A tavasz közeledtével az őszi vetésű kalászos gabonáink intenzív vegetatív hajtásnövekedésnek indulnak, bokrosodnak, a tavasziak pedig csíranövényként megkezdik vegetációs ciklusukat. Ez a nagymértékű lombfelület-növekedés és a kora tavasszal megjelenő zsenge hajtások természetesen kiváló „táptalajok” a növényi táplálkozású (fitofág) állati szervezeteknek.
A rovarok telelőhelyükről előjőve itt kezdik érési táplálkozásukat. Így az alapvető kora tavaszi technológiai műveletek (bokrosító hengerezés, posztemergens gyomirtók és szárszilárdítók kijuttatása, N-trágyázások megvalósítása) tervezésénél, mindenképp gondoljunk e kultúráink tavasz eleji állománybejárására, mely megalapozhatja az esetleges, későbbi védekezéseket.
Sajnos kalászos gabonák rovarölő szeres permetezése a 2016-os év elkerülhetetlennek tűnő növényvédelmi gyakorlatának tűnik. Az enyhe tél kedvez a rovarok áttelelésének s felszaporodásának. A téli kontakt hideg, s kemény fagyok elmaradása nem okozott a telelő rovarnépességben magas mortalitást, mely később, a tavasz eleji erős károsításokban testesülhet meg.
A táblát bejáró gazda elsőként a télen is aktív mezei pocok (Microtus arvalis) okozta rágás következményeivel szembesülhet (1. kép). Meg kell jegyezni, hogy egy esetleges kedvezőtlen tavaszi képnek már az őszi terepbejárások alkalmával körvonalazódni kellene. Mindemellett 2015-16 tele zömében hótakaró jelenléte nélkül telt el, így e veszélyes kártevő tevékenysége is szem előtt zajlott. Az enyhe tél a mezei pocok kolóniák túlélésére is kedvezően hatott. A tavaszi nagy esőzések és a pocokállományt gyérítő tularémia (Francisella tularensis) járvány elmaradása esetén 2016-ra is súlyos pocokhelyzet prognosztizálható. Az ellene való védekezés akkor indokolt, ha a lakott járatok száma tavasszal 1-2 db/100 m2.
1. kép Mezei pocok járat kalászosban
A kora tavaszi kártevőegyüttes meghatározó tagjai a levéltetvek. A Kárpát-medencében a kalászosoknak 5 levéltetű faja ismert: gabona-levéltetű (Macrosiphum avenae), zöld gabona-levéltetű (Shizaphis graminum) (2. kép), zselnicemeggy-levéltetű (Rhopalosiphum padi), halványzöld rózsa-levéltetű (Metopolophium dirhodum) és a nem rég Magyarországra érkezett orosz búza-levéltetű (Diuraphis noxia). Tavasszal mind az öt faj támadja a kalászosokat, szárba indulás időszakára már jelentős gradáció alakulhat ki. A sok éves tapasztalatok alapján elsősorban a gabona-levéltetű és a zöld gabona-levéltetű tehető felelőssé az okozott kártételért, amelyek jelenlétét a velük táplálkozó katicabogarak táblán megfigyelhető jelenléte is jól tükröz. Bár az orosz búza-levéltetű az ezredforduló éveiben nagy jelentőségű kártevőként került beharangozásra Magyarországon, szerencsére nem váltotta be a vele kapcsolatos „elvárásokat”. Összességében a levéltetvek kártétele akadályozza a növény fejlődését, késlelteti az érést, és végül terméscsökkenéshez vezet. Emellett vírusközvetítő szerepük sem elhanyagolható. Kritikus a szárba indulástól a tejes érésig tartó időszak. Az állomány 30 %-os fertőzöttségénél, ha nem várható a gradáció összeomlását előidéző csapadékos időjárás a védekezés szükséges lehet.
2. kép Zöld gabona-levéltetű szűznemző nősténye és a faj lárvái
A levéltetvek tömeges fellépése mellett a vetésfehérítő bogarak károsítása is problémává nőheti ki magát. Az imágók és a lárvák levélhámozgatása következtében jelentkező kártételre szinte minden évben számítani kell. Egy szükségszerű védekezés elmaradása komoly gazdasági kár kiváltója. Mind a veres- [veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus), veresnyakú zabbogár (O. rufocyanea)], mind a kéknyakú fajok [kék árpabogár (O. gallaeciana), kéknyakú búzabogár (O. septentrionis)] lárva és imágó kártétele érinti a fejlődő gabonákat. Az életmódjuk, biológiájuk közel azonos, csupán a bábozódás helye alapján különíthető el az említett két fajcsoport. A veresnyakú fajok talajban, míg a kéknyakú fajok a gabonák virágzatán bábozódnak. A kialakított kárért elsősorban a tömegesen fellépő veresnyakúak felelnek. E kártevők a gabonatáblákat a napi maximum hőmérséklet 15 °C felé emelkedésével keresik fel, a 25 °C-os átlaghőmérséklet elérésével pedig a bogarak aktívvá válnak és repülnek. A kedvező életfeltételeket biztosító tényezők (melegedő hőmérséklet, megfelelő minőségű tápnövény) fennállásával számítani kell e kártevők korai párosodására (3. kép). Ezt követően a nőstények 1 hét múlva lerakják tojásaikat a levél színére.
3. kép Párosodó veresnyakú árpabogarak
Az imágók ellen a tömeges betelepedés idején kell védekezni, a védekezés akkor indokolt, ha a bogarak még a szegélyzónában tartózkodnak, és itt több mint 8 egyed van egy m2 területen, vagy 10 csapásonként 10-15 bogár kerül a rovarhálóban. Lárvák (4. kép) ellen akkor kell védekezni, ha a felső levelek 20 %-án megjelennek a fiatal lárvák jellegzetes hámozgatásai. Ez egy elmaradt védekezés esetén a továbbiakban jelentős növényvédelmi problémát is előidézhet, hiszen egy korai gradáció által előidézett károsítás érzékenyebben érintheti a fejlődő (kiváltképp a tavaszi vetésű) növényállományokat (5-6. kép).
4. kép Árpacsigák tömegesen a búza levelén
5. kép Vetésfehérítő agresszív kártétele zabban
6. kép Vetésfehérítő messziről is jól látható kárképe zabban
A levéltetvek, vetésfehérítők és az egyéb gabonakártevők [szalmadarázs (Cephus pigmaeus)] elleni védekezés összevonható, de ha szükséges, az aktuális kártevő ellen külön is védekezni kell.
2015 meleg klímájából következik, hogy a főleg generatív kártevőként ismert gabonapoloskák bokrosodás időszakára eső betelepülésére is számítani kell. Ugyanis e fajcsoport tavaszt indító, első „figyelemre méltó” fellépése a bokrosodó kalászosok kellemetlen velejárója lehet. E fajok fontossági sorrendben: osztrák poloska (Eurygaster austriaca) (7. kép), mór poloska (Eurygaster maura), szipoly poloska (Aelia acuminata) (8. kép), csőrős szipolypoloska (Aelia rostrata)]. Imágó alakban, a lombhullató erdők avarjában telelve kora tavasszal már meglephetik a bokrosodó őszi vetésű gabonákat, vagy a pár leveles tavaszi vetésű egyszikűeket. Ebben az időszakban a merisztéma szövetek megszúrásával súlyos vezérhajtás elhalást okozhatnak. Ez utóbbi esetben a növény nem fejleszt maghozó szárat. A kártételi küszöb kora tavaszi időszakban 100 hálócsapás esetén 20-30 poloska. Később, szívogatása következtében jelentősen romolhatnak a termény beltartalmi mutatói. Így az átvételt követő malomipari besorolás nem lesz kedvező.
7. kép Osztrák poloska kalászosban
8. kép Szipoly poloska kalászosban
Összességében tavasszal a kalászosokban időszerű technológiai műveltsor nem kötelező eleme a rovarölő szeres állománypermetezés. Az elmúlt évek tapasztalatai, azonban az irányba mutatnak, hogy a védekezések egyre szükségszerűbbé, indokolttá válhatnak ebben az időszakban is. Könnyen belátható, hogy e veszélyes károsítók ellen időben elvégzett védekezés a későbbiekben jelentős veszteségtől óvhatja meg a körültekintő gazdát.
Dr. Keszthelyi Sándor
KE Agrár- és Környezettudományi Kar, Növénytudományi Intézet
Fotók: Dr. Keszthelyi Sándor, Vanyúr György, Lövényi Zsolt
