A bő termés titka sokszor nem a tápanyagban, hanem a támaszban rejlik. A helyesen karózott és jól kötözött paradicsomnövény nemcsak szebb és egészségesebb, de ellenállóbb is a betegségekkel szemben.
A paradicsom támasztása – vagyis karózása és kötözése – elengedhetetlen ahhoz, hogy a növény egészségesen fejlődjön, a termések szépen beérjenek, és a kert rendezett képet mutasson. A karózott paradicsom szára nem törik meg a nehéz termések súlya alatt. Így elkerülhetők a növényi sérülések és a termésveszteség. Emellett a felemelt hajtások között jobban áramlik a levegő, ami jelentősen csökkenti a gombás betegségek, például a paradicsomvész kialakulásának esélyét.
A napsütés szabadabban éri a leveleket és a terméseket, ezáltal gyorsabb az érés, erőteljesebb az ízvilág, és kevesebb lesz a rothadás. A támasztás nem csupán esztétikai vagy kényelmi kérdés. A gondosan felkötözött növények meghálálják a törődést gazdagabb, hosszabb ideig tartó terméssel és ellenállóbb egészségi állapottal.
A paradicsom támasztásának legjobb módszerei
A karózás során többféle bevált technika közül választhat – mindegyiknek megvannak a maga előnyei, és eltérő termesztési körülményekhez igazodnak. A legegyszerűbb és legelterjedtebb megoldás az egykarós módszer, ahol minden növény mellé külön karót szúrnak a talajba. Ezt főként házikerti körülmények között alkalmazzák, kisebb mennyiségű növénynél. A karó lehet fa, bambusz vagy fém. Fontos, hogy stabil és legalább 150-200 cm magas legyen, hogy a paradicsom növekedése során is elegendő támaszt nyújtson.
Amennyiben több növényt termeszt sorban, érdemes kipróbálni az úgynevezett „Florida weave” technikát, amely során két végén erős karók közé feszített zsinórhoz rögzíti a növényeket, váltakozó irányból vezetve a kötelet. Ez a módszer idő- és helytakarékos, valamint kiválóan alkalmas indeterminált, azaz folyton növő fajtákhoz. Nagyobb méretű, intenzíven növő állomány esetén a függesztett zsinóros rendszer (A-keret vagy lugas fölé szerelt vezetékekkel) is kiváló megoldás. Ilyenkor a hajtásokat egy-egy lelógó kötélhez rögzíti, amely fentről lefelé tartja őket irányban.
Hasznos tippek a sikeres karózáshoz és kötözéshez
A karózás hatékonysága nagyban múlik az időzítésen. Már az ültetéskor vagy közvetlenül utána szúrja le a karókat, hogy elkerülje a gyökérzet sérülését! A karót mindig kissé ferdén, a növény szárától kb. 5-10 cm távolságra helyezze el, így biztosíthatja, hogy a szár és a támasz ne versengjen egymással a térért. Használjon puha, de erős kötözőanyagot – például kerti raffiát, textilcsíkot, jutaszálat vagy újrahasznosított harisnyadarabot –, hogy ne sértse meg a szárat!
A kötözés során alkalmazzon „nyolcas” alakú hurkokat, ahol az egyik hurok a karóhoz, a másik pedig a növény szárához simul – így biztosítja, hogy a kötések ne szorítsák el a hajtást a vastagodás során! Ismételje meg a kötözést 20-30 cm-enként, ahogy nő a növény, és mindig igazítsa meg, ha lazulni vagy feszülni látszik a kötés! Indeterminált fajták esetében hetente ellenőrizze a támaszrendszert, és folyamatosan igazítsa a kötéseket a növény fejlődéséhez. Emellett célszerű a felesleges oldalhajtásokat (ún. hónaljhajtásokat) is rendszeresen eltávolítani, mert ezek túlzott lombképződéssel gyengítik a növényt, és nehezítik a szellőzést.
Gyakori hibák, amelyeket érdemes elkerülni
Sok kertbarát esik abba a hibába, hogy túl későn helyezi el a karókat. Így a gyökérzet megsérül, vagy a növény már olyan formát öltött, amelyet nehéz biztonságosan rögzíteni. Ügyeljen arra, hogy a karózás ne utólagos kényszermegoldás legyen, hanem a paradicsom gondozásának tudatosan betervezett része! Kerülje a vékony zsinórok, huzalok vagy drótok használatát, mert ezek könnyen bevághatnak a növény szárába, főleg, ha az időjárás szeles vagy csapadékos!
A túl szoros kötözés ugyanilyen káros lehet. A szár megsérülhet, a nedvkeringés akadályozódik, ami a növény fejlődését és terméshozását is visszaveti. További gyakori hiba, ha túl gyenge vagy túl rövid karót használ. A növény könnyedén túlnövi a támaszt, és lehajlik vagy eltörik. Szintén problémát okoz, ha a karót túl közel helyezi a szárhoz, ezzel megnehezítve a növény szabad mozgását és levegőzését.
Képek: Pixabay.
