A nyár elején a legtöbb gyümölcsfajunk már valamekkora méretű terméssel is rendelkezik. Egyes fajok, mint pl. a cseresznye, vagy a meggy akár már be is érhetnek. Ugyanakkor az őszi érésű gyümölcsök esetében a nyár folyamán több olyan kártevő és kórokozó is megjelenhet, amelyek fellépése nemcsak az idei, hanem részben még a jövő évi termésre is nagy, erősen negatív jellegű hatással lehet.
Fontos tisztában lenni ezen károsítók jelenlétével és szükség esetén haladéktalanul védekezni is kell ellenük.
A nyár eleji időszak döntő lehet a gyümölcsösökben
Az alma az egész országban népszerű, széles körben fogyasztott gyümölcsünk. Sajnálatos módon meglehetősen „beteg” kultúra, azaz kórokozóinak és kártevőinek sora meglehetősen hosszú.
Ráadásul közöttük több olyan is található, amelynek fellépése megfelelő növényvédelmi kontroll nélkül a termés és a fa egészségi állapotára nézve is katasztrofális mértékű pusztítást eredményezhet.
Miért számít első számú veszélynek a varasodás?
Az alma kórokozói esetében a legfontosabb, szinte mindenki által ismert faj az alma varasodás (Venturia inaequalis).
Ez a kórokozó a rózsafélék (Rosaceae) családjának Pomoideae alcsaládjában nemcsak az almát hajlandó megfertőzni, hanem több más, sokszor dísznövényként termesztett faján is előfordul, sőt hatalmas károkat is okozhat.
Nem csak az alma lehet veszélyben
Példaként említhető a sokfelé termesztett, igen dekoratív tűztövis (Pyracantha coccinea), amelynek esetében a termések barnás elszíneződéséért és elhalásáért is ez a kórokozó tehető felelőssé. Gyakori kórokozóról van tehát szó, amely szinte mindig jelen van inokulumaival (aszkospóráival, vagy konídiumaival) a levegőben.
Így indul tavasszal a fertőzés
A varasodás kórokozója egy tömlősgomba, amely micélium alakjában telel át a lehullott levelek szöveteiben. A tavasz folyamán ez a micélium fejleszti ki a zömök, Unicum-palackra emlékeztető peritéciumot, amelyből az ivaros úton fejlődött aszkospórák kilökődhetnek.
Maga az aszkospórák kifejlődése a peritéciumon belül is igényel némi nedvességet a tavasz folyamán, de az aszkospórák kilökődése meglehetősen nedvességigényes folyamat. Az aszkuszok között levő parafízis sejtek víz hatására történő jelentős mértékű duzzadása löki ki az aszkospórákat eddigi, meglehetősen védett helyükről. Ezek után a csírázáshoz is felületi vízborítás szükséges, így bátran kijelenthetjük, hogy a varasodás kórokozója egy eléggé nedvesség és pára kedvelő gomba.
A gyümölcshullás mögött gyakran betegség áll
A tavaszi fertőzések általában a virágzó, vagy a nagyon fiatal kis terméseket nevelő almafákat érintik. Sokan nem is tudják, de gyakorta az első gyümölcshullás mértékét a korai varasodás fertőzés igencsak nagymértékben befolyásolja.
A korán lehullott kis gyümölcskezdeményeken – gyakran a bibepont közelében – észlelni lehet egy pici, varasodás okozta foltot. Jó eséllyel ez okozta a hullást, nem pedig növényélettani okok.
A harmat is elegendő lehet a terjedéshez
Jelenleg, a nyár elején ezen az időszakon már messze túljutottunk. A kórokozó most már a leveleken kialakított foltokon képződő konídiumai útján a szekunder fertőzések segítségével terjedhet tovább. Ehhez ugyanúgy felületi vízborításra van szüksége.
Ebben viszont segítségére lehet a gyakran hatalmas napi hőingadozás, amely még közepes párateltség mellett is képes lehet a hajnali órákban pár órás vízborítás, harmat kialakítására. Főleg a zsúfolt lombozatú, rossz tájolású gyümölcsösök esetében. A kórokozó most is képes a lombozat és a gyümölcsök fertőzésére is.
A szellős lombkorona fél siker
A védekezés során lehetőség szerint próbáljuk a lombozatot a légmozgás számára minél átjárhatóbbá tenni. Ehhez még a nyári metszés alkalmazása sem ördögtől való gondolat.
Gondoljunk arra, hogy a korona belsejében, folyamatos árnyékban levő gyümölcsökből sosem lesz piacképes termés, viszont az ottani környezet, a páratelt levegő és a fertőzött levelek, termések folyamatos fertőzési forrást biztosítanak a kórokozó számára.
Nem mindig a legerősebb készítmény a legjobb
A fungicides védelem során a rezisztencia kialakulásának veszélye miatt a legjobb (és a legdrágább), felszívódó készítményeket a járványveszélyes (csapadékhullás utáni) időszakokra tartalékoljuk. Az alma varasodása ellen igen sok hatékony, kontakt hatásmódú készítmény is elérhető.
Arra azért célszerű ügyelni, hogy elég sok készítmény az érzékenyebb fajtákon a gyümölcs epidermiszének parásodását (russetting) is okozhatja, amely erősen rontja a termék piacosságát. Ezért kerüljük a nagy melegben végzett kezeléseket!
Az alma ezernyi kártevője közül mostantól igazság szerint döntően csak egyetlen, de annál veszélyesebb jószággal kell foglalkoznunk.
Most már az almamolyra kell figyelni
Bár a levéltetvek, főleg a torzulásokat okozó fajok kártétele még látható, de a nyári hőség kb. ugyanolyan hatékonyan pusztítja ezeket, mint a jobb inszekticidek, Velük idén már biztosan nem lesz gondunk.
Ugyanakkor az alma leginkább ismert kártevője, a „kukacos alma” okozója, az almamoly (Cydia pomonella) első nemzedéke éppen mostanában károsít. Ez a sodrómoly évente két nemzedéket nevel fel és vagy a kéreg repedéseiben, vagy a talajszinten a törmelékrétegben telel át szövedék védelmében, báb állapotban.
A rajzás időzítése dönt a sikeres védekezésről
Az almamoly esetében szexferomon csapdával kiválóan jelezhető a kártevő rajzása, amikor is a rajzó lepkék, illetve a fiatal, még a felszínen tevékenykedő kis hernyók ellen a legeredményesebb a védekezés. Sajnos napjainkra már lekéstük ezt az időszakot, amely messze a legjobb, legalkalmasabba kártevő elleni védekezésre.
Jelenleg a kártevő már különböző fejlettségű hernyók alakjában a fiatal almák belsejében károsít. Szerencsére vannak olyan inszekticidek, amelyek még itt is utol tudják érni a károsítót, de a védekezés hatékonysága azért már érezhetően kisebb, mint a nagyon fiatal, a felszínen táplálkozó hernyók esetében. Viszont még mindig jobb most az első nemzedék ellen védekezni, mint később bármikor.
Miért nehezebb nyáron megfogni az almamolyt?
Ha valaki szán némi időt arra, hogy megtekintse korábbi évekből az almamaoly imágóinak rajzási dinamikáját, akkor láthatja, hogy a második nemzedék rajzása rettenetesen hosszú. Ráfut az első nemzedékre is, azon kívül nagyon sokáig, akár ősz elejéig kitarthat. Ez azt eredményezi, hogy a kártevő „aszinkronba kerül”, azaz egy időben gyakorlatilag valamennyi fejlődési alakja megtalálható az almafákon.
Mivel olyan inszekticidünk még nincs, amely valamennyi fejlődési alak ellen hatékony lenne, így minden védekezés után számítani kell arra, hogy a „védett” fejlődési alakokból származó egyedek a károsítást folytatni fogják.
Jobb még most, az első nemzedék ellen – még ha nehezebbek is a körülmények, mint a rajzás idején – leküzdeni ezt a kártevőt, mint később több, drágább védekezéssel csak megközelíteni ugyanezt az eredményességet.
A képek a szerző felvételei.
