A szőlő érzékenyen reagál a hőmérséklet változására, ezért az ültetvényekben jól nyomon követhető az éghajlat átalakulása. Több évtizedes adatsorok szerint korábbra kerülhet a rügyfakadás, a virágzás, a zsendülés és végül a szüret is.
Magyar borvidékeken is kimutatták már ezt az eltolódást, Európa egyes termőhelyein pedig többhetes változást mértek. A termelő számára azonban nem önmagában a korai szüret a legfontosabb kérdés, hanem az, hogyan igazítható a termesztéstechnológia a melegebb és gyakran nagyobb vízigényű vegetációs időszakhoz.
Magyarországon is korábban jár a szőlő
Egy-egy augusztusi szüret még nem bizonyít hosszú távú változást. Több évtized adatai azonban már egyértelműbb képet adnak.
A Soproni és a Zalai borvidéket vizsgáló magyar kutatás az 1986–2015 közötti időszakot vetette össze az 1956–1985 közötti harminc évvel. A rügyfakadás közel 8, a virágzás 7, a zsendülés 8 nappal került korábbra, a szüret pedig átlagosan 11 nappal tolódott előre.
Más európai termőhelyeken ennél nagyobb változást is dokumentáltak. Egy 1986-tól 2022-ig tartó észak-olaszországi vizsgálatban Chardonnay és Teroldego ültetvényeket követtek. A fontosabb fenológiai események időpontja évente átlagosan 0,3–0,5 nappal került előrébb, ami a teljes időszakot tekintve 20–30 napos eltolódást jelentett. A Chardonnay-t az 1980-as évek közepén még szeptember közepe körül szüretelték a vizsgált ültetvényben, 2022-ben viszont már augusztus 20-án megkezdődött a betakarítás.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden fajtánál és minden borvidéken hetekkel korábban kell majd szüretelni. A fajta, a fekvés, a talaj, az évjárat és a termesztéstechnológia továbbra is jelentősen módosítja a szőlő fejlődését.
A megfelelő cukortartalom önmagában még nem elég
A melegedés az érés menetét is befolyásolja. Magasabb hőmérsékleten gyorsulhat a cukorfelhalmozódás, miközben az almasav lebomlása is fokozódik, így csökkenhet a must savtartalma és emelkedhet a pH. A technológiai érettség ezért hamarabb elérkezhet, miközben az aroma- és fenolos érettség nem feltétlenül követi ugyanezt az ütemet.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szüreti időpont meghatározásakor egyre kevésbé célszerű kizárólag a must cukortartalmára támaszkodni. A savtartalom, a pH, a szőlő egészségi állapota és a készítendő bor típusa együtt ad használható alapot a döntéshez.
A gyors cukorfelhalmozódás magasabb potenciális alkoholtartalmat is eredményezhet. Erre már magyar termesztéstechnológiai kísérletekben is kerestek megoldást.
A meglévő ültetvényben is van mozgástér
Badacsonyban 2019 és 2022 között Pinot noir és Olaszrizling ültetvényben vizsgálták, hogyan lehet lombfalkezeléssel lassítani az érést. A kutatók zsendüléskor két beavatkozást alkalmaztak: a fürtzóna feletti levelek eltávolítását, illetve rövid csonkázást.
Mindkét kezelés csökkentette a must cukortartalmát mindkét fajtánál és mind a négy vizsgált évben. A termésmennyiségre, a savtartalomra, a pH-ra és a botritiszes fertőzésre gyakorolt hatás ugyanakkor kisebb volt.
Ez nem jelenti azt, hogy ugyanez a kezelés minden ültetvényben automatikusan alkalmazható. Éppen ellenkezőleg: a lombfalkezelés hatását erősen meghatározza a fajta, a vízellátottság, a növekedési erély és az évjárat. A kísérlet inkább arra mutat rá, hogy a meglévő ültetvényekben is vannak olyan termesztéstechnológiai eszközök, amelyekkel befolyásolható az érés üteme.
A vízellátás egyre fontosabb tényező
A magas hőmérséklet hatása különösen akkor válik kritikussá, ha tartós vízhiánnyal párosul. A nagyobb párologtatási igény fokozhatja a növény vízfelhasználását, miközben csökkenhet a talajból hozzáférhető vízkészlet.
Ilyen körülmények között a termésterhelés jelentősége is megnő. Nem célszerű azonban általános, tőkénkénti kilogrammban megadott határértéket használni, mert az optimális terhelést a fajta, a művelésmód, a tőke kondíciója, a talaj és a vízellátottság együtt határozza meg.
A talaj vízkészletének megőrzése ezért az alkalmazkodás egyik kulcskérdése. A talajművelés, a mulcsozás, a sorköztakarás és – ahol rendelkezésre áll és indokolt – az öntözés egyaránt szerepet kaphat. A takarónövényzet azonban nem minden körülmények között jelent automatikus előnyt: javíthatja a talaj szerkezetét és a víz beszivárgását, ugyanakkor száraz időszakban maga is vizet használ. A sorköz kezelését ezért a termőhely vízellátottságához kell igazítani.
A lombfalat sem lehet minden évben ugyanúgy kezelni
A fürtzóna levélritkítása régóta alkalmazott művelet a szőlőtermesztésben. Javíthatja a fürtök szellőzését, gyorsíthatja a felszáradást és megkönnyítheti a növényvédelmet. Forró időszakban azonban a túlzott kitakarásnak már kedvezőtlen következménye lehet.
A közvetlen napsugárzásnak kitett bogyók hőmérséklete jelentősen meghaladhatja a levegőét, ami növeli a napégés veszélyét. Emiatt meleg, száraz évjáratban különösen fontos a levélritkítás időzítése és mértéke. A sorok tájolása és az sem közömbös, hogy a lombfal melyik oldalán történik a beavatkozás.
A klímaváltozással ezért a zöldmunkák célja is részben átalakul. Már nem feltétlenül a fürtzóna minél erősebb megnyitása a cél, hanem olyan lombfal kialakítása, amely megfelelő szellőzést biztosít, de a legforróbb időszakokban kellő védelmet is hagy a termésnek.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
