Az európai talajok 30 cm vastagságú rétegében 1 négyzetméteren átlagosan 1 billió baktérium, 0,5 billió ostoros egysejtű, 1 milliárd gomba,1 millió alga, 1 millió fonálféreg, 100 bogár, 80 földigiliszta és 50 pók él. A talajban élő szervezetek össztömege kb. megegyezik a felszínen élő természetes biomassza tömegével (az élőlények összsúlyával). Ez jó termőképességű talaj esetében hektáronként a 20 tonnát is meghaladhatja (irodalmi adatok szerint).
A gombák heterotróf táplálkozásúak, szénszükségletüket szerves anyagokból, energiaszükségletüket pedig kémiai anyagokból fedezik. A talajban a szaprofita gombák bontják le a szerves, elsősorban növényi anyagokat, melyek nagy molekuláit a gombák aprózzák fel és készítik elő a baktériumoknak, amelyek szerves anyagok teljes lebontásáért felelősek. Emellett a magasabb rendű növényeknek közvetlen hasznuk is van a gombákból, sok gomba ugyanis szimbiózisban él a gyökerekkel, elsősorban a fás növényekkel.
Sugárgombák (Actinobacteria) humuszban gazdag talajokban fordulnak elő nagyobb mennyiségben. A teljes baktériumnépesség 1-10%-át teszik ki, a legnagyobb egyedsűrűséget 5-10 cm talajmélységben érik el. Az aktinomyceták (pl. Actinomyces, Nocardia, Streptomyces, Micromonospora stb.) talajéletében betöltött jelentőségük elsősorban a nagy molekulájú növényi és állati fehérjék, a cellulóz, hemicellulóz poliszacharid, keratin és a kitin lebontásához kötődik. Antibiotikumok (sztreptomicin, klóramfenikol, tetraciklinek) termelésére képesek, ezért részt vesznek a talaj méregtelenítésében is.
A Trichophyton és Microsporium nemzetségek fajai szarubontók. A Peziza, Nectria és Chaetomium jellegzetes serleg vagy gömb alakú termőtesteket képez elhalt ágakon, és elsősorban cellulózt bont. A Sordaria talajlakó állatok ürülékével táplálkozik (koprofil). A Tuber és Pezizella bizonyos növényfajokkal képez mikorrhizát.
Bazídiumos gombák (Basidiomycota) képviselői az avar és a fa lebontásában vesz részt, vannak köztük cellulózbontók (barna korhadást okozó gombák) és ligninbontók (fehér korhadást okozó gombák). A bazídiumos gombák között találjuk az ektomikorrhiza-gombák legfontosabb képviselőit, pl. Psilotus, Boletus, Lactarius.
Káros hatás elleni védelem
Kutatások igazolták, hogy a gazdanövényeket a mikorrhizák védelem alá veszik számos káros anyag toxikus hatásával szemben. A gomba hifák megakadályozzák a nehézfémek penetrációját, nélkülük könnyen behatolhatnának a növényekbe. Ez a tulajdonságuk a biológiai szűrés megfelelőjének számít.
A fogyasztható gombák esetében azonban a nehézfémek megtalálhatóak a gombatestekben, ezáltal előfordul, hogy fogyaszthatatlanná válnak. A kukorica és a kalászosok esetében, de főleg a zöldségféléknél és a hüvelyesek esetében a biológiai szűrő funkció nagyon fontos szerepet játszik, és ugyanakkor a legolcsóbb módszer is e növények szennyezett talajokon történő termesztése esetében.
Védelem és immunitás
A mikorrhizával rendelkező növények esetében bebizonyosodott, hogy a különböző stresszhatásokkal szemben megnövekedett toleranciával rendelkeznek. E növények kevésbé szenvednek a fagytól és szárazságtól és egyidejűleg egy jól stimulált “immunrendszerrel” rendelkeznek, főleg a talajban élő és betegséget okozó élőlényekkel szemben. A mikorrhizált gyümölcsfák és a szőlő feleannyi gombaölő szeres kezelést igényelnek, a kalászosok pedig egyáltalán nem igénylik az efajta kezeléseket. A mikorrhiza rendszer a növények növekedésére és termésmennyiségére is pozitív hatással van.
Forrás: https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_1A_Book_adaptalt_01_Talajokologia/ch01s03.html