Májusban a különféle gyümölcsfáinkat sokféle kártevő támadhatja meg. Egyesek meglehetősen észrevétlenül ügyködnek, mint pl. a cseresznyelégy fajok, mások jelenlétét a levelek torzulása, sodródása már messziről könnyedén észrevehetővé teszi.
Ezeket az elváltozásokat – sokszor bármennyire hasonlóak is egymáshoz – gyakorta egymással semmiféle rokonságban sem álló kártevők okozzák.
Piros gubacsok a szilvaleveleken
A szilvafákon tavasszal, május hónapban gyakorta találkozhatunk kicsi, a levélerekkel párhuzamos, pirosasra színeződött kis gubacsokkal. Ezek az évente szerencsére csak egy nemzedéket nevelő szilvalevél-gubacsszúnyog (Plutoniella marsupialis) kártételének tünetei. A kártevő a talajban telel, és a tavasz folyamán a fiatal levelek fonákára petézik. A lárvák eleinte fehérek, csontszínűek, de később sárgás színt vesznek fel.
Miért erősödött fel idén a fertőzés?
Ez a károsító gyakori ugyan hazánkban, de a magyarországi kertekben, gyümölcsösökben általában nem okoz jelentős kártételt. Védekezni is inkább azért szoktak ellene a gazdálkodók, mert kártétele rendkívül látványos, szembetűnő.
Az idei évben ugyanakkor néhány üzemi szilvaültetvényben már igen súlyos, állományszintű károkat okozott. Ennek kialakulása részben a károsító számára erősen kedvező környezeti feltételekben keresendő.
A sokszor igen alacsony esti – reggeli hőmérsékletek sok inszekticid transzlokációját csökkentették a növényekben, így kellő mennyiségű, a nyüvek elpusztításához elegendő hatóanyag nem tudott eljutni a gubacsok belsejébe. Sajnos az intenzív, minden levelet érintő fertőzés gyakorta teljes hajtások elhalását is eredményezte. Egy ilyen erejű fertőzés a fákat rendkívül erősen legyengítheti és mind az idei, mind pedig a rügydifferenciálódás befolyásolásával a jövő évi termés mennyiségét is drasztikusan csökkenti.
A gubacsszúnyog-kártétel ellen az idei évben már sokfelé késő a védekezés, mivel a gubacsok jelentős részéből a nyüvek már kimásztak és lejutottak a talajba. A gubacsok természetesen fennmaradtak a fákon, amelyek így, szinte ép levelek nélkül jelenleg meglehetősen siralmas képet mutatnak.
Nem minden gubacs valódi gubacs
A szilván, valamint az alanyok felsarjadzásából, illetve a magról kelt myrobalán fákon, bokrokon mostanában gyakran találhatunk vöröses színeződés nélküli, a levél fő erével párhuzamos kialakulású dupla gubacsokat. Ha ezeket jobban megvizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy ezek nem is igazi gubacsok, hanem csak durván összesodródott levéllemezből kialakult „szivarok”. Belsejükben pedig nem sárgás nyüvek, hanem jókora mennyiségű szürkés színű levéltetű található.
Gazdanövényt váltó levéltetvek a szilván
A szilván alapvetően többféle, gazdanövény-váltó levéltetű is és károsít. A hajtáscsúcsokon megjelenő sárgás-halványzöldes, szintén torzulásokat és levélsodródást okozó faj a sárga szilva-levéltetű (Brachycaudus helichrysi) nyáron a fészkes virágzatú kultúrákra, így a napraforgóra szokott átvándorolni. A hasonló, de ritkább zöldes fekete bogáncs-levéltetű (Brachycaudus cardui) is a szilván kezdi éves ciklusát, de ez a faj a bogáncsra vált át.
A természetes ellenségeket is védeni kell
A szilván és a rokon myrobalánon hosszúkás, gubacsra emlékeztető levélsodródást okozó faj a hamvas szilva-levéltetű (Hyalopterus pruni) szintén gazdanövényváltó faj. Nyáron ez a kártevő a nádon károsít és csak ősszel tér vissza a szilvára telelni. Jelen időszakban a telepeik már meglehetősen túlnépesedtek, így a következő hetekben a szilvát tömegesen fogják elhagyni ezek a levéltetvek.
A durván túlnépesedett telepek közeli, természetes úton történő kiürülése miatt azok inszekticides kezelése az esetek döntő hányadában felesleges. Ha nem specifikus levéltetűölő hatóanyagot (pl. flonikamid) használunk, akkor az addig már odasereglett természetes ellenségek (katicabogarak, zengőlegyek, fátyolkák, stb.) között fogunk hatalmas pusztítást végezni.
A „vérbosszú” típusú kezelések helyett inkább figyeljünk jövőre jobban a növényekre és az első levéltetű kolóniák, vagy az első pirosas gubacsok megjelenése idején haladéktalanul hajtsuk végre a rovarölőszeres védekezést. Ekkor még a természetes ellenségek nem, vagy csak elenyésző mennyiségben lesznek jelen, így nagyobb kárt a populációikban nem fogunk előidézni.
A képek a szerző felvételei.
