A nyár végén, az ősz kezdetén szokott sorra kerülni az őszi kalászosok vetése. A kikelő növényeket már ebben a korai időszakban is fenyegetik kártevők, kórokozók. Köztük olyanok is, amelyek tünetei csak majd a jövő év áprilisában fognak jelentkezni, de védekezni viszont csak most, az idei év őszén tudunk ellenük. Ezek a csalafinta kórokozók a kalászosok vírusai.
A gabonák esetében a hazai „vírusfelhozatal” meglehetősen fajban gazdag ugyan, de igazság szerint Magyarországon csak két olyan vírusa van a kalászos gabonáknak, amelyek rendkívül gyakoriak és a károk döntő hányadáért felelősek is.
A két kórokozó közül tünetek tekintetében látványosabb az árpa sárga törpülés vírusa. Ez a kórokozó azonban – nevével némileg ellentétben – általában csak az árpán okoz könnyen észrevehető sárgulást, bár valamennyi kalászos gabonánkat, valamint a zabot és a vad fűféléket is megbetegíti. A sárgulás tehát nem döntő bélyeg a betegség felismerésében. A törpülés már sokkal inkább.
Árulkodó tünet: törpülés és merev levelek
A megfertőzött növények a soron következő év tavaszán látványosan lemaradnak a növekedésben és a fejlődésben. Gyakorlatilag „elfelejtenek” szárba szökkenni. Ez számunkra meglehetősen nagy probléma, ugyanis a gabonákat szemtermésükért termesztjük. A termést hozó kalászok, bugák ugyanakkor a szárak csúcsán helyezkednek el.
Ha egy gabonanövény nem képes szárat hozni, akkor annak sajnos termése sem lesz. Cserébe ezek a növények letörpülnek, zömökek maradnak. Turgoruk rendkívül megnövekszik, így a levelek állása mindig erektív lesz és a levelek is nagyon kemények, sprődek lesznek. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy miniatűr sündisznóra emlékeztetnek.
Ha gyanúnk merülne fel egy növény vírusosságát illetően, akkor sok esetben elég végigsimítani a levélzetét. A sárgulás tehát kevésbé, míg a törpülés, a nagyon merev levélzet minden esetben biztos jele a vírusos megbetegedésnek.
A búza törpülés vírusa gyakoribb, mint gondolnánk
Hazánkban az árpa sárga törpülés vírusánál is némileg gyakoribb egy rokon faj, a búza törpülés vírusa. Ez a kórokozó is minden gabonánkat képes megtámadni, sárgulást viszont egyik tápnövényen sem okoz. Hogy tovább bonyolítsuk a képet: Ez a két vírus akár közösen is megjelenhet egy egy adott növényben.
Kártételük nem csak a kiesett termésben nyilvánul meg. A letörpült növények később elpusztulnak, de még előtte gyomosodási gócot okoznak az állományban, amely akár plusz herbicides kezelést is indokolttá tehet.
Vektorok minden mennyiségben
Az árpa sárga törpülés vírusát különféle, a gabonákon és más egyszikű növényeken élő levéltetvek viszik át egyik növényről a másikra. Létezik ugyan ennek a vírusnak egy olyan törzse is, amelynek nem rovar a vektora, hanem a Polymixa graminicola nevű talajgomba, de szerencsére hazánkban ezt a vírus törzset még nem mutatták ki. A búza törpülés vírusának vektorai ezzel szemben a különféle mezei kabóca fajok. Vetőmaggal ezek a gabonavírusok gyakorlatilag nem terjednek.
Mindkét rovar csoport meglehetősen népes társaság. Az idei évben a száraz és forró nyár következtében a kukoricák (főleg az ország déli és keleti régióiban) már leszáradtak, így onnan a zelnicemeggy levéltetű (Rhopalosiphum padi) utánpótlás, kérdéses. Viszont ez a faj az idei évben megnövekedett vetésterületű szemes cirkon is megél. A cirok állományok pedig még kellően zöldek ahhoz, hogy rajtuk ez a levéltetű faj fel tudjon szaporodni.
A vírusok átviteléért felelős egyéb levéltetű fajok (Metopolophium dirhodum, Scizaphis graminum, Macrosiphum avenae) a gabona árvakelésekről tudnak betelepülni az idei vetésekbe. Az árvakelések a nyári hőséget az ország legtöbb régiójában meglepően jól átvészelték a ritkább, de kiadósabb csapadékoknak köszönhetően.
A kabócák ugyanakkor szinte mindenütt jelen vannak, ráadásul jobban is bírják a száraz, meleg környezetet, mint a levéltetvek. Vektorokkal tehát idén ősszel is jól el leszünk látva.
Védekezési lehetőségek
A gabonák vírusai ellen számos módon tudunk védekezni. A túlzottan korai vetések kerülése az egyik fontos momentum a fertőzések elkerülésében. A nagyon korai vetések csak indokolatlanul elnyújtják a vektorok tevékenységére alkalmas időszakot.
Az agrotechnikai védelem mellett a genetikai védelem is kezd egyre hatékonyabb lenni. Egyre több nemesítő cég jelenik meg olyan őszi kalászos fajtákkal, hibridekkel, amelyek egy-egy vírus néhány törzsével szemben rezisztensek. Ez a védelem még nem teljesen komplett, de a hatékonysága évről évre növekszik az újabb rezisztens genotípusok elterjedésével.
Egyetlen kezelés ritkán elég
A kalászosok vírusai ellen jelenleg leginkább elterjedt védekezési módszer a vektorok inszekticides irtása. Mivel ezek a vírusok perzisztens típusúak, így a vírus felvétele után 4-7 napig még nem képesek üríteni, átvinni ezeket a kórokozókat. Így a vektorok észlelése után még van időnk a kezelés megtervezésére, kivitelezésére.
Levéltetvek esetében az optimális kezelési időpont az, amikor a betelepült nőstény mellett már megjelennek az első kis lárvák is. Ugyanakkor arra célszerű számítanunk, hogy az egyre hosszabb őszi időszak során egyetlen kezelés igen jó eséllyel nem lesz elegendő ahhoz, hogy a kalászos állományainkban a jövő évben a vírusos növények aránya kellőképpen alacsony lehessen.
A képek a szerző felvételei.
