A rossz szaporodási ráta mellett a túlkondicionált kocáknál megnövekedhetnek az ellési problémák, valamint magasabb a takarmányköltség és a selejtezési arány. Mivel a kocák testtartalékaikat a malacaikra fordítsák, a súlyosan alulkondicionált kocák malacainak születési súlya csökkenhet. Az alulkondicionált kocáknál csökken a fialási arány, állatjóléti problémák merülhetnek fel és az állatok rövidebb ideig élnek.
Egy kocákkal teli istállóban az ideális kondíció fenntartása nem egyszerű és az értékelése erősen szubjektív. Könnyen elfogulttá válhat, aki az értékelést végzi, és akár egyedenként vagy istállónként mást tart megfelelőnek.
Gazdasági szükségszerűség
Fontos, hogy az ott dolgozók mindegyike értse, miért van szükség az ideális kondícióra a termelés szempontjából, és hogyan lehet ezt elérni egy teljes életcikluson át. Az is sokszor megtörténik, hogy a régebb óta ezzel foglalkozók nagy rutinnal rendelkeznek, az újak viszont nem tudják, mit kell elvárni az állatoktól.
Az Észak-karolinai Egyetem professzora és munkatársai egy olyan mérőeszközt fejlesztettek ki, amellyel viszonylag egyszerűen lehet objektív méréseket végezni kocákon. Az eszközt már sok országban használják, hiszen egyszerű és olcsó, ugyanakkor könnyen használható, és éppen a szubjektivitás kerül ki az értékelésből. A pontozás rendszer mindig konzisztens, így biztos eredményt ad.
Öt lépés a teljes állomány jó kondícióban tartásához
1. A kocák megfelelő kondíciójának eléréséhez az első lépés az elhízott és az alultáplált egyedek számának minimalizálása. Ehhez sokszor nehéz döntéseket kell meghozni.
2. A második lépés az állomány tenyészcsoportokra bontása a kondíciójuk alapján. Ez sem egyszerű feladat, és nem is megy gyorsan, de a későbbiekben rengeteg időt lehet vele megtakarítani. Egyszerűbbé válik ugyanis a későbbi kondíciómérés és az etetők beállítása, és egységesebbé válik a teljes folyamat. Az állatok kondíciójának megállapítása után a takarmányozás is egyszerűbb lesz.
Csoportos tartásnál kulcsfontosságú, hogy a hasonló kondíciójú és méretű kocák kerüljenek az egyes karámokba, hogy minden koca megfelelő ellátást kapjon.
3. Ezután érdemes a kocamérő eszközt használni, legalább a következő időpontokban:
- Az ellés megkezdésekor, hogy az ideális kondíciójú kocák százalékos aránya ismert legyen. Minél magasabb ez az arány, annál jobb.
- Az elválasztáskor, hogy képet kapjunk arról a laktáció során mennyire csökkent a testkondíció, és hogy kiindulási pontként szolgáljon az új tenyészcsoport számára.
- Javasolt továbbá a testkondíció értékelése a vemhesség ellenőrzésekor vagy a vemhesség 30. napja körül, illetve a vemhesség 90. napján ismét ellenőrizzük a testkondíciót.
4. Az etető beállítása kritikus jelentőségű. Meg kell győződni róla, hogy minden kocát a testállapot-értékelésen alapuló protokollok szerint takarmányoznak, és biztosítani, hogy mindegyik állat a kívánatos takarmánymennyiséget adja.
A kalibrálás akkor is fontos, ha a vemhességi adagokban megváltozik a takarmány-összetevő vagy a tápanyag specifikációja. A takarmánykalibrálásról az elektronikus kocatakarmányozók esetében sem szabad megfeledkezni, mivel a helytelen kalibrálás problémákat okozhat.
A testállapot-értékelést két embernek kell elvégeznie. Az egyik a testállapot-értékelést, a másik pedig az etetőgép beállítását végzi egyidejűleg.
5. Az utolsó lépés a vízszint ellenőrzése, ugyanis a túl sok víz elhígítja a takarmányt és romolhat a kondíció. Ha nem rutinból végzik ezeket a feladatokat, hanem az ismételt mérésekre hagyatkozva, az a későbbiekben bőségesen kifizetődik az állomány produktivitásában.
Fotó: Pixabay
