Ki gondolná, hogy Svájcban még mindig van körülbelül negyven, télen-nyáron vándorló birkanyáj.
Ez egy ősrégi tradíció: amint a Swissinfo írta, az archeológusok szerint az ilyenfajta pásztorkodás nagyjából 7 ezer éve folyik az ország dél-keleti tájain. A portugál José Carvalho nyáron az ottani Graubünden kanton havasi legelőin található, a tavaszi szaporulattal együttesen 800 darabos nyájával. Télen viszont lemennek Zürich közelébe, a Winterthur régióba, hogy a 400 állatnak, no meg a szamárnak legelőt találjanak.
A vándorlás lakóövezetek, autópályák között zajlik, viszont Zürich kantonban a vándorló pásztoroknak engedélyt kell kérniük az állat-egészségügyi hivataltól, hogy beléphessenek a régióba. A szabályozás szerint legfeljebb 400 juh legelhet arrafelé, de az is előírás, hogy ennyi jószághoz legalább két terelőkutyát kell tartania a juhásznak. Persze a nyári és a téli legelő közti területeken is csak engedélyek birtokában kelhetnek át a nyájak.
Amint José Carvalho a lapnak elmondta, a juhokat télen sem nem kell félteni. Vastag gyapjú kabátjukkal ellenállnak a hidegnek, és a hó alól könnyen kikaparják a legelni valót. Ők – a tehenekkel ellentétben – a fagyott füvet is megeszik. Baj csak akkor van, ha az időjárási körülmények miatt jégkéreg fagy a földre, és ilyen esetben takarmányt kell vásárolni, és szüneteltetni a vándorlást.
