Az őszi árpa a kalászos gabonák közül a „legbetegebb” növények közé tartozik. Nemcsak az állati károsítók (pl. vetésfehérítő bogarak és lárváik) szeretik tönkre tenni az állományaikat, hanem kórokozók hosszú sora áll ugrásra készen arra, hogy az árpa által kinevelt, jelentékeny zöld biomasszaként megjelenő lombozatot a saját javára fordítsa.
Természetesen minden ilyen kórokozónak megvannak a maguk optimális környezeti igényei, amelyek teljesülése esetén az adott kórokozó felszaporodása akár gátlástalanul elszabadulhat. Az idei év nyarán, illetve őszén egy ilyen jelenségnek lehetünk szemtanúi.
Barna levélfoltosság – gyakori, de kevésbé veszélyes
Az árpa egyik legveszedelmesebb és legnagyobb pusztító erővel rendelkező kórokozója a hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres). Levélfoltosságokat okozó kórokozói ennek a kultúrának sajnos igencsak sokan vannak. A leggyakoribb ezek közül a barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana). Ez a kórokozó is jelen van jelenleg az árpák lombozatán, de érdemi kártételt nem okoz. Ez két okból is igaz.
Egy részt, ez a kórokozó közönséges ugyan az árpán, de rengeteg levélfolttal sem okoz levélelhalást, lombveszteségért ezért alig felelős. Másrészt ez a kórokozó erősebben nedvességkedvelő, mint később említendő, veszedelmes rokona, ráadásul a hűvösebb időjárást kedveli. Írjuk azért a javára, hogy alkalmazkodóképessége rendkívüli, így még számára előnytelen feltételek mellett is képes kisebb mértékű szaporodásra.
Jelenleg azonban a nála sokkalta nagyobb pusztító erővel, akár teljes lombveszteség előidézésére is képes rokona, a hálózatos levélfoltosság áll nagyon nyerésre az őszi árpa árvakelések (és néhol sajnos már nyomokban a kelő fővetések) lombozatán.
Az időjárás a gombák oldalán áll
Ez a kórokozó melegkedvelő, de egyúttal szereti a nedvességet is. Nem kíván olyan szélsőségesen nedves körülményeket, mint egyik ritkábban megjelenő társa, a rinchospóriumos levélfoltosság (Rhynchosporium secalis), így beéri azzal is, ha eléggé bőséges a reggeli harmat.
Sajnálatos módon az idei évben az őszi árpa aratása sok régióban olyan korán történt, hogy az árvakelések bőségesen profitálhattak a májusi csapadékok maradékaiból. Ez erős, fejlett növényekből álló árvakeléseket eredményezett, amelyeket sajnos rengeteg gazdálkodó amúgy teljesen magára hagyott. Mindennemű kontroll nélkül, így sok esetben el is szabadult a pokol.
A nyári meleg, a szintén meleg ősz, valamint a sok, de kis mennyiségű csapadék, az őszi harmat kicsapódása oda vezettek, hogy a sok lesben álló kórokozó közül a hálózatos levélfoltosság vált szinte országszerte uralkodóvá az árvakelések lombozatán.
Védekezés: időben kell lépni a hálózatos levélfoltosság ellen
Ez azért veszélyes, mert az elszabadult fertőzések nyomán szinte felfoghatatlan mennyiségű fertőző anyag kerülhet a levegőbe. Ezek a konídiumok, kisebb részben aszkospórák pedig a már kelésben, vagy párleveles, fiatalkori állapotban levő őszi árpa vetéseket is folyamatos, igen erős fertőzési nyomásnak teszik ki.
Amennyiben ilyen helyzet, netán közvetlen „káros szomszédság” alakulna ki, akkor már a fertőzést kiindító árvakelés megsemmisítése is jó eséllyel késői lehet. Nyilvánvalóan ezt meg kell tennie a gazdájának, de a már a fővetésekre átjutott fertőzésekkel magunknak kell valamit kezdeni.
Őszi fungicides kezelés: pontos időzítés és technológia kell
A jelenlegi helyzetben, amikor az árvakeléseken ennyire „áll a zászló” ennek a veszélyes kórokozónak, akkor azért számíthatunk arra, hogy az őszi fővetésekben sem lesz ez másképp, azaz a kórokozó gyors terjedésével számolhatunk. Ennek értelmében sajnos (ez eléggé költséges megoldás) fel kell készüljünk a hálózatos levélfoltosság elleni őszi fungicides állományvédelemre.
Ősszel sokszor hideg az idő, így a triazol típusú fungicid hatóanyagok mozgása a növényben és a hatékonysága erősen korlátozott. Ráadásul ez egy „kemény” kórokozó, így ellene csak a legjobb fungicidek maximális engedélyezett dózisával, hibátlan kijuttatási technológiával várhatunk le megfelelő eredményt.
A kezelés során kerüljük a kora reggeli időszakot, részben a hideg miatti hatékonyság csökkenés, részben pedig a harmatborítás miatt. Javasolt a tapadásfokozó adalékok alkalmazása, mivel java részben függőleges állású, viaszos levélfelületet kell, hogy lefedjünk.
Ne hagyjuk elszabadulni a kórokozót, mivel képes annyira legyengíteni a növényeket a lombozat elpusztításával, hogy az részben a télállóság, részben pedig a produktív hajtások számának tekintetében mérhető visszaesést fog előidézni.
A képek a szerző felvételei.
