„Több mint 3 éve kezdtünk a fürjtenyésztéssel foglalkozni, az első madárkákat azért vásároltuk, hogy egészséges tojással lássák el családunkat. Csak saját felhasználás volt a célunk, álmodni sem álmodtunk arról, hogy idővel egy kis vállalkozás lesz ebből” – mesélte el nekünk az Ancsin házaspár.
A kétsopronyi Ancsin fürjészettel a világhálón bolyongva találkoztam, amikor is valami ehető ajándék után kutattam, szakítani kívánva a megszokott csokoládé-kávé-bor gourmet szentháromsággal.
A pácolt tojásaik már első látásra rabul ejtettek, azt a bizonyos „minél hamarabb meg kell kóstolni” érzést váltották ki, na meg azt, hogy erről írni is kell. Jánossal, a kis vállalkozás alapítójával némi egyeztetést követően sikerült fixálni a beszélgetés időpontját.
Érzékelhető volt mindeközben, hogy közel sem egyszerű az élete, egy speciális terméket előállító családi vállalkozás vezetője, közel sem mellékesen két kisgyermek édesapja, és ha ez nem volna elég, egy mezőgazdasági felvásárló cégnél telepvezető.
Mikor ezt megemlítem, beszélgetőtársam elmondja, hogy ez valóban így van, de a csapat másik tagjának, vagyis a feleségének sem egyszerű, igencsak lekötik a pár hónapos, illetve valamivel nagyobbacska gyermekeik körüli teendők.
Mindezek azt eredményezik, hogy jelenleg a munkálatokat leginkább az esti órákban, a pillanatnyi nyugalom időszakaszaiban tudják végezni. Természetesen ezt az egészet nem így tervezték, ők valamikor csak saját használatra szerettek volna tojást, csak éppen „túl jól” sikerült a projekt és az Ancsin családot (kis túlzással) elöntötte a fürjtojás.
Ki kabátot, ki fürjet
Mind János, mind a felesége gazdálkodó családból származik, a férfi szülei kezdetben Piétrain sertésekkel, anyakocákkal, a felesége, Renáta felmenői pedig fóliás kultúrákkal foglalkoztak. Így nem mondható, hogy teljesen tudatlanul vágtak bele a fürjprojektbe, de az, mint látni fogjuk, így is okozott némi meglepetést.
„Három éve figyeltünk fel arra, hogy mennyi csupa jót is rejt egy ilyen pinduri kis tojás. Némi nyomozás után az is kiderült számunkra, hogy ezeknek a madaraknak a tartása sem igényel túl nagy helyet.
Kezdésnek ötven darabot szereztünk be belőlük, a helyük pedig egy átalakított polcos szekrény volt, ahol mélyalmos tartást biztosítottunk számukra, aztán – mint sok máson – ezen is változtattunk.
A madárkák bőven elláttak bennünket tojással, olyannyira, hogy a készletünk elkezdett szaporodni, így arra gondoltunk, hogy ha már van tojásunk, akkor megpróbáljuk pácolni és füstölni azokat.
Őszintén mondom, hogy nagyon jól sikerült az első prototípus, így ismét jól járt a család! Rengeteg kísérletezgetést követően kezdtük el megosztani az online felületünkön azt, hogy mivel is foglalkozunk a szabadidőnkben.
Az érdeklődés nagy volt, így kistermelőként elkezdtük a termékeink gyártását, értékesítését” – idézi fel a hőskort János, amely tulajdonképpen még mindig tart, nemcsak a fentiek miatt, hanem azért, mert tervek, kihívások akadnak bőven.
Hígítani lehet, de nem érdemes
A kistermelővé váláshoz ebben az esetben is rögös út vezetett, ennek állomásai a saját állomány kialakítása, a megfelelő tartás és takarmány megválasztása voltak. A család jó pár – beszerzéshez köthető – negatív tapasztalás után egy keltetőgépbe fektetett be, amely igazolta a hozzá fűzött elvárásokat.
„Szüleink is ezt javasolták, szerintük is jobban teljesít az az állomány, amely saját tenyésztésből származik és amely kezdettől a gazda szeme előtt cseperedik. Erre alapozva kezdtük el a saját tenyészet kialakítását, az elmúlt évek pedig igazolták ezt a döntést” – mondta János.
A szekrénytől és a mélyalmos tartástól is megváltak, átálltak az intenzív ketrecesre. Egyrészt higiénés szempontok miatt hozták azt a döntést, másrészt amiatt, mivel a fő irány a tojás lett.
„Amikor láttuk, hogy van kereslet a tojásra, nagyobb fürjesekhez fordultunk tanácsért. Ezek a tapasztalt termelők feltették nekünk a kérdést, hogy mit szeretnénk, húst előállítani vagy tojást? Abban az esetben, ha hús mellett döntünk, akkor a mélyalmos tartást javasolták, de a tojás esetében a ketrecest.
Jelenleg háromszáz fürjből áll az állományunk, ebből kétszáz a tojó. Fontos, hogy óvjuk az állományt, ennek egyik módja, hogy a fürjészetünkbe nem engedünk be külső személyt, így próbáljuk minimalizálni a fertőzés lehetőségét.”
János hangsúlyozza megfelelő táp fontosságát is:
„Saját példámból tudom, hogy rendkívül fontos az, hogy nem szabad hígítani a tápot, annak magas fehérje beltartalommal kell rendelkeznie. Ha ettől eltérünk, akkor azt a madár sínyli meg, a tojás minősége, annak az állaga és a sárgájának a színe. A jó tésztához, ezt mind tudjuk, nélkülözetlen a jó minőségű tojás.”
Minőségi termékek
A családi vállalkozásból valóban kézműves és minőségi termékek kerülnek piacra. Mindaddig, míg a húsra elenyésző a kereslet, a tojásra, illetve a tenyésztojásra évről évre növekedik, és ugyanez a helyzet az abból készült termékekkel is.
A tésztákból nincs kisajnálva a tojás, 40 darab hozzáadásával készítik azokat. János elmondása alapján a portékájuk testesebb és ízesebb, mint a boltban megvásárolható konkurens termékek. Az Ancsin logóval találkozhatunk cérnametélten, eperlevélen, eperszalagon, széles metélten és copfocskán. Ez utóbbiból készül spenóttal és paradicsommal színezett és ízesitett, illetve chilis változat is.
A pácolt, füstölt fürjtojások üvegecskékben kerülnek forgalomba, egyben-egyben 10 darab. Mint megtudtam, a borászok és az éttermek a natúr sós, füstös ízűt keresik leginkább, a hagymás és az olaszos (bazsalikom, oregánó, paradicsom) pedig a lakossági fogyasztók kedvencei.
És hol?
„Vannak viszonteladóink, de szeretünk kijárni vásárokba és búcsúkba is, mert ezek a termékek nem ismertek még. Szükséges, hogy az érdeklődőknek elmondjuk azt, miért is különlegesek, azt, hogy ezek valóban kézművesek.
Akik megkóstolták, azok visszajárnak már hozzánk, de szeretnénk, ha tovább bővülne a vásárlóink köre. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a saját termelési kapacitásunkat növeljük. Ez azt jelenti, hogy az állomány létszámát szeretnénk emelni, ezzel együtt pedig egy kisüzemet létrehozni, amelyben a munkálatok egy részét gépesíteni tudjuk.
Volt már arra példa, hogy teljes családi összefogásra volt szükség 1000 darab tojás megpucolásához. Ez több szempontból nagyon jó dolog, de tartósan nem fenntartható megoldás. Jelenleg a pályázati kiírást várjuk, ha megtörtént, akkor belevágunk. Ami vezérel bennünket, az az, hogy magas minőségben, nagyobb számú terméket állítsunk elő, és így a vármegye határain túl is ismertekké váljanak az Ancsin fürjészet tojásai, termékei” – fejtegette János.
Mennyi az annyi?
Mindössze tíz grammot nyom egy darab fürjtojás, az energiatartalma is csekély, 15 kilokalória van benne, a tyúktojás ötöde-hatoda csupán. Ugyanakkor a kicsiny méretéhez képest feltűnően értékes a beltartalma: fehérjékben, A-, B1-, B2-, C-, D3- és E-vitaminban és ásványi anyagokban (például foszforban, káliumban, vasban, cinkben) igen gazdag.
Koleszterin viszont kevés van benne, így szív- és érrendszeri betegek is bátran fogyaszthatják. Megtalálható benne a lizozim nevű enzim, amelyet a szervezet természetes antibiotikumának tartanak, mivel bizonyos mikroorganizmusok ellen hat (szétroncsolja a sejtfalukban található fehérjét, a mureint). A lizozim többek között a könnyben, az emberi nyálban és a tojásfehérjében található meg – olvasható a Házipatika oldalán.
