Az elmúlt években többször tapasztalt nagy meleg és légköri aszály kedvezőtlenül hatott a káposztatermesztésre, amit a romló termelési kedv, és az elmúlt években tovább csökkenő termőterület is jól jelez. A káposztafélék családjához tartozó fajok egyébként sem tartoznak a melegigényes zöldségnövények közé, lombleveles korban mindössze 13-16 Celsius fokos nappali hőmérséklet mondható számukra optimálisnak. A karfiol ennél valamivel több, 1-2 fokkal nagyobb meleget igényel, de számára is az elmúlt évek forró, páraszegény augusztusa számos élettani eredetű (nem fertőző) betegséget, növekedési és fejlődési rendellenességet váltott ki.
Rózsaképződés elhúzódása, elmaradása
Évek óta tapasztalható, hogy a hosszú tenyészidejű, őszi betakarításra szánt karfiol fejesedése, a virágrügyképződés későn kezdődik, elhúzódik, esetenként el is marad. Többen a fajta hibájának tulajdonították a jelenséget, de voltak, akik a túlzott nitrogéntrágyázás és öntözés következtében kialakuló, szükségesnél erősebb vegetatív növekedéssel magyarázták. Valóságban az időjárás, a nagy meleg a jelenség oka.
A káposztafélék jarovizációja – vegetatív szakaszból a generatív szakaszba történő átlépése – akkor történik meg, ha a növényt hideg éri. Azáltal, hogy évről-évre megfigyelhetően, éjjel sem csökken a hőmérséklet tartósan 18-20 0C alá, elmarad jarovizáció, azaz a rózsaképzés. Látva a klímaváltozást, a nemesítők próbálkoznak a meleget jobban tűrő fajták előállításával, de ezeknek a fajtáknak az elterjedése még várat magára.
Mit lehet tenni? Hogy lehet a hőmérsékletet legalább az éjszakai órákra csökkenteni? Szabadföldön a hőmérsékletet szabályozni nagyon nehéz, egyetlen lehetőség a termőterület hideg vízzel történő intenzív öntözése. Nagyadagú öntözéssel (30-40 mm) éjszakai órákra mérsékelhető a meleg, és ha ezt a kései fajtáknál augusztus közepén elkezdjük, megindul a generatív szakasz, azaz a termések kialakulása.
Vigyázat, megtévesztő lehet a levelek sárgulása!
Általános élettani szabály, hogy nagy melegben és szárazságban a növény, védekezve a kiszáradástól, lezárja a leveleken a légzőnyílásait, minimálisra csökkenti párologtatását. A párologtatás leállásának egyenes következménye: nincs vízfelvétel és a talajból tápanyag-hasznosítás. Az a gyakori helyzet állhat elő, amivel az intenzív termesztésben is gyakran találkozhatunk, a talaj tápanyagkészletét a növény nem tudja hasznosítani. Mit lehet tenni?
A megoldás semmi esetre sem a talaj tápanyagtartalmának további növelése, ami a sótartalom (EC) növekedését is eredményezi, ezzel tovább nehezítve a tápanyagfelvételt illetve az asszimilációt. (A káposztafélék kevésbé érzékenyek a magas sótartalomra, de ez alól kivételnek számít a karfiol és a brokkoli.) Megoldás a rendszeres vízpótló öntözések mellett gyakori (napi többszöri) 1-2 mm-es párásító öntözés. Lombtrágyázással is gyorsíthatjuk a tünetek megszüntetését, de a száraz melegben a gyakori perzselések miatt különösen figyelni kell az előírt töménység pontos betartására, ami általában 0,1-0,2%.
Levélkezdemények jelennek meg a rózsán!
Gyakran előforduló tünete a nitrogén, mindenekelőtt a nitrát-nitrogén trágya túladagolásának, a karfiol szőrösödése vagy hajasodása. Ilyen esetben a karfiol termésén, azaz rózsáján apró levélkezdemények jelennek meg, a szélén sűrűbben, középtájon ritkábban. Idővel a levelek, a virágrügyeket túlnövik, aminek következtében a karfiol „kiszőrösödik“.Az erős vegetatív növekedés további feltétele a bőséges vízellátás és a nagy meleg. Mi a megoldás?A levelek megjelenését csak lassítani lehet, a jelenség addig tart, amíg talaj nitrogénkészlete a kívánt szintre lecsökken. Mivel a nitrát-nitrogén különösen mobilis a talajban, intenzív öntözéssel jól segíthetjük a kimosódását a gyökérzónából.
Barna foltok a termésen – de nem napégés!
A káposztafélék közül a karfiolon gyakoribb, a brokkolin ritkább fejlődési zavar a bórhiányból adódó termésbarnulás, amihez hasonlót okoz a molibdén hánya is, ez utóbbit a szaknyelv Whiptailnak betegségnek is nevezi. A két tápelem tünete nagyon hasonló, könnyen összetéveszthető. A termésen lilás-barna elszíneződés, súlyosabb esetben élesen körberajzolódó folt(ok) jelennek meg, amelyek a termés növekedésével egyre nagyobbakká válnak. Súlyos esetben a levelek fonáki részén is barnás-vöröses elszíneződés lép fel.
Szerves anyagban szegény, lúgos kémhatású, vagy erősen meszes talajon (5% CaCO3 tartalom felett) a bór, savanyú kémhatású talajon a molibdén hiánya jelentkezik. A tünetek utólagos megszüntetése nem lehetséges, egyetlen számításba jöhető védekezés a megelőzés. Bórhiány veszély esetén (bórhiányos területen) bórtartalmú lombtrágyák permetezésével (pl. bórax) megelőzhető, míg a molibdén pótlására az ammónium-molibdenát só, illetve a kereskedelemben kapható, molibdént is tartalmazó több hatóanyagú trágyák (komplexek) javasolhatók.
Fordul a kocka, a száraz meleget párás hideg követi!
Ősszel, az időjárás változásával, a szárazságot és a nagy meleget követő csapadékos, hideg idő a karfiol ősszel jellemző élettani betegségét, az ún. üvegesedését – amit van ahol vízkórságnak és ödémának is neveznek – okozza. A magas páratartalom következtében a levelek fónáki oldalán apró vízhólyagok mutatkoznak, a karfiol rózsáján üveges foltok képződnek, amelyek idővel megbarnulnak, nem egyszer gombás és baktériumos betegségek telepednek meg rajta. Az üveges termés – túl azon, hogy igényes piacon nem értékesíthető – rosszul szállítható, szedés után gyorsan megfonnyad, jelentős súlyveszteséget mutat. Többnyire a laza szövetű („felfújt”), túltrágyázott és öntözött karfiolon figyelhető meg, a betegség ellen szabadföldi körülmények között nagyon nehéz védekezni, az öntözés szüneteltetése az egyetlen megoldás, de esős, párás időben gyakorlatilag nem lehet ellene védekezni.
