A tél alapvetően a hideg, sokszor fagyos időjárásról szól. Ez a természetes, sok kultúrnövényünk már évezredek óta ehhez szokott hozzá. Ugyanakkor a termesztett fajtáink egy részének esetében a fagytűrés helyett más, részben mennyiségi, részben beltartalmi mutatók a legfontosabbak,így az adott fajta fagytűrése esetenként elmaradhat a kívánatostól.
A téli fagy többféle módon képes károsítani a növényeket, amelyeknek eltérő elnevezései között könnyű lehet eltévedni. Nézzük hát meg, hogy az egyes elnevezések mögött mi húzódik.
Elfagyás – amikor a jégkristályok belülről pusztítanak
Amikor a téli hideg hatására a levelekben levő nedvesség megfagy, akkor a képződő, folyamatosa növekvő jégkristályok gyakorlatilag belülről szétvagdossák a növények szöveteinek sejtes szerkezetét. Ez óhatatlanul az adott növényi szövet elhalásához, pusztulásához vezet.
Ősgabonák előnye és modern fajták kockázata
Az elfagyásra való hajlam ugyanakkor növényfajonként és fajtánként is igencsak eltérő mértékű lehet. A kalászos gabona félék esetében pl. a pelyvás ősgabonák, mint az alakor (Triticum monococcum), a tönke (Triticum dicoccum), valamint a tönkölybúza (Triticum spelta) mind kiváló fagytűrésükről ismertek. Szintén rendkívül jól bírja a fagyot a rozs (Secale cereale) is. A búza fajták között ugyanakkor hatalmas a fagytűrés tekintetében tapasztalható különbség.
Ehhez némileg hasonló az őszi árpa (Hordeum vulgare) is, de ennél a gabonánál némileg nagyobb a fagyra érzékenyebb genotípusok aránya. A téli fagyra leginkább az ősz folyamán hatalmas lombozatot nevelő őszi zab (Avena sativa) reagál rosszul. Akár átlagos telek során is képes az ősszel kinevelt levélfelület túlnyomó részét a fagy miatt elveszíteni.
Táplálás, fejlettség és termőhely szerepe
Az elfagyás mértékét a termesztett faj és fajta mellett a területi adottságok (fagyzugok pl.) is erősen befolyásolják, ráadásul a növények táplálásában elkövetett hibák is keményen visszaüthetnek ilyenkor. Ha az ősz folyamán a túlzott nitrogén ellátás miatt hatalmas, de laza szerkezetű, laza szövetű levelek alakultak ki, azok könnyedén elpusztulhatnak, elfagyhatnak.
A kiegyenlített tápelem ellátású növények fagytűrő képessége sokkal jobb. Ráadásul a növények fejlettsége is befolyásolhatja a fagyás mértékét. A fiatal, csak pár leveles gabonák fogékonysága nagyobb, akár csak a túlzott táplálás és túl korai vetés miatt túlnövekedett növények állományáé is.
Kifagyás – amikor már az egész növény pusztul
Amennyiben a fagyás okozta sejt és szövet pusztulás a növény egészére kiterjed, akkor az érintett növény teljes egészében elhal, azaz kipusztul. Tavasszal sok esetben lehet találkozni olyan őszi árpa és őszi zab állományokkal, amelyeknél gyakorlatilag minden levél elbarnult, elhalt.
Tenyészőcsúcs-vizsgálat és gazdasági mérlegelés
Ekkor alapos a gyanú a kifagyásra, viszont mindenképpen érdemes megvizsgálni azt, hogy a növények tenyészőcsúcsa még él-e. Ha igen, akkor a növény még él és csak szélsőségesen erősmértékű elfagyásról van szó. Ekkor a növény még „kinőheti” a károsodást, bár termése biztosan el fog maradni az olyan növényekétől, amelyek nem szenvedték el ezt a súlyos fagykárt.
Ha erős gazdasági okunk van még várhatóan kisebb termésbeli kilátások mellett az állománymegtartására (szerződéses kötelezettség, rendkívül értékes állomány, stb.), akkor nem szükséges a károsodott állomány leváltása. Amennyiben a tenyészőcsúcs is elhalt, akkor viszont le kell váltanunk a kifagyott állományt.
Amikor nem a hideg, hanem a szárazság öl
Egyes esetekben a kifagyást nem is a direkt fagyhatás, hanem a növények kiszáradása okozza. Ez akkor következhet be, amikor a növények gyökérzónája teljes mélységben átfagy és gyakorlatilag nincs cseppfolyós, a növények által felvehető víz a gyökérzónában. Ezt viszont megfelelő talajmunkával, vetés előtti jó talaj előkészítéssel hatékonyan befolyásolhatjuk.
Felfagyás – ritka, de alattomos talajfizikai károsodás
Van egy, szerencsére meglehetősen ritka esete is a téli fagy okozta kártételeknek, a felfagyás. Ez a jelenség akkor következik be, amikor az erős téli fagy egy olyan talajon éri a növényzetet, ahol a talaj felső rétege vízzel telített, míg lejjebb sokkalta szárazabb rétegek találhatóak és a területen nagy a hőmérsékleti ingadozás.
A vízzel telített talaj a fagy hatására sokkal nagyobb mértékben tágul ki, mint az alacsonyabban levő talajrétegek. A kitágult rész megemelkedik, elszakítva ezzel a növények gyökereit. Ez a folyamat a növények lassú elszáradását eredményezheti.
Keréknyomok, hengerezés és felesleges védekezések
A felfagyást sokszor utólag nagyon nehéz észrevenni, hiszen a fagyok elmúltával a talaj visszatér eredeti térfogatába. A figyelmes szemlélő azért érezheti, hogy járás közben a talaj kissé „másképpen” viselkedik.
Még a legkönnyebben úgy ismerhetjük fel ezt a jelenséget, ha a fagyos időszakban gépjárművel valaki ráhajt a területre. Később, a hideg elmúltával a keréknyomok élénk zöldek maradnak, mivel a taposás miatt azokon a részeken a felfagyás nem, vagy csak korlátozott mértékben következett be.
Ha észleljük a talaj felfagyás miatt bekövetkező fellazulását, emelkedését, akkor egy sima hengerezéssel általában orvosolhatjuk a problémát.
Tavasszal, a fagyok után ugyanakkor a legyengült, részben pusztuló növényeket felesleges növényvédő szerekkel kezelni. Nyilvánvalóan a legyengült növényeken több gomba is fel fog tűnni, de ezek döntő hányada csak a már elhalt szöveteken táplálkozó szaprofág szervezet lesz.
A képek a szerző felvételei.
