A károsító helyzet alakulása 2019-ben és várható következményei (15. rész)

2018/2019 telén az átlagosnál enyhébb és szárazabb időjárás uralkodott. Míg november és december hónapokban átlag körüli volt a csapadék, addig a tél második felében kimondottan kevés csapadék hullott. A tartós csapadékhiányt csak a májusi, átlagosnál jóval több eső enyhítette. Késői fagy általában nem károsította a virágokat, de a tavaszi napfény hiánya miatt kevesebbet járták a méhek a virágzó fákat, így az őszibarackot is.

Az őszibarack fák „réme”, a tafrinás levélfodrosodás ebben a szezonban is több hullámban fenyegette a fákat, annak ellenére, hogy viszonylag kevesebb volt a csapadék, és korán kitavaszodott. Ezért feltehetően az átlagos csapadékú és enyhe téli hónapok és az áprilisi esők a felelősek. A kórokozó szaporító képletei már ekkor bemosódtak a rügypikkelyek közé, és megfertőzték a levélkezdeményeket. A levélfodrosodás tüneteit elsősorban a sárga húsú fajtákon és a nektarinokon lehetett megfigyelni, sőt a májusi hűvösebb, de igen csapadékos idő a termésen is produkált ritkán látható tafrinás tüneteket.

A csonthéjasokat károsító sztigminás levéllikasztó betegség a nyár folyamán és a szüret idején jelent meg a fákon. Terjedését főként a csapadékosabb periódusokban figyelhettük meg, míg az őszibarack lisztharmat a hőségnapokon támadt erőteljesebben. A csonthéjasok virág- és hajtásfertőző moníliája április végén-május hónapban fertőzte a fákat. Szüret idején a gyümölcsmonília kártétele ott jelentkezett elsősorban, ahol a gyümölcsmolyok és a sodrómolyok kártételét nem sikerült megakadályozni. Az elszáradt gyümölcsmúmiák többsége még most is a fán látható.

A gyümölcsmolyok, így a barackmoly és a keleti gyümölcsmoly rajzása igen korán, április hónapban megkezdődött, a lepkék repülése folyamatosnak mondhatóan, egészen az ősz végéig eltartott. A keleti gyümölcsmoly utolsó, negyedik nemzedéke már inkább a birs termését károsította. A két moly hernyóinak kártételét kezdetben inkább a hajtásvégek sínylették meg, később viszont a gyümölcsökön okozott tetemes károkat.

Az őszibarackon károsító levéltetvek elsősorban május-július hónapokban szívogattak a hajtáscsúcsokon, később a hőség hatására megszűnt a kártétel.

Növényvédelmi kezelésben nem részesített ültetvények fáin a kaliforniai pajzstetű egyre erősödő kártételét lehetett megfigyelni, már a tavaszi felmelegedéstől az ősz beálltáig folyamatosan. Szélsőségesen erős fertőzés akár a gyümölcsön is okozott kártételt.

Az őszibarackon károsító betegségek és kártevők időjárástól függően minden évben jelentkeznek, kártételük nagyságát a tavaszi és nyári időjárás alakulása fogja meghatározni. A tél végi rezes lemosó permetezés elvégzése alapfeltétel a sikeres szezonkezdethez.