Az élelmiszer-pazarlás napjaink egyik jelentős témája, melynek közvetlen élelmiszer-biztonsági, gazdaságfejlesztési és környezeti vonatkozásai vannak - a freshplaza.com szerint. Veszteségek már a termelési, betakarítási és feldolgozási szakaszban is jelentkeznek, ugyanakkor az élelmiszerek tárolási, szállítási, kereskedelmi és fogyasztási folyamatai során bekövetkező veszteségek speciális csomagolási technológiával enyhíthetők.
A magas jövedelmű és alacsony jövedelmű országok ellátási láncában történő élelmiszer-pazarlásában más-más jelenségek figyelhetők meg. A magas jövedelmű országok esetében a deficit a kiskereskedelmi és fogyasztói szinten következik be, az alacsony jövedelmű államok esetében pedig elsősorban a termelési és betakarítási fázisban.
Egyes kutatások szerint évente a megtermelt élelmiszerek 30%-a megy kárba. Egy FAO értékelés szerint a termékek 14%-a a betakarítási-kereskedelmi szinten semmisül meg, mely tekintetben listavezető Közép- és Dél-Ázsia 21%-os, Észak-Amerika és Európa iparosodott országai 16%-os aránnyal, míg a világon a legalacsonyabb érték (6%) Ausztráliára és Új-Zélandra jellemző. Konkrét élelmiszer-kategóriákat megnevezve a gumósok, a gyökér- és olajnövények esetében a legnagyobb mértékű, 25%-os a pazarlás, ezt követően a zöldség-gyümölcs osztályban 22%-os, az állati eredetű termékek esetében 12%-os, a gabonafélék és hüvelyesek tekintetében 9%-os deficit figyelhető meg. A gyümölcsök és zöldségek elsősorban a mezőgazdasági üzemi feldolgozás, tárolás, valamint csomagolás során sérülnek.
Az Egyesült Államokban az éves élelmiszer-pazarlás 30-40%, amely megközelítőleg 60 millió tonnát, összegszerűen pedig 161 milliárd dollárt jelent. Az Európai Unióban évente mintegy 88 millió tonna élelmiszer vész el, melynek költsége 143 milliárd euró körül alakul.
A pazarlás többféleképpen kerülhető el, beleértve a termékfejlesztés, a tárolás, a szállítás, a címkézés és a marketing stratégia javítását. A felesleges terménymennyiség rászoruló csoportoknak történő adományozása, vagy a fogyasztásra alkalmatlan tételek állati takarmányként történő feldolgozása, komposztálása, bioenergetikai hasznosítása, illetve bioműanyag alapanyagaként történő alkalmazása jelenthet megoldást a problémára.
A gyümölcsök és zöldségek külsejére vonatkozó követelmények enyhítésével az Európai Unió a kevésbé vonzó megjelenésű termékek eladhatóságát is szorgalmazza, ugyanakkor a fogyasztói attitűd nem változik meg egyik napról a másikra. A termékvédelem egyik módszere olyan bevonatok alkalmazása, amelyek hosszabb távon megakadályozzák a vízveszteséget, és lassítják a betakarítást követő bomlási folyamatokat, így meghosszabbítják a termékek eltarthatóságát. Ezen felül a bevonatok lezárják az apró sérüléseket, amelyek utat nyithatnak különböző bakteriális és gombás fertőzéseknek.
A piacon jelenleg természetes, szintetikus és ezeket kombináló készítmények is hozzáférhetők, melyek leggyakoribb összetevői között a cukornád, a karnauba, a méhviasz és a polietilén szerepelnek. Az Európai Unió szigorúan szabályozza az élelmiszer-bevonatok használatát, amely lehetővé teszi a méhviasz (E 901), a kandelillaviasz (E 902), a karnaubaviasz (E 903), a shellac (E 904) és a mikrokristályos viasz (E 905) használatát. Ugyanakkor például a morfolint tartalmazó készítményekkel kezelt rakományok nem egyszer kerültek kiutasításra az Egyesült Királyság és az Európai Unió területéről nagy kárt okozva ezzel mind a termelőnek, mind a szállítmányozónak. A természetes eredetű bevonatok használata mellet szól a fogyasztói preferenciák átalakulása, a természetes, organikus és fair-trade tanúsított termékeket ugyanis egyre szívesebben választják. A Polynatural cég például környezetkímélő, ökológiai minősítésű bevonatokat kínál az almatermésűek, citrusfélék, csonthéjasok és avocado számára.
Forrás: https://www.freshplaza.com/article/9317937/natural-coatings-as-an-ally-to-reduce-food-waste/
