Az idei év alapvetően a szélsőségesen forró és száraz nyári időjárásról volt híres. Ugyanakkor szeptember közepe óta jóval konszolidáltabb, az átlagoshoz közeli, csapadékosabb periódus jellemezte az időjárásunkat. Ez igencsak jótékony hatással volt az őszi vetésű kultúrákra (feltéve, hogy sikerült azokat kellő időben elvetni). Az őszi káposztarepce esetében ugyanakkor az ősz általában növényvédelmi problémákat is fel szokott vetni, amelyek helyes megválaszolására bizony időben fel kell készülni.
A repcét alapvetően kártevők veszélyeztetik, amelyek hosszú sorát a különféle őszi, a fiatalabb növényekre veszélyes kártevők társasága nyitja meg. Az ellenük történő védekezés döntő hatással lehet nemcsak a jövő évi termésre, hanem akár az állomány létére is.
Földibolhák
A repcét károsító, rágásukkal lombfelület-csökkenést és végső soron a növényállomány pusztulását előidéző kártevők közül jelen időszakban már csak a különféle földibolhák fellépésére és károsítására kell számítani. A hírhedten nagy lombpusztítást előidéző repcedarázs (Athalia rosae) ugyanis már augusztus végén – szeptember elején kirajzott, lárvái döntően a kevés, az aszályt túlélt árvakelésen fejlődtek ki. Ebből a károsító csoportból már csak a repcebolha (Psylliodes chrysocephala) és a különféle káposztabolhák (Phyllotreta spp.) maradtak.
KWS – az eredményes repcetermesztésért dolgozunk. Kínálatunkért KATTINTSON a képre!
Ezek a rovarok meglehetősen aprók, 1,5 mm és 3,5 mm közötti méretűek. Egy-egy jószág így alapvetően nem okozhatna számottevő levélfelület-pusztítást. Viszont ezek a jószágok sohasem járnak egyedül. Általában hatalmas populációval, nagy társaságban vetik magukat a repcetáblákra. A kártételt az imágók okozzák. A lárvák ugyanis vagy a repce (és más keresztesvirágú növények) gyökerein táplálkoznak, alig érzékelhető kártételt okozva, vagy a repce levélnyeleiben károsítanak (erre a repcebolha és a nagy káposztabolha (Phyllotreta nemorum) képes csak). A sok kicsi sokra megy elv alapján a rengeteg bogár egyedi kis rágása összeadódik és a növényeket szó szerint a földig rághatják.
A földibolhák ugyan jól repülnek, de rövidtávon inkább csak ugrálnak, és a már megtalált táplálkozóhelyet, a repceföldet nem szívesen hagyják el. Ezért sok esetben csak az általuk lerágott növény pusztulása után állnak odébb és keresnek egy újabb, még lerágható zöld felülettel rendelkező tápnövényt. A kártételük emiatt igen sok esetben foltszerű, a károsítók gyakran frontvonalban nyomulnak lassacskán előre az állományban.
Ellenük az inszekticides csávázás is hatékony, ugyanakkor szélsőségesen erős fertőzési nyomás esetén esetleg kevés lehet. Ez pl. akkor alakulhat ki, ha nyáron zöld repce árvakelés, vagy káposztaföld mellé kerül a repce. Az árvakelésen, vagy a káposzta torzsáin kifejlődött apró fejeken táplálkozó rovaroknak megváltást jelent a közvetlen szomszédságban megjelenő friss táplálék, és tömegesen váltanak át a friss repcére.
Ekkor szükség van az inszekticides állománypermetezésre. Mivel a legtöbb, erre engedélyezett készítmény valamilyen szintetikus piretroid hatóanyagú készítmény, így a kezelésektől hosszú tartamhatást ne várjunk! Célszerű ugyanakkor a kezeléseket a nap legmelegebb időszakára beállítani. No nem a hőmérsékletnek a hatékonyságra gyakorolt hatása miatt, hanem azért, hogy ne a hajnalban még vizes, harmatos állományt permetezzük, és melegben a nagyobb mozgékonyságú rovarok pont a megnövekedett mozgékonyságuk miatt könnyebben érintkezésbe kerülhetnek a kezelt lombfelülettel.
Levéltetvek
Az ősz folyamán a repceállományok hatalmas friss, zöld biomasszája mágnesként vonzza az ezen táplálkozó rovarokat. Köztük a levéltetveket is, amelyek alapvetően csak friss, fiatal növényi részeken szeretnek szívogatni. Sajnálatos módon az utóbbi években egyre gyakoribb a repce igen korai vetése, amely októberre már hatalmas növényekből álló állományokat képezhet.
Ezekben a dús lombozatú repcékben hatalmas levéltetű-populációk alakulhatnak ki, amelyeknek döntő hányadát a hírhedt vírusvektor zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae) egyedei teszik ki. Önmagában a levéltetvek jelenléte még nem okozna kardinális problémát, hiszen közvetlen kártételük nem igazán jelentős. Ugyanakkor több, a keresztesvirágú növényekre veszélyes vírus vektoraként közvetett úton már durvább mértékű károkat is okozhatnak. A többi károsító mellett így a levéltetvek jelenlétére is célszerű figyelni, és ha populációjuk nagyon elszabadulna, akkor egy inszekticides állománypermetezéssel az gyorsan és hatékonyan megszüntethető.
Káposztamoly
A nagy lombozatú repcékben ősszel sokszor olyan, nem elsődleges fontosságú, nagy kártétel előidézésére képes fajok is nagy egyedszámban jelenhetnek meg, mint pl. a káposztamoly (Plutella maculipennis). Ez az évente három nemzedéket nevelő kisméretű lepke ősszel néhol hatalmas tömegekben jelenik meg a repceállományokban. Különösen ott lehet veszélyes, ahol élő repce árvakelés szomszédságában vetették el a repcét. Ilyen helyeken akár hatalmas populációi is kialakulhatnak.
Ez a kártevő általában alig okoz lombveszteséget. Ugyanakkor szélsőséges mértékben feldúsult populációi egy kisebb lombozatú repcében már tudnak komoly levélveszteséget okozni. Általában nem szükséges ellene önállóan, külön menetben védekezni, és az idei csapadékos ősz során erre jó eséllyel nem is lesz szükség. A repce a számára kedvező, mérsékelten meleg és csapadékos időjárásban kinő a káposztamoly hernyóinak foga alól.
Mezei rágcsálók
Ha ősz van, akkor indul a mezei pocok kapcsán kialakult mizéria. Valójában az idei év a szárazság miatt lecsökkent növényi produktum miatt nem igazán volt kedvező a mezei rágcsálók, így köztük a mezei pocok (Microtus arvalis) számára. Ebben az időszakban kezdik meg ezek a kis rágcsálók benépesíteni az őszi kalászosok és a repceföldek tábláit. Sok esetben ekkor még csak a táblák szélein lehet látni a járatok megjelenését.
Ha lehet, ne várjuk meg, míg ez a szapora rágcsáló társaság teljes mértékben kolonizálja a repcetáblákat! Amennyiben van rá lehetőségünk, T-fák kihelyezésével olcsón és teljesen környezetkímélő módon tudunk most megszabadulni a tábláinkat éppen benépesíteni készülő rágcsálóktól. Javasoljuk, hogy a rágcsálók elleni védekezés során ezt alkalmazzuk először.
Ha már olyan mértékben felszaporodtak és betelepedtek a rágcsálók, hogy az már csak kémiai úton szüntethető meg, úgy mindenképpen vegyük figyelembe azt, hogy a fém-foszfid (döntően cink-foszfid) hatóanyagú rágcsálóirtó készítmények nedves közegben nem alkalmasak a védekezésre. A bennük levő hatóanyag víz hatására fejleszt foszfor-hidrogén gázt, amely a kisemlős pusztulását előidézi. Ha ez a reakció a rágcsáló bélrendszere helyett már a járat talaján végbemegy, akkor a hatóanyag kárba vész, és nem lesz, ami a kártevőt elpusztítsa.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a készítmények mérgezett csalétkek és nem gázosító szerek! A korai „elműködés” következtében felszabaduló gáz mennyisége olyan kicsi, amely nem teszi lehetővé a járatban a rágcsáló elpusztítását. Nedves körülmények között ezért csak az antikoaguláns hatóanyagú készítmények használhatók fel. Ezek használata viszont szükséghelyzeti engedélyhez kötött, amelynek a hatóság által előírt folyamatát minden érintettnek végig kell járnia. Ez némi időt vesz igénybe, így ezt nem árt számításba venni a mezei rágcsálók elleni védekezés megtervezése során.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
