A Curtin Egyetem új tanulmánya kimutatta, hogy a kevésbé „gázos” tehenek tenyésztése és a mezőgazdasági területek természetes állapotukba történő visszaalakítása jelentősen mérsékelheti a metánkibocsátás emelkedését, ami jelentős szerepet játszik az éghajlatváltozásban.
Az élelmiszer-előállítás során, aminek részét képezik a legelő állatok, például a tehenek is, jelentős mennyiségű metán termelődik. Ennek főként a szarvasmarhák emésztése, a trágya lebomlása és a legeltetésre használt földek jelentik a forrását.
Vannak stratégiák a metántermelődés visszaszorítására
A metántermelődés visszaszorítását segítő megoldások keresése érdekében a Curtin Egyetem Fenntarthatósági Politikai Intézetének kutatói 27 tudományos publikációt elemeztek. Ezekben több tucat lehetséges stratégiát azonosítottak az ausztrál marha- és tejágazat metánkibocsátásának csökkentésére.
A tanulmányt vezető Merideth Kelliher szerint a metánkibocsátás csökkentésének leggyorsabb módja a mezőgazdasági területek vizes élőhelyekké és erdőkké alakítása lenne. Azonban a tejtermelés és marhahús-előállítás folyamatának megváltoztatásával is sok lehetőség van a javulásra. Például a tenyésztési célkitűzések megváltoztatása tartósan csökkentheti a metántermelést.
Szarvasmarhatartás és földhasználat
„Tanulmányok kimutatták, hogy az alacsony metánkibocsátású szarvasmarhák olyan öröklődő genetikai tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek figyelembevételével jelentősen csökkenthető a metántermelődés – hangsúlyozta Kelliher. – További kutatásokra van szükség azoknak a tulajdonságoknak az azonosításához, amelyek a tehenek alacsony metánkibocsátását segítik elő. Ugyanakkor figyelembe kell venni a földhasználatból származó kibocsátást és azonosítani kell azokat a mezőgazdasági területeket is, amelyek természetes élőhelyként való helyreállításra alkalmasak.”
A tanulmányban további stratégiákat sorolnak fel a szarvasmarhákkal kapcsolatban, például hogy a tehenek gyorsabban érjék el az ivarérettséget. A tartási körülmények változtatása is segíthet: javítani kellene a szennyvízkezelést a marhahús-feldolgozó üzemekben, illetve ózonnal kezelt vizet (a szennyeződések eltávolítására) kellene biztosítani. A takarmányozás során pedig a szarvasmarhákat több gabonával etessék, mint fűvel, valamint a szarvasmarhák takarmányához bizonyos hüvelyeseket, tengeri algákat vagy más vegyületeket adjanak.
A kutatók szerint ez az első alkalom, hogy ilyen elemzést végeztek. Ez azért fontos, mert a marhahús és a tejtermékek iránti globális kereslettel együtt nő a metánkibocsátás is. A szerzők szerint az elemzésnek a fogyasztók számára is nagy jelentősége van, mert így jobban megismerhetik az általuk fogyasztott élelmiszer környezeti lábnyomát.
Fotó: Pixabay
