Miért „okos” növény a kukorica? Erre a kérdésre is választ kaptunk egy közelmúltbeli debreceni konferencián, ahol a legeredményesebb növénytermesztőket díjazták.
A Magyar Kukorica Klub Egyesület március 13-án tartotta immár 17. díjátadóját az általa szervezett kukorica termésversenyhez kapcsolódóan. A helyszín ezúttal a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kara volt, ahol színvonalas szakmai előadásokat is hallhattunk a rendezvény kísérőjeként.
A Debreceni Egyetem agrárkara 1983 óta folytat tartamkísérleteket a látóképi tangazdaságban, ennek eredményeit pedig rendszeresen közzéteszik, illetve a különböző konferenciákon és más fórumokon is az érdeklődők elé tárják.
2024-ben GOSZ-VSZT-NAK arany, 2025-ben GOSZ-VSZT-NAK ezüst bizonyítja egyedülálló termesztési értékeit! A KWS OLTENIO a gazdaságok potenciális választása, amikor elsődleges szempont a jövedelmező gazdálkodás.
A részletekért KATTINTSON!
Csajbók József egyetemi tanár, intézetigazgató ezúttal a kukorica vízfelhasználási hatékonyságának javítási lehetőségeiről tartott előadást a rendezvényen. Elsőként a klimatikus viszonyok változását vette górcső alá, mégpedig az 1971-től 2024-ig terjedő intervallumban, az orszg területét nagyjából jól lefedő 5 településen. Az adatokból kiderült, hogy az éves csapadékmennyiség nem csökkent jelentős mértékben, Debrecenben ez csupán 10–20 mm-t jelentett, miközben például Budapesten még nőtt is.
A június-július-augusztus hónapokban azonban már jól látszik a csapadékcsökkenés, vagyis a kukorica számára kiemelkedően fontos időszakban. Változott az éves átlaghőmérséklet is, nagyjából 2,4 Celsius-fokkal, ami jelentős különbség, még ha a kukorica melegigényes növény is. A 30 Celsius-fok fölötti maximumokkal rendelkező napok száma megugrott, és ezen a hőmérsékleten a kukoricának már romlik a fotoszintézis-intenzitása.
Nőtt a potenciális evapotranszspiráció (PET), ez jelenti áttételesen azt az energiamennyiséget, ami a párolgást lehetővé teszi. Az április-szeptember közötti időszakban, vagyis a kukorica tenyészidejében a változás 60–80 mm: ez azt jelenti, hogy ennyivel több csapadék kellene ahhoz, hogy a kukorica jól érezze magát, ez viszont nincs meg, az aszálykárok és rossz terméseredmények tehát zömében ebből adódnak.
A 2007-es évjárat például különösen aszályos volt, a valódi és potenciális párolgás jelentősen eltért. A kukorica szenvedett a vízhiánytól, nem tudta magát párologtatással hűteni, és ez súlyos reakciókat váltott ki az életfolyamataiban. Az évszázad aszályát hozó 2022-es évben, a tenyészidőszak második felében pedig egyszerűen összeomlottak a kukorica életfolyamatai. A vízhasznosítási hatékonysága kiemelkedően rossz volt, a hőség meghaladta a növény tűrőképességét, és nem tudott kompenzálni a takarékosabb vízhasználattal.
Csajbók József beszámolója szerint Debrecen környékén szántóföldi körülmények között végeztek fotoszintézis-méréseket, illetve a talajnedvességet is mérték 1 méteres mélységig. Kiderült, hogy a kukoricánál a talajnedvesség változásával változik a fotoszintézis intenzitása is, miközben ez a napraforgónál sokkal stabilabb maradt. Ha viszont megnézzük a transzspirációt (párologtatást), ott a napraforgóé követte a talajnedvesség változását, és a kukoricánál maradt stabilabb.
Ami a vízhasznosítás hatékonyságát (WUE) illeti, vagyis azt, hogy 1 kg szén-dioxid megkötéséhez mennyi vizet párologtatott el a növény, a kukoricának nedvesebb talaj esetén rosszabb volt a vízhasznosítása, míg szárazabb talajnál javult. Ha tehát kevés a víz, akkor visszafogja a vízfogyasztását, illetve sokkal hatékonyabban használja fel a korlátozott mennyiséget. „Okos növény” – mutatott rá Csajbók József.
18 tonnás kukorica az aszály közepette:
