A KAP-nak kell vezetnie a fenntarthatóbb mezőgazdaságra irányuló áttérést, elő kell segítenie az ágazat válságokkal szembeni ellenálló képességét és támogatást kell nyújtania a mezőgazdasági termelők bevételeihez és megélhetéséhez.
Miért van szükség új reformra?
A közös agrárpolitika (KAP) az Európai Unió egyik legrégebbi szakpolitikája. A KAP sikeresen megvalósította a jó minőségű, biztonságos és elérhető árú élelmiszerek biztosítására és az európai mezőgazdasági termelők támogatására irányuló eredeti céljait. A KAP 1962 óta több reformot is megélt, és az alkalmazkodóképessége az, ami a mai napig relevánssá teszi. A világ gyorsan változik, ennek következtében pedig változnak azok a kihívások is, amelyekkel a mezőgazdasági termelőknek és a társadalom egészének szembe kell néznie. Éghajlatváltozás, áringadozás, politikai és gazdasági bizonytalanság, a globális kereskedelem növekvő szerepe: a mezőgazdasági termelőknek meg kell tanulniuk a változó környezetben való mindennapi működést, a jogalkotók feladata pedig, hogy segítsék őket e változások kezelésében, valamint hogy közép- és hosszú távon jogi egyértelműséget és átláthatóságot biztosítsanak számukra.
Az európai mezőgazdasági politika tette az EU-t azzá az agrár-élelmiszeripari nagyhatalommá, ami ma: az EU a világ első számú agrár-élelmiszeripari exportőre, páratlan hírnevű kulináris örökséggel és élelmiszerekkel rendelkezik, valamint híres a termelői szakértelméről. Az EU azonban nem lehet teljesen elégedett: a siker mögött gyakran számos egyéni nehézség húzódik meg.
A KAP-nak kell vezetnie a fenntarthatóbb mezőgazdaságra irányuló áttérést. A KAP-nak elő kell segítenie az ágazat válságokkal szembeni ellenálló képességét és támogatást kell nyújtania a mezőgazdasági termelők bevételeihez és megélhetéséhez. A KAP-nak teljes mértékben igazodnia kell azon innovációkhoz, amelyek megkönnyítik a mezőgazdasági termelők mindennapi munkáját, csökkentik a bürokráciát és elősegítik az ágazat számára elengedhetetlenül szükséges generációs megújulást. A KAP-nak meg kell erősítenie az európai hagyományok és a családi mezőgazdasági üzemek alapját képező európai vidéki térségeket.
A mai napon közzétett közlemény iránymutatást tartalmaz e célok elérése és a növekvő kihívások kezelése tekintetében: kevésbé előíró megközelítéssel és jelentősebb tagállami szubszidiaritással hozná közelebb a KAP-ot azokhoz, akik azt a gyakorlatban végrehajtják.
Hogyan lehet tárgyalni a felülvizsgált szakpolitikáról, ha a költségvetés és a következő többéves pénzügyi keret még nem ismert?
A pénz eszköz a célok eléréséhez. A közlemény azzal foglalkozik, hogy a KAP-ra fordított pénzt hogyan lehet még jobban hasznosítani. Most van itt az ideje annak, hogy átgondoljuk a célkitűzéseinket és a szakpolitika jövőbeli felépítését. A közlemény a 2018 májusára várt, a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó bizottsági javaslat előrevetítése nélkül kínál témát az eszmecseréhez.
Miért nem tartalmaz több részletet a közlemény egyes kérdések tekintetében?
A közlemény a várható kihívásokra és lehetőségekre hívja fel a figyelmet, iránymutatásokat tartalmaz és jelzi a lehetőségek további útjait. Az abban megfogalmazott irányok elősegítéséhez és a koncepciók pontosításához további eszmecserére és munkára van szükség a következő hónapokban. Ugyanúgy, ahogy a közlemény a kevésbé előíró megközelítést és a magasabb fokú szubszidiaritást célozza meg, a Bizottság az érdekeltek és a társjogalkotók széles körének bevonásával kívánja folytatni a gyakorlati részletek megvitatását.
Melyek a következő lépések?
Az elkövetkező hónapok során párhuzamosan fognak folyni a jövőbeli szakpolitika konkrét célkitűzéseire, felépítésére és kialakítására irányuló tárgyalások és munkálatok, valamint a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó munka. Erre különösen az érdekeltektől és polgároktól (pl. a 2017-ben lefolytatott nyilvános konzultáció, a REFIT-vélemények, a Cork 2.0 konferencia és a „Mondd el a véleményed a KAP-ról!” című konferencia keretében) érkezett meglátásokat hasznosító, a különböző lehetőségeket bemutató hatásvizsgálaton, valamint a bizonyítékok összegyűjtésének és feldolgozásának felgyorsításán keresztül kerül majd sor. A következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó, 2018 májusára várható bizottsági javaslat ismertetését követően a jövőbeli KAP-ra vonatkozó jogalkotási javaslatok a tervek szerint 2018 nyarára készülnek el.
A jövőbeli KAP miben lesz egyszerűbb a tagállamok mezőgazdasági termelői és közigazgatása számára?
Ki akarná méregetni a sövényét, csak mert „Brüsszel azt mondta”? Miért vonatkoznának ugyanazok a környezetvédelmi követelmények az olasz és a finn mezőgazdasági termelőkre, ha különböző körülmények között dolgoznak?
A jövőbeli KAP közös célkitűzéseket és e célkitűzések elérésére szolgáló eszközrendszert fog tartalmazni. E közös eszközrendszerből a tagállamok választhatják majd ki – nemzeti vagy regionális szinten – az uniós szinten meghatározott célok megvalósításához általuk előnyben részesített eszközöket.
Az egységes megközelítésről a személyre szabott megközelítésre való áttérés következtében az uniós követelmények a szigorúan vett minimumra fognak csökkenni. A valós gyakorlati szükségleteket a tagállamok értékelik és közvetítik majd az uniós szinten jóváhagyott KAP-stratégiai tervek felé. A cél a vidéki térségeinkkel és a mezőgazdasági termelőinkkel való bizalmi egyezség létrehozatala.
A mezőgazdasági termelőknek szóló mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatások megerősítése és a térinformatikai támogatási kérelmek teljes körű végrehajtása természetesen szintén tovább fogja segíteni a támogatási kérelmek egyszerűsítését és a beruházási intézkedések végrehajtását.
Hogy működik majd az új megközelítés a gyakorlatban?
A KAP célkitűzései alapján az EU-nak kell meghatároznia az alapvető szakpolitikai paramétereket oly módon, hogy azok megfeleljenek az Európai Unióról szóló szerződésből fakadó kötelezettségeknek és a – többek között a környezetvédelem, az éghajlatváltozás (Párizsi Megállapodás) és a fenntartható fejlesztés terén – már elfogadott céloknak.
Valamennyi tagállamnak létre kellene hoznia egy úgynevezett KAP-stratégiai tervet, amely magában foglalná az I. és a II. pillér beavatkozásait is. Ez a terv fog irányt adni a KAP-beavatkozásoknak, hogy azok a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljanak az uniós célkitűzésekhez, miközben jobban figyelembe veszik a helyi feltételeket és szükségleteket. A tagállamoknak emellett nagyobb beleszólásuk lenne a kedvezményezettekre vonatkozó megfelelőségi és ellenőrzési keretszabályok (többek között az ellenőrzések és a szankciók) kidolgozásába is.
A stratégiai terveket nem elszigetelten, hanem egy strukturált folyamat keretében állítanák össze, majd a Bizottság értékelné és hagyná jóvá őket. Ez lehetővé tenné, hogy a KAP a lehető legnagyobb mértékben járuljon hozzá az uniós prioritások és célkitűzések, valamint a tagállami éghajlat- és energiapolitikai célok eléréséhez. Emellett mindez fokozná az uniós hozzáadott értéket és fenntartaná a mezőgazdasági belső piac működését.
Miközben a tagállamoknak nagyobb felelősséget kellene viselniük és nagyobb mértékű elszámoltathatóságot kellene vállalniuk a célkitűzések és a korábban elfogadott célok megvalósítása terén, az új megközelítés továbbra is egyenlő versenyfeltételeket biztosítana, valamint megőrizné a szakpolitika közös jellegét és két pillérét.
Tekinthető mindez az első lépésnek a KAP újra nemzeti hatáskörbe történő utalása felé?
A KAP uniós hozzáadott értéke sosem került megkérdőjelezésre és a KAP továbbra is kiemelt uniós szakpolitika marad. Annak elismerése, hogy a mindenkire egyformán vonatkozó megoldások nem hatékonyak, gyakorlati kérdés. Mik a helyi jellemzők? Milyenek a mezőgazdasági termelők konkrét körülményei? E kérdések felvetésének célja az Unió területén jellemző eltérő mezőgazdasági gyakorlatok, mezőgazdasági termelési potenciál, éghajlati, környezeti és társadalmi-gazdasági körülmények figyelembevétele. A diverzitás kihasználása, ahelyett, hogy egyetlen egységes megoldást kellene alkalmazni.
Az egész Unióra kiterjedő nyilvános online konzultáció keretében 2017 februárjától májusig összegyűjtött adatok alapján az agrárpolitika európai szintű irányítása által elért hozzáadott érték elismertsége igen magas, mivel az biztosítja az egyenlő versenyfeltételeket az egységes piacon. A mezőgazdaság csak közös európai megközelítéssel adhat hatékonyabb választ a mindenkit érintő kihívásokra, amilyenek például a környezetvédelem és az éghajlatváltozás. Gyakran említésre kerül a gazdasági, társadalmi és területi kohézió EU-szerte való fenntartásának, valamint a helyes gyakorlatok megosztására irányuló közös keret kialakításának szükségessége.
Bár az eszközök végrehajtásának részletes kidolgozása nemzeti/regionális szinten történik majd, az Unió garantálja a pontosan meghatározott szabályozási és költségvetési keretrendszert annak biztosítása érdekében, hogy a közös célokat a közös eszközök révén, az uniós Szerződésekkel összhangban valósítsák meg és teljesítésre kerüljenek az Unió éghajlatváltozásra és fenntartható fejlődésre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásai.
Miért fontos a KAP a környezet szempontjából?
Az Unió földterületeinek közel fele áll mezőgazdasági művelés alatt, és a mezőgazdaság nyilvánvalóan szorosan kapcsolódik a környezethez. Egyrészről függ a különböző természeti erőforrásoktól – vagyis a talajtól, víztől, levegőtől és biodiverzitástól – és jelentősen befolyásolja az éghajlat. Másrészről a mezőgazdaság hatással van a környezetre, amelyben működik – nem kizárólag a természeti erőforrások felhasználása, hanem az olyan tájak kialakítása és fenntartása révén, amelyek az európai diverzitást szimbolizálják és alapvető fontosságú élőhelyeket biztosítanak.
A KAP-nak elengedhetetlen szerepe van abban, hogy a mezőgazdasági termelők környezettel és éghajlattal való kapcsolata kölcsönösen a lehető legkedvezőbben alakuljon. A KAP emellett bizonyos esetekben támogatást nyújt azoknak a nem mezőgazdasági, de vidéki vállalkozásoknak, amelyek hatással vannak a környezetre – pl. az erdészeti ágazatban és a biogazdálkodás egyéb területein.
A jövőbeli KAP-nak elő kell segítenie és támogatnia kell az éghajlattudatos mezőgazdasági termelést, a prioritásai és az intézkedései központjába pedig a fenntarthatóságot kell helyeznie.
Hogyan fogja a jövőbeli KAP támogatni a mezőgazdasági termelőket a környezet megóvásában?
Kiindulópontként a KAP keretében jövedelemtámogatásban részesülő mezőgazdasági termelőknek különböző környezet- és éghajlatbarát gyakorlatokat kell majd alkalmazniuk. A tagállamok fogják – tekintettel az uniós szintű célkitűzések elérésének szükségességére, de figyelembe véve a nemzeti, regionális és helyi körülményeket – meghatározni e gyakorlatok részleteit. Az alapot a KAP jelenlegi erősségei fogják adni, de a rendszer kevesebb és kevésbé bonyolult uniós jogszabályt fog tartalmazni.
A helyes gyakorlatok ezen alapvető szintjét meghaladó környezetbarát intézkedések támogatására a mezőgazdasági termelők által önként vállalt programokon keresztül kerül majd sor – egy viszonylagos alapszinten és azon túl magasabb szintű programok keretein belül. Ismét hangsúlyozva: a tagállamoknak kell majd kialakítaniuk a programokat, olyan formában, hogy azokkal az uniós célkitűzéseket a nemzeti, regionális és helyi körülményekre tekintettel meg lehessen valósítani.
A KAP emellett nagy hangsúlyt fog fektetni a kutatásban, az innovációban, a képzésben és a tanácsadásban rejlő lehetőségek kihasználására a környezetvédelem erősítése és az éghajlatváltozás mérséklése érdekében, ideértve az erőforrás-hatékonyság növelését is.
Ha a környezetvédelmi kötelezettségvállalásokért a tagállamok felelősek, hogyan biztosíthatóak az egyenlő versenyfeltételek a mezőgazdasági termelők tekintetében? Ennek nem 28 különböző rendszer lesz az eredménye?
A mai napon közzétett közlemény jelentős ugrást jelent a KAP végrehajtása tekintetében. A szubszidiaritásra és a kevésbé bonyolult rendszer kialakítására irányuló kötelezettségvállalás betartása mellett a Bizottság a nemzeti/regionális tervek vizsgálatával biztosítani fogja, hogy a kiválasztott megoldások ne legyenek nyilvánvalóan hibásak vagy elégtelenek a teljesítménnyel kapcsolatos célkitűzések és az alapvető uniós követelmények eléréséhez. A Bizottság értékelné és hagyná jóvá a nemzeti/regionális stratégiai terveket, figyelembe véve a KAP uniós prioritásokhoz és célkitűzésekhez való hozzájárulásának maximalizálását, valamint a tagállamok éghajlat- és energiapolitikai céljainak elérését. Fontos a közös megközelítés biztosítása annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban teljesíthetőek legyenek a környezetvédelmi és éghajlatváltozásra vonatkozó célok. A fokozott ambíció az egyetlen valódi szakpolitikai alternatíva e tekintetben.
A Bizottság emellett fenn fogja tartani a legfőbb szerepeit, azaz továbbra is a Szerződések őreként és az uniós költségvetés kezeléséért való végső felelősséget viselő intézményként fog eljárni, valamint a nemzeti/regionális tervek vizsgálata során kiemelt figyelmet fog fordítani a túlszabályozás elkerülésére.
A két pillér (közvetlen kifizetések/piaci intézkedések és vidékfejlesztés) továbbra is érvényben marad?
A két pillér a KAP két olyan egymást kiegészítő eleme, amelyeket fenn kell tartani. Ezeknek köszönhetően a KAP két alapvető típusú, széles körű beavatkozásra épül. Az első pillér éves támogatást nyújt a mezőgazdasági termelőknek közvetlen kifizetések és piaci intézkedések formájában, amelyek az alapvető szabályok betartásától és a környezetvédelmi célkitűzések megvalósításától függenek. A második pillér egy többéves és rugalmas beruházási eszköz, amely jobban igazodik a tagállamok helyi szükségleteihez, különösen a hosszabb távú projektek támogatása céljából.
Hogyan biztosítható, hogy a jövőbeli KAP méltányosabb lesz, és a kis és közepes méretű mezőgazdasági üzemek megkapják majd azt a támogatást, amelyre szükségük van?
2015-ben, a legutóbbi KAP-reform végrehajtásának első évében a mezőgazdasági termelők 20%-a részesült a közvetlen kifizetések 80%-ában. Ez érthető módon aggodalomra adott okot a nyilvános vita keretein belül a gazdasági hatékonyság és a társadalmi igazságosság tekintetében.
Valójában ez a földek koncentrációját és a támogatás elsősorban területalapú jellegét tükrözi. Emellett a kedvezményezettek több, mint fele nagyon kis méretű mezőgazdasági üzem volt, és a legtöbb kifizetés (2015-ben a kifizetések 72%-a) a közepes méretű (5–250 hektáros) hivatásos (családi) mezőgazdasági üzemek részére történt, amelyek az uniós mezőgazdasági területek legnagyobb részét (71%-át) művelik, vagyis a legnagyobb mértékben felelősek a közjavak megtermeléséért és a környezeti előnyök megvalósításáért.
A Bizottság azonban – ahogyan azt az uniós pénzügyek jövőjéről szóló vitaanyag is kiemelte – elkötelezett amellett, hogy újabb lehetőségeket vizsgáljon meg a közvetlen kifizetések célzottabbá és hatékonyabbá tétele, valamint a mezőgazdasági termelői jövedelmek egész Unióban való, igazságos és célzottabb támogatása érdekében. Többek között a következő lehetőségek igényelnek behatóbb vizsgálatot:
a közvetlen kifizetések kötelező felső határának meghatározása, figyelembe véve a munkaerőpiacot, hogy elkerülhető legyen a munkahelyekre gyakorolt negatív hatás;
a nagyobb mezőgazdasági üzemek támogatásának korlátozása érdekében fokozatosan csökkenő kifizetéseket is be lehetne vezetni;
nagyobb súlyú összpontosítás az átcsoportosítással nyújtható támogatásokra annak érdekében, hogy célzott módon lehessen támogatást nyújtani pl. a kis és közepes méretű mezőgazdasági üzemeknek;
annak biztosítása, hogy a támogatást a valódi mezőgazdasági termelők kapják, különösen azok, akik a megélhetésükért ténylegesen mezőgazdasági termelést végeznek.
A mezőgazdasági termelők egyenlő bánásmódban fognak részesülni az Unió területén?
A KAP biztosítja, hogy a támogatások a valódi mezőgazdasági termelőkhöz kerüljenek, különösen azokhoz, akik a megélhetésük érdekében végeznek mezőgazdasági termelő tevékenységet, de emellett a KAP-nak ki kell vennie a részét a Juncker elnök által a 2017. évi, az Unió helyzetéről szóló értékelő beszédében megfogalmazott, „A tagok egyenlősége, kicsik és nagyok között, kelet és nyugat között, észak és dél között” elv érvényesítésében is.
E tekintetben a KAP-nak csökkentenie kell a tagállamok KAP-támogatásai közötti különbséget. Bár el kell ismerni a munkaerő és a földek relatív költségei és a különböző mezőgazdasági potenciálok közötti nagy fokú eltéréseket Unió-szerte, minden uniós mezőgazdasági termelő hasonló kihívásokkal küzd a piaci ingadozások, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás területén.
Mi a KAP szerepe a vidéki térségek felvirágoztatásának elősegítése területén?
A KAP nem csak a mezőgazdasági ágazatra van hatással, hanem elősegíti a vidéki térségek gazdaságának fejlesztését és a vidéki térségek jólétének növelését is. A vidékfejlesztési alapok segíthetik például a kézműves vállalkozások beindítását is. Az új vidéki értékláncok, mint a tiszta energia, a növekvő biogazdaság, a körforgásos gazdaság és az ökoturizmus, az infrastruktúrába történő beruházások, a természeti és humán tőke – ideértve a szakképzést, az új szakértelem megszerzésére irányuló programokat, a minőségi oktatást és az összekapcsoltságot – támogatásával a vidéki térségekben új munkahelyek teremthetők és fokozható a növekedési potenciál. Az „okosfalvak” terjedőben lévő koncepciója segíteni fogja a közösségeket a nem megfelelő infrastruktúrával és foglalkoztatási lehetőségekkel kapcsolatos kérdések kezelésében.
A Bizottság hogyan tudja elősegíteni a fiatal mezőgazdasági termelők elindulását és az ágazat generációs megújulását?
Az új szakpolitikai keretben prioritássá kell válnia a generációs megújulásnak, a generációs megújulás ösztönzésére azonban a földszabályozási, adózási, öröklési jogi és térségtervezési hatásköreik gyakorlásával a tagállamok vannak a legmegfelelőbb helyzetben. A KAP-nak biztosítania kell a rugalmasságot a tagállamok számára ahhoz, hogy azok olyan egyedileg kialakított megoldásokat hozhassanak létre, amelyek tükrözik a fiatal mezőgazdasági termelőik sajátos szükségleteit.
A KAP-stratégiai terveknek tartalmazniuk kell a szakértelem fejlesztésére, a tudásra, az innovációra, az üzleti fejlesztésekre irányuló támogatásokat és beruházási támogatásokat. A mezőgazdasági vállalkozás elindítását követő kezdeti évek kockázatainak mérsékléséhez a KAP-nak az Unió egészét lefedő, az első létesítményt támogató rendszer biztosításával is segítséget kell nyújtania. A mezőgazdasági termelési beruházások és a forgótőke támogatásához szükséges pénzügyi eszközökhöz való hozzáférést le kell egyszerűsíteni és hozzá kell igazítani a beruházási szükségletekhez és az új belépők magasabb kockázati profiljához. A mezőgazdasági termelők új generációjának támogatását össze lehet kötni az idősebb generáció kilépését segítő megfelelő ösztönzőkkel és a generációk közötti tudástranszferrel, növelve a föld mobilitását és ösztönözve az utánpótlás-tervezést.
Miért kell a KAP-nak támogatnia az innovációt? Mi ennek a lényege?
A mezőgazdaságnak és a vidéki térségeknek számos olyan kihívással kell megküzdeniük, amelyekre új megoldásokat kell találni. Hatékonyabb tanácsadásra és több innovációra van szükség. A digitális innovációt és jobb összekapcsoltságot igénylő vidéki térségek és az új technológiák szolgáltatói közötti szakadék áthidalásához szükség van a nyilvánosság bevonására a kutatásba és az innovációba.
Például érzékelőkkel már a korai szakaszban jelezhető és megakadályozható az állatok egészségének romlása, csökkentve a kezelések szükségességét. A napfény erősségére, a föld nedvességére, a piacokra és az állattartásra vonatkozó információkhoz való valós idejű hozzáférés segítheti a mezőgazdasági termelőket a megfelelőbb és gyorsabb döntések meghozatalában.
A kutatás és az innováció tekintetében célravezető az uniós szintű együttműködés. Az Unió különböző területeinek egymástól való tanulása révén hasznosabb tudásra lehet szert tenni és gyorsabban lehet bevezetni az innovatív megoldásokat.
Ingadozások és piaci válságok esetén milyen támogatásra számíthatnak a mezőgazdasági termelők a jövőbeli KAP-tól?
Legyen szó állat- vagy növényegészségügyi válságról, éghajlatváltozással kapcsolatos eseményekről vagy piaci ingadozásról, a mezőgazdasági termelők a bevételeikre nehezedő magas kockázatoknak és nyomásnak vannak kitéve. A Bizottság mindig is támogatta és támogatni fogja a mezőgazdasági termelőket, ahogyan azt a két legutóbbi, egyenként 500 millió euró összegű szolidaritási csomag is bizonyította, de a kockázatok magasabb gyakorisága miatt fokozottabban rendszerszintű megközelítésre van szükség.
A mezőgazdasági ágazatnak olyan, megfelelő kockázatkezelési keretre van szüksége, amely az uniós szintű támogatást összekapcsolja a tagállamok nemzeti eszközeivel és a magánszektor eszközeivel.
Az alacsonyabb bevételkiesési küszöb mellett kártalanításként alkalmazható szektorspecifikus jövedelemstabilizáló eszközök létrehozatalának lehetősége például várhatóan vonzóbbá teszi azt mind a mezőgazdasági termelők, mind a közigazgatás számára. Fontos annak alapos vizsgálata ugyanakkor, hogy szükség van-e új eszközök vagy támogatási formák bevezetésére. E tekintetben elő kell segíteni a mezőgazdasági termelők és az élelmiszerlánc szereplői közötti együttműködést, ideértve a kockázatmegosztási célú közös felhasználásúvá tételt és integrált szolgáltatásokat.
Mit fog tartalmazni az uniós szintű kockázatkezelési platform?
Az elmúlt években a kockázatkezelési eszközök elterjedésének egyik alapvető akadályát a mezőgazdasági termelők és egyéb érdekeltek elérhető eszközökre vonatkozó korlátozott ismeretei, illetve az azok végrehajtásában való tapasztalat relatív hiánya jelentették.
Az uniós szintű kockázatkezelési platform olyan platform lesz, amely minden érintett fél számára elérhető, a mezőgazdasági termelőktől a hatóságokon át a kutatóintézetekig és a magánszektor szereplőiig (pl. biztosítótársaságok) annak érdekében, hogy megoszthassák egymással a tudásukat és kicserélhessék a helyes gyakorlataikat.
A Bizottság a szükséges mértékben közvetítőként vesz majd részt ebben és az erre kijelölt weboldalon létrehozza a platformot.
A platformon egyes kockázatkezelési témákra (pl. veszteségkalkuláció indexalapú rendszerek segítségével) vonatkozó szakértői csoportok, munkacsoportok, szemináriumok és események szervezhetők. Emellett a platform lehetőséget fog teremteni a helyi szintű kockázatkezelésre vonatkozó köz- és magánkezdeményezések és az egyéb szakpolitikák területén elvégzett releváns munkák összegyűjtésére is, pl. az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, az agrár-meteorológia stb. területén.
Miért kell a KAP-nak ösztönöznie a beruházásokat és hogyan támogathatják a mezőgazdasági termelőket a pénzügyi eszközök?
A KAP keretében működő beruházási eszköz elengedhetetlen a versenyképesség, az innováció, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, az éghajlatváltozás mérséklése és végső soron a mezőgazdaság és a vidéki térségek támogatásához. A mezőgazdasági üzemek modernizálása, az új technológiák bevezetése, az öntözőrendszerek felújítása mind előzetes tőkét és jelentős pénzügyi erőfeszítéseket igénylő tevékenységek, amelyek elvégzése nem várható el a mezőgazdasági termelőktől önállóan. A támogatások mögött álló közpénzalapok nem elégségesek a szektor növekvő beruházási szükségleteinek kielégítéséhez. A hozzávetőleges becslések szerint a mezőgazdaság finanszírozásának piaci hiánya a rövid lejáratú hitelek tekintetében 1,6 és 4,1 milliárd euró között, míg a hosszú lejáratú hitelek tekintetében 5,5 és 14,8 milliárd euró között mozog.
A pénzügyi eszközök – például a kölcsönök, biztosítékok és tőkealapok – megkönnyíthetik a finanszírozáshoz való hozzáférést azon mezőgazdasági termelők (pl. a kistermelők, új belépők stb.) és agrár-élelmiszeripari termelők számára, akiknek nehézséget okoz a piacra lépéshez vagy a vállalkozásuk fejlesztéséhez szükséges alapok előteremtése. Az uniós és a magánfinanszírozás összekapcsolásával multiplikátorhatás, vagyis magasabb befektetési volumen (tőkeáttétel) érhető el.
(Európai Bizottság, Brüsszel, 2017. november 29.)
