Csoda hely ez a Csuporka, olyanfajta, ahol egyszerűen jó lenni. Bájos kerámiák, amelyeket valóban használatra készítettek, ecet nagy tartályban, gabonák nagy zsákokban egymás mellett. Vannak tisztítószerek, amelyeket mi magunk adagolhatunk ki a gondosan összekészített edényeinkbe, akárcsak a testápolókat, samponokat. És a pékáruk, amelyek kovásszal készülnek, és amelyek egy külön írást is megérdemelnének, de ez a cikk most nem "róluk", hanem a boltról magáról, és az egyik tulajdonosáról, Szekeresné Brigittáról szól majd…
Ötvös-aranyműves, aki műtárgy- és ékszerbecsüs képesítéssel is rendelkezik. Dolgozott a szakmájában, fiókvezető volt egy zálogházban, de nem szerette. Azt, hogy miért, azt gondolom nincs értelme nagyon magyarázni egy olyan ember esetében, aki társaival együtt a fenntartható fejlődésre tanító csomagolásboltot hozott létre pár évvel később, Hajdúböszörményben.
Azonban a két pont között nem egyenes húzódott, hanem kanyargós út. Miután a háta mögött hagyta a zálogházat, tűzzománc készítéssel foglalkozott, szakköröket, képzéseket tartott gyerekeknek, felnőtteknek, illetve pitykéket készíttetett, sőt lakóhelyet is változtatott: férjével közösen kiköltöztek Hortobágyra, de nem egy a faluba, hanem a Pusztába.
Pusztai kaland
Az interjú készítése közben, szinte mindig van egy pont, amikor egy váratlan és rendkívül érdekes információ hallatán nagyon könnyen el lehetne kanyarodni az eredeti témától. Most, mikor elhangzik a pityke szó, érzem, nem fogok tudni ellenállni a csábításnak, hogy ne időzzünk itt egy kicsit: „Elsősorban pusztai embereknek készítettem ezeket, juhászoknak, csikósoknak, gulyásoknak. A pityke alapanyaga lehet ezüst, réz vagy alpakka. Nemcsak a mintájuk meghatározó, hanem a formájuk, alakjuk is, sőt az is, hogy hány darab van belőlük a ruhán. Ezekkel mind-mind üzentek és üzennek ma is környezetüknek, társaiknak ezek az emberek. Amíg Hortobágyon laktunk, még inkább egyértelmű volt, hogy pitykekészítéssel is foglalkozzam.”
Mint elmondja, romantikus elképzelésekkel vágott bele a pusztai kalandba, aztán egy viszonylag rövid idő alatt rájött, hogy tévedés volt, főképp, amikor a gyermekeik már megszülettek: „Úgy emlékeszem vissza erre az időszakra, mint folyamatos harcra az elemekkel, sárral, nappal, hóval, széllel. Azok, akik ebbe születtek bele, viselik és bírjak ezt, de az élet olyan szinten megkeményíti őket, hogy nehezen nyitnak, kommunikálnak. Azok a témák, amelyek engem érdekeltek, érthető módon őket nem. Az, hogy a gyerekek a megfelelő óvodába, iskolába nap mint nap eljussanak, azt lehetetlen volt megoldani, ez volt az a végső ok, ami miatt úgy gondoltuk, hogy visszaköltözünk a városba.”
Ahol is Brigitta férjével és keramikus sógornőjével – akinek alkotásai megtalálhatóak a boltban is – úgy döntött, hogy létrehoz egy csomagolásmentes boltot. „Sokak véleménye volt az, hogy ez itt, Kelet-Magyarországon, Hajdúböszörményben nem fog működni, nem lesz igény az ilyen jellegű termékekre, nem akarnak erre áldozni az itt élők. Mi mégis belevágtunk és nekünk lett igazunk, hiszen hamarosan nagyobb bérleménybe költözhettünk, ahol elfértünk, lehetőségünk lett közösségi alkalmak megvalósítására is.”
A Covid-járvány, illetve az ezzel járó intézkedések számos vállalkozást kivéreztettek, a Csuporkával szerencsére nem ez történt, épp ellenkezőleg: még nagyobb kereslet támadt a termékeik iránt: „Az történt ugyanis, hogy az emberek ebben a helyzetben újragondolták az egészséges élet fogalmát, ebbe pedig beletartozik az is, hogy milyen termékeket használunk környezetünk rendben tartására, tisztálkodásra és természetesen azt is, hogy mit fogyasztunk. Ennek következtében megugrott a vásárlóink száma.”
Amikor első alkalommal itt jártam, már akkor feltűnt, hogy többségében kisgyermekes édesanyákkal van tele a helyiség, bár amikor ezt megfogalmaztam magamban, rögvest be is toppant egy kb. 10-20 idősebb emberből álló társaság, akik látható élvezettel nézegették az úgynevezett hálós szatyrokat és a tisztításra alkalmas, fából készült keféket. Mindezt a tapasztalatot megosztom beszélgetőtársammal is: „Igen, a kisgyermekes anyukák vásárolnak leginkább nálunk, tisztítószereket, ökotermékeket, és persze babaápolási szereket is. Az idősek pedig rácsodálkoznak a gyermek- és fiatalkoruk tárgyaira, eszközeire, hiszen ezek gyakorlatilag ugyanazok, csak tetszetősebb formába öntve és némileg újragondolva.”
Mert elég ötféle tisztítószer
A termékek áráról kezdünk el beszélgetni, amely sokszor magasabb, mint a hagyományos társaik esetében. Azonban, ha tudatosan válogatjuk őket össze és használjuk azokat, mondja Brigitta, akkor nem ez a helyzet. „Az emberek zöme megszokta a kényelmes életet és azt hiszi, hogy kényelmes élettel együtt jár például 26-féle tisztítószer is. Pedig, ha redukálunk, akkor ráébredünk, hogy egy háztartásban ötnél többre általában nincs szükség. Legyen otthon ecet, amely rendkívül jól teljesít a vízkő oldásában, a fertőtlenítésben, vagy a felületek lemosásában. A parajdi durva szemű só súrolásra alkalmas, magam az edények aljára odaégett ételmaradékok eltávolítására is használom. A következő nélkülözhetetlen a mosószóda, amely a zsírok eltávolításához szükséges és mosáshoz is használható. A marhaepe szappan mosószerként kiváló: sok foltot, szennyeződést eltávolít. Aki ragaszkodik az öblítőhöz, az ecet, na meg egy tetszőlegesen kiválasztott illóolaj, plusz némi víz segítségével extra minőségűt állíthat elő. Az eszközök száma is minimalizálható: kell kefe, illetve a Luffa szivacs, amely jó takarításhoz, mosogatáshoz, sőt mosdásra is alkalmas.”
Kérdésemre, hogy a még kezdő, úgymond nem „fekete öves” tudatos vásárlók részére milyen alternatívák lehetségesek, Brigitta elmondja, hogy olyan mosószereik, mosogatószereik, öblítőik, vannak, amelyek nem tartalmaznak klórt, szulfátokat, kőolajszármazékot, pálmaolajat, parabéneket, foszfátot és állatkísérletektől mentesek. Ezek legnagyobb része magyar termék. A Cleanne Crystalclean termékeket hozza fel példának, ahol a zsíroldó is „emberbarát”, és bátran használható akár védőkesztyű nélkül is.
Ilyenkor azért óhatatlanul felmerül az emberben az, hogy ez mind rendben, de ha a kézen a bőrt nem, akkor a zsírt vajon oldani fogja-e?
Brigitta nem szépít, ez a termék azt a hatékonyságot, amelyet egy szokványos úgynevezett hidegzsíroldó garantál, nem éri el, de: „Aki ezeket a termékeket sikerrel kívánja használni, egyfajta szemléletváltáson is át kell esnie. Valóban, sok esetben nem olyan hatékonyak, mint az emberre, környezetre egyaránt veszélyes társaik, épp ezért nem szabad, hogy hanyagok legyünk. Nem működik az, hogy kiöntök valamit, nem baj, ráérek, majd ráfújok valamit később és nincs is folt. A fa körömkefék nem tolerálják azt, ha vízben áznak, mint ahogy a szappanjaink sem, hiszen pálmaolaj híján puhák, formálhatóak. A fogyasztói társadalom következménye ez a hanyagság. Ettől kellene visszalépni úgy, hogy gondoskodom, figyelek, ápolok. A miénknek és a többi csomagolásmentes boltnak is a fő feladata az, hogy információt juttassanak el a fogyasztókhoz, ahhoz, hogy a szemléletváltás megtörténjen. Ide, ha bejön valaki, akkor én vagy a kollégám tud segíteni, hogy átvezessük arra, hogy miképpen lehet tudatosabban, természetesebben élni.
Helyi termelők, helyi termékek
A Csuporkában, számtalan egyéb dolog mellett alapélelmiszerek és lekvárok, befőttek, szörpök és péksütemények, kenyerek is kaphatóak.
„A fő célunk, hogy helyi vagy Hajdúböszörmény közelében lévő termelőtől szerezzük be az élelmiszereinket. Minimalizálni szeretnénk azoknak a számát, amelyek a nagykereskedelmi egységekből kerülnek hozzánk. Eljárunk termelői piacokra, netről tájékozódva felkeressük a gyártót, hogy megtapasztaljuk azt, honnan érkezik, milyen körülmények között készül el a termék. Egyre gyakrabban előfordul, hogy mi magunk mondjuk azt meg, hogy mire lenne szükségünk, honnan érkezzen az alapanyag, legyen például betétdíjas az üveg. Szezonális termékeket forgalmazunk, ez is a szemléletváltás része. Amikor elfogytak a polcról a sárgabarack lekvárok, akkor nem érkeznek újak, átadják helyüket a szilvának, almának vagy a bogyós gyümölcsöknek. Ilyenkor, késő ősszel szörpjeink leginkább gyógynövény alapúak, vagy berkenyéből, homoktövisből készülnek, ivóleveink pedig sütőtökből. Megjelent az idei méz a polcokon, mint ahogy a zakuszka és az aszalványok is.”
A kenyér és a péksütemények egy debreceni manufaktúrából származnak, ahol, ahogy Brigitta fogalmaz, ugyanolyan elveket vallanak, mint ők: „Minőségi termékeket készítenek és ebből nem engednek akkor sem, ha tovább emelkednek a nyersanyagárak. A termékeik kovásszal készülnek, ennek az egyik következménye az, hogy hosszan elállnak, nem száradnak ki.”
Bár mint említettem, a Csuporkában rendkívül sokféle-sokfajta áru megtalálható, de Brigitta szerint még szükség lenne tej- és hústermékekre is, illetve vegán vásárlóinak kedvéért növényi tejeket is szeretne biztosítani. Nem egyszerű feladat, hiszen sok kistermelő nem tudja vállalni a visszaváltható rendszert: „Szeretnénk reggelizőhellyé kinőni magunkat, ahol az általunk forgalmazott termékekből szendvicseket is tudunk készíteni. Ezentúl a közösségi teret szeretnénk kiépíteni, ahol programok várnák elsősorban a kisgyermekes anyákat, hiszen látom, hogy igen nagy szükségük lenne az ilyen eseményekre, igen sokan magányosak közülük, nincs, akivel a problémájukat megoszthatnák.”
Hosszú távú tervek is készülődnek, hiszen nem is olyan rég megalakult a csomagolásmentes boltok egyesülete. Az egyesület szeretné a kistermelőket arra ösztönözni, hogy olyan alapélelmiszereket állítsanak elő, amelyeket ők értékesíteni tudnak boltjaikban. Olyan termékekre gondolunk, amelyeket nem lehet nagy mennyiségben előállítani, de egy kis családi gazdaság be tudja illeszteni a rendszerébe. Ezzel sikerülne egy termelői-értékesítő-fogyasztói láncot létrehozni, mindezt a fenntarthatóság jegyében.
