2021 végén az Európai Unió tagállamaiban tartott szarvasmarhák száma 75,7 millió volt, amely 844 ezerrel (1,1 százalékkal) kevesebb volt az egy évvel korábbinál. Az állomány 2016 óta csökken, a 2000-es években ez a legalacsonyabb összlétszám. A 27 tagállam közül hatban tartottak több mint 6 millió szarvasmarhát, és ezen országok adják az unió állományának 71 százalékát.
Szarvasmarhatartás szempontjából kiemelkedik Franciaország a 17,3 milliós állományával, de Németországban is 10 milliónál több állatot tartanak. Előbbiben 2,7, utóbbiban 2,3 százalékkal kisebb volt az állomány, mint egy évvel korábban.
A 2021. év végi adatok alapján csak 9 országban tartottak több szarvasmarhát, mint 2020-ban. A létszám csökkenése Románia után Magyarországon volt a második legnagyobb mértékű (–3,3 százalék) – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal Statisztikai Tükör Állatállomány című kiadványából.
2021 decemberében az Európai Unió sertéslétszáma 141,6 millió volt, ami 4,3 millióval (3,0 százalékkal) kevesebb az egy évvel korábbinál. Az unióban tartott sertések száma 2010 óta nem volt ilyen alacsony. A kínai exportlehetőségek visszaszorulása, a rendkívül alacsony átvételi árak következményeként hat tagállam kivételével mindenhol kevesebb sertést tartottak, mint egy évvel korábban. A mostani csökkenés nagyobb lett volna, ha a legnagyobb sertéstartó Spanyolországban nem következik be 1,7 milliós (5,1 százalékos) állománybővülés. A spanyol sertéstartás bővülése nemcsak az elmúlt egy, hanem a legutóbbi tíz évben is figyelemre méltó volt: 2011 óta 34 százalékkal, 8,8 millióval lett nagyobb az állatlétszám.
Az uniós szinten bekövetkezett csökkenés oka, hogy a további nagy sertéstartó országok közül Németországban 2,5 millióval (9,4 százalékkal), Lengyelországban 1,5 millióval (13 százalékkal), míg Hollandiában 669 ezerrel (5,8 százalékkal) kevesebb volt a sertések száma, mint 2020. év végén. Az éllovas országok sorrendje az elmúlt évben némileg változott: Spanyolország hetedik éve tartja vezető helyét Németország előtt, utánuk viszont Dánia és Franciaország helyet cserélt egymással, miután előbbiben kisebb mértékű volt a csökkenés, mint az utóbbiban.
