Az új év beköszöntével érdemes egy igazán izgalmas területtel kezdenünk az előző évi repceszezonra való visszaemlékezésünket, a repce rovarkártevőivel. E növénykultúránkat kifejezetten „kedvelik” a kártevők, így én magam is sokféle kártétellel találkoztam. A lentiekben ezek a tapasztalatok olvashatók, ahogyan azt én láttam.
Váratlan őszi kártevők
2020 ősze a sokéves átlagnak megfelelő hőmérsékleti értékeket hozott, időszakonként bekövetkező lehűlési hullámokkal. Szeptember vége, valamint az október az ország legnagyobb részén a szokásosnál csapadékosabb volt, amelyet egy nagyon száraz november követett. Mindez azt eredményezte, hogy a legtöbb helyen nem csupán a jól ismert őszi rovarkártevők jelentek meg, hanem azok is, amelyekkel ritkábban találkozhatunk a repceállományokban.
A közismertek közül a kis vagy tavaszi káposztalégy kártétele volt az, amely több repcetáblán is megtalálható volt 2020 őszén. A nem túl meleg, közel átlagosnak mondható, a szokásosnál viszont csapadékosabb októberi időjárási viszonyok kedveztek e kártevőnek, amelynek felszaporodása egyébként is érzékelhető már az alföldi termőtájakon is. Mivel egy repcenövényen akár több lárva is fejlődhet, időnként kifejezetten kiterjedt gyökérkártételt tapasztalhatunk, sőt akár még a gyökérzet jelentős részének az elhalása is bekövetkezhet (1. kép).
A kisebb súlyú kártevők közé tartozik a gyepi hangya, amellyel egyre gyakrabban találkozhatunk az alföldi területeken, ugyanis felszaporodóban van. Én a repcén kívül találkoztam már „kártételével” cukorrépában, kukoricában is. A kártétel kifejezést tegyük rögtön időzőjelbe, mert a hangyák nagyon fontos szerepet töltenek be élőhelyükön, az azonban tény, előfordul, hogy tőpusztulást is okoznak a növényállományban. Táplálkozásuk során ugyanis „elhámozgatják”, de akár át is rághatják a növény föld alatti szárrészét, amelynek fejlődése ennek következtében lassul, az érintett tövek lankadnak, esetenként elpusztulnak (2. kép).
Messze nem tipikus kártevő, azonban bizonyos körülmények között tőpusztulást is okozhatnak a nagy számban megjelenő vaspondrók. Bár többnyire akkor olvashatunk róluk, amikor a lakótérben jelennek meg nagy tömegben, azonban időnként a szántóföldön is okozhatnak problémát. Kártételük hasonlít a gyepi hangyák által okozotthoz, az érintett növények föld alatti, de részben a talajszint felé emelkedő szárrészén is hámozgatás nyomait találhatjuk (3. kép). Bár kifejezetten ritka, hogy ezzel a kártevővel akadna gondjuk a repcetermesztőknek, azonban 2020 őszén, az általam látott területek egyikén ez történt.
A mindenki által jól ismert, tipikus őszi repcekártevők (keresztesek földibolhái, nagy repcebolha, repcedarázs) tömeges megjelenése 2020 őszén általánosan nem következett be. Táblaszinten, kisebb területre korlátozottan esetleg előfordulhatott, azonban országos kártételük ezúttal elmaradt. Ennek ellenére kisebb területeken akár tavasszal is találkozhattunk a nagy repcebolha jelenlétére utaló nyomokkal, melyek a levélnyelekben fejlődő lárvák miatt kialakuló sebzések, elszíneződött foltok (4. kép).
Kora tavaszi indulás, kis csavarral
A repcetermesztés során a tavaszi időszakban is sok, jelentős kártételre képes kártevővel kell hadakozniuk a gazdálkodóknak. A szántóföldön a legelső növényvédelmi beavatkozás is e növénykultúrához kapcsolódik, amikor a szárat károsító ormányosok (repceszár-ormányos, nagy repceormányos) ellen védekezünk. A hatékony beavatkozáshoz pontos időzítésre van szükség, ezért, a kártevők betelepedéséről szóló létfontosságú információk beszerzése miatt sorakoznak a repcetáblákon kora tavasszal a sárgatálak, valamint a sárga fogólapok. 2021 tavaszán azonban, az időjárási körülmények nagyfokú ingadozása miatt a betelepedés több hullámban történt, ezért sok táblán lehetett az a benyomásunk, hogy a védekezés nem volt kellően hatékony, a későbbiekben ugyanis nagy számban találhattunk károsított növényeket (5. kép). Ugyancsak ezt a benyomásunkat támaszthatta alá az is, hogy egyre nagyobb kártétellel jelentkezik a nagy repceormányos is, amely ellen az évtizedes rutintól eltérően, lényegesen korábban kell védekezni. Ez a kártevő, szemben a repceszár-ormányossal, sokkal alacsonyabb (>5 °C) hőmérsékleti értékeknél kezdi meg a táblára való betelepedését, és rövidebb érési táplálkozása miatt hamarabb is kezdi meg a tojásrakást. Kártétele könnyen felismerhető, az „s-alakban” meggörbülő, torzuló, felhasadó repceszárak mutatják (6. kép).
A repcefénybogár szintén a tavaszi időszak markáns kártételre képes kártevője, amely ellen sokszor nem elegendő egyetlen védekezés. Szinte minden évben számíthatunk megjelenésére, azonban 2021. tavaszi időjárása, a hűvös április, valamint az ugyancsak hűvös, ráadásul csapadékos május nem volt kedvező a számára. Bár egyedszámukban érzékelhető volt egyfajta hullámzás, amikor a néhány napra jobbra forduló körülmények miatt több egyedet láthattunk a növényeken (7. kép), összességében kártétele messze elmaradt a megszokottól.
Már a becőképződés időszakának kártevője a repcebecő-ormányos (8. kép), ami kártételével a becők idő előtti felnyílását okozza, amely a miatta bekövetkező termésvesztés legfontosabb forrása. A 2021-es évben a tapasztalataim szerint nem lehet kiugró egyedszámáról és kártételéről beszélni. Természetesen jelen volt a kártevő, a táblaszegélyekben láthattuk is a kártételét, de az nem volt túl jelentős, összességében elmaradt a 2020. évben tapasztaltaktól.
Bár nem rovarkártevőről van szó, érdemes szót ejtenünk a repcében károsító mezei pocokról is. E gyakori rágcsálónk nem tekinthető ugyan országos súlyú kártevőnek, azonban főként az alföldi termőtájakon egyes évjáratokban jól érzékelhető tőpusztulás kapcsolódik a jelenlétéhez. Ez sokszor nagy kiterjedésű, szinte teljesen „csupasz” foltokat eredményez (9. kép), amelyekkel a szezon további részében csak a baj van, felgazlanak, nagy tömegű gyommagvat produkálva gyomosítják a táblát.
A sorozat következő részében maradunk még a repcénél, az előző szezonban látott, élettani eredetű tünetek bemutatásával.