a mocsaras rétekre és a lápos területekre kellene koncentrálni, amelyek fontos CO2-elnyelők is egyben, és így hatékony klímavédelmet, árvíz- és párolgásvédelmet, valamint a természeti sokféleség javítását is elősegítik.
Fotó: Pixabay
