A zöldbab gazdasági jelentősége

Ebben a mutatóban hazánkban a zöldségek között az utolsók egyike, rossz export-import egyenleggel, továbbá igen alacsony, 1% alatti fogyasztási aránnyal rendelkezik a többi zöldséghez képest, amellett, hogy az átlagos magyar állampolgár nem fogyaszt túl sok zöldséget.

Jól szemlélteti ezt a 2024-es OECD-jelentés, miszerint az OECD-országok közül Magyarországon fogyasztják a legkevesebb zöldséget naponta. 2022-ben az Európai Unióban a felnőtt lakosság 60%-a fogyasztott naponta friss zöldséget átlagosan, hazánkban ez az arány csak közel 33%-ot tett ki.

A zöldbabokat világszerte nagyra értékelik húsosságuk, zamatuk és édességük miatt. Fontos forrásaik a fehérjéknek, egyes számunkra alapvető vitaminoknak és ásványi anyagoknak, a vízoldékony és oldhatatlan élelmi rostoknak egyaránt, míg szénhidrát-, kalória-, zsír- és nátriumtartalmuk csekély, továbbá koleszterinmentesek, melyek egészséges élelmiszerré teszik őket.

Termelés és fogyasztás

Az általunk ismert zöldbabokhoz képest más országokban nemcsak a Ph. vulgaris gazdasági érettségben szedett termését fogyasztják, hanem más fajokét is. Világszinten a termelése 28,3 millió tonnát tesz ki, amelynek közel 77%-át Kína adja.

Az elmúlt öt év adatai alapján az előállítás a fejlett országokból (-9%) kezd áttevődni a fejlődő országokba (+23%). Ebben az időszakban Kína termelése majdnem 28%-ot emelkedett, holott a világ többi részén az 1%-ot sem érte el a növekedés. Ázsia az első a zöldbabelőállításban, majd Amerika, Európa és Afrika következik.

Az Egyenlítőhöz közelebb télen is tudnak termelni, ilyen például Marokkó és Mexikó, melyek az északabbra fekvő országok hiányát októbertől júniusig jelentősebb mértékben pótolják, míg érthető okok miatt júliusban és augusztusban jóval kevesebbet exportálnak. 2021-ben a két legnagyobb exportőr Marokkó (22%) és Franciaország (18%) volt.

Kína ebben is elképesztő növekedést produkált 2015 óta, közel nulláról a harmadik legnagyobb (13%) lett. Ezeket Mexikó (8%), Guatemala (5%), Hollandia (5%), az Egyesült Államok (5%), Spanyolország (4%), Szenegál (3%) és Németország (3%) követi.

2020-ban a világ legnagyobb importőre Spanyolország (20%) és az USA (17%) volt. Termésmennyiségben ma már elhagyta a szárazbabot a zöldbab, míg a zöldségek között a középmezőnyben foglal helyet.

Európában az átlagos zöldbabtermelés csupán 1 millió tonna körül alakul. Franciaország, Olaszország és Spanyolország a legnagyobb termelők, akiket Belgium, Hollandia, Németország és Lengyelország követ. A zöldbabok egyik része frissen, míg a másik fele feldolgozva, konzerv vagy fagyasztott formában kerül eladásra.

A 2022 előtti öt évben enyhén nőtt a nem európai import, míg a helyi termelés mértéke inkább csökkent. 2021-ben a fejlődő országokból a spanyolok, a britek, majd a franciák, hollandok és a németek, belgák importálták a legtöbb friss zöldbabot. Európában az előállítás tekintetében a zöldbab a zöldségek második felének elején helyezkedik el.

A zöldbab helyzete idehaza

Hazánkban – a zöldségeket illetően – a középső helyet foglalja el a zöldbab a betakarított terület tekintetében, de a hozamot és a termést illetően az utolsók között helyezkedik el. A három mutató 2013-tól a legfrissebb adatokig ingadozást és – a hozamot kivéve – csökkenő tendenciát mutat. Ebben az időszakban átlagosan 12.000 t zöldbabot takarítottak be a gazdák 1400 hektáron, 8 t/ha terméshozammal – bár megfelelő szakértelemmel a 14-18 t/ha is elérhető.

Exportunk és importunk is gyenge ebből a kultúrából, de legalább önellátóak vagyunk. Ugyanakkor a feldolgozóipari kapacitás növekedésével nagyobb igény mutatkozhat a zöldbabra, emellett a piac a húshelyettesítés érdekében a babfogyasztást preferálja.

Ennek ellenére a magyar fogyasztás erőteljes csökkenést mutat, 0,9-ről 0,3 kg/fő/év mennyiségre esett vissza 2010 és 2020 között. Felvásárlási átlagára – a zöldségek között – nem jelentős, bár jelentősen emelkedett 2022-ben. Viszont termelői-piaci átlagára már számottevő.

A fajtaválasztásnál döntő a felhasználási cél (friss, konzerv, hűtött), a hüvely keresztmetszete (kerek, ovális, lapos) és színe, a termesztéstechnológia. A nem determinált (karós) fajták csak kisüzemi, házikerti körülmények között termeszthetők. 

Az üzemi szintű termesztésben (konzerv- és hűtőipari nyersanyagellátás) szereplő fajtákkal szemben támasztott feltételek a következők: gépi betakarításra alkalmas, egyenes, szilárd szárú, nem ostorosodó bokor habitus; kicsi vagy közepes (6-10 cm) és gyér levélzet; magasan és koncentráltan elhelyezkedő, 8 × 120-150 mm-es, szálka- és hártyamentes, lassan szemesedő, zsenge, húsos, lédús hüvelyek; 10 t/ha fölötti termés; betegségekkel szembeni rezisztencia.

Gépesített technológiához a 25-50 cm magasságú fajták az elfogadhatók. A magas és koncentrált elhelyezkedés (van szórt is) úgy értendő, hogy a növény a felső felében, rövid ízközökben hozza termését.

A lassan szemesedés mellett pedig még az is fontos, hogy a fejlődésben lévő magok apró, fehér színűek legyenek, mivel a színes magvak a konzerv levét megfestik, ami az esztétikai értéket csökkenti. A nagyüzemi termesztésben lévő európai fajtákra a nappalközömbösség a jellemző.

A konzervipar főként a kerek hüvelyű fajtákat részesíti előnyben, míg a hűtőiparnál a finomabb hüvely is fontos szempont lehet. A feldolgozásnál hangsúlyos a hüvely alakja is (egyenes, hajlott vagy görbe).

Mind a feldolgozás, mind a gépi betakarítás szempontjából az egyenes hüvelyűek a megfelelőbbek. Hosszméret alapján rövid (8-10 cm), közepes (10-12 cm) és hosszú hüvelyű (13 cm fölötti) típusokat különböztetjük meg. A röviden belül külön kategóriaként említendő a 6 vagy 8 mm-es átmérő alatti ceruzabab. Az egészbab-konzerv kedvelt alapanyaga a 8-10 cm-es hüvelyhossz, míg a vágott konzerváru optimális mérete 12-14 cm.

A fajtakiválasztásnál, a környezeti és agrotechnikai lehetőségek mellett, a piac igényeivel is számolni kell. Nyugat-Európában az élénk- vagy haragoszöld hüvelyek a kedveltebbek (1. kép).

Magyarországon egyaránt termesztenek zöld és sárga hüvelyű fajtákat, a zöld hüvelyűeket főleg exportra, a sárga hüvelyűeket a nálunk kialakult étkezési szokásoknak megfelelően jórészt a hazai piacon értékesítik (2. kép).

Ebből adódóan többnyire a sárga hüvelyű fajtákat ismerjük és termesztjük, holott a zöld hüvelyű több vitamint, ásványi anyagot tartalmaz, éppen olyan jóízű, és emellett csak később kezd el szálasodni/szálkásodni. Az ovális, lapos sárga hüvelyű fajták főleg házikerti, friss piaci felhasználásra valók, míg a lapos zöldek (ún. roma vagy romano típusúak) vágott hüvelye egyes országokban keresett cikk, jól exportálható.

Külföldön egyre nagyobb figyelmet kapnak a lila hüvelyűek is, melyek bizonyítottan magasabb antioxidáns-tartalmúak, mint a sárga és zöld hüvelyű fajták (3. kép).

dr. Szabó Anna, Séllei Gyula

MATE, Kertészettudományi Intézet, Budai Campus

A cikk az Agrofórum újság 2025. áprilisi számában jelent meg „A zöldbab gazdasági jelentősége és fajtaválasztásának szempontjai” címen.

További szakmai tartalmakért: KATTINTSON!

^{Kiemelt kép: Pixabay}