Nemcsak a kevés termés okozhat fejfájást a veteményeskertben, de az is, ha egyszerre túl sok érik be, és hirtelen nem tudunk mit kezdeni vele. A „szapora” paradicsomnál is van erre megoldás.
A paradicsompalánták a kiültetést követően gyors fejlődésnek indulnak. Eleinte a legtöbb kertész sóvárogva várja a virágzást, majd a termés beérését, de ha sok a napsütés, és folyamatosan öntözünk és tápoldatozunk, akkor a növény már a nyár elején „beindul”, és egyre több fejfájást okoz. Vajon hogyan lehet kezelni az egyre nagyobb mennyiségű termést?
A paradicsom nemcsak nyersen fogyasztható, de leves, püré, ketchup, ivólé is készíthető belőle, sőt akár aszalhatjuk is. A feldolgozott termékek egy része lefagyasztható, ezáltal nem kell végignéznünk, ahogy a bogyók megrothadnak a száron van az ablakpárkányunkon, hanem megmenthetjük őket ínségesebb időkre. Ha folytonnövő fajtát választottunk, akkor a virágzás és érés folyamatos lesz, a nyár elejétől egészen a fagyok beálltáig tarthat.
Aki előre gondolkodik, az több eltérő fajtát választ a kertjébe, hogy mindig legyen szednivaló termés, de ütemezve, megfelelő ritmusban. Az is jó, ha egyetlen fajta palántáit akár egy héttel elcsúsztatva ültetjük ki a szabadba. A paradicsom tenyészideje fajtától függően általában 55-től 90 napig terjed, érdemes tehát válogatni közülük, hogy szép rendben kövessék egymást a bogyók érlelésében. Ha még a nyár végén is tele vannak a tövek éretlen terméssel, akkor tetejezzük a növényt, ezzel meggátoljuk a növekedésben, az energiáját tehát a bogyók érlelésére fordítja.
Használjuk ki, hogy utóérő
Tartsuk észben, hogy a paradicsom utóérő, vagyis nem kell megvárni, amíg szép pirossá válik, hamarabb is betakaríthatjuk. A leszedett bogyó etiléngázt bocsát ki, ez idézi elő a további érést: a klorofill mennyisége egyre csökken és helyette a színért felelős karotinoidok száma növekszik, így megy át a paradicsom zöldes színből pirosba. Ha az éretlen paradicsomokat egy banán vagy alma társaságában papírzacskóba tesszük, akkor a keletkező etiléngáz gyorsabban segít megérlelni őket.
Nagyjából 35 Celsius-fok fölötti hőmérsékletnél a bogyók érnek ugyan, de nem válnak pirossá, mert lecsökken a likopin termelése. Narancssárgák maradnak, ami nem kívánatos eredmény. Látható, hogy a hőmérséklet hatással van az érési folyamatokra, ezért ha a bogyókat a színeződés megkezdésekor leszedjük, majd hűvös (de 10-12 foknál nem hidegebb), párától mentes környezetbe helyezzük, akkor az érésüket jó pár nappal eltolhatjuk. Így akár 3-4 hétig is tarthat a beérésük, míg 18–20 fokon 2 hétig, érdemes tehát ezzel „játszani”, és nem önt el minket a termés.
Így érik be a zöld paradicsom akár 7 nap alatt:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
