Az emberek évszázadok óta tenyésztenek földigilisztákat a talaj javításához, szerves anyagok lebontásához vagy komposzt előállítása érdekében. Egy osztrák gazdálkodó ebből jól futó vállalkozást csinált, amely a kutatók figyelmét is felhívta magára.
Alfred Grand az alsó-ausztriai Tullnban él, és már a középiskola, tehát évtizedek óta foglalkozik földgilisztákkal. A legtöbb tudásra azonban tapasztalat útján tett szert, ő maga úgy mondja, hogy a giliszták, és nem az egyetem képezte. Idővel nemcsak az ő kutatás iránti elkötelezettsége nőtt meg, hanem a tudósok is egyre inkább felfigyeltek a gazdaságára. Ez késztette arra, hogy még abban az évben áttérjen a biotermesztésre.
Gilisztakomposzt két lépcsőben
Grand két lépcsőben állít elő földigiliszta-komposztot. Először is egy komposztálótérben forró komposztálást végeznek. (A termofil komposzt készítése során a hőmérséklet eléri a 65 °C-ot, vagy akár meg is haladja. Ez biztosítja, hogy a gyommagvak, a növényi és emberi kórokozók elpusztuljanak vagy deaktiválódjanak.)
A következő lépésben az anyagot a földigilisztáknak adagolják. Ez egy csarnokban, egy hosszú fóliaalagútban történik, ahol folyamatos a „munka”. A felszínre újabb és újabb réteg komposztot terítenek. A fóliaalagút valójában két darab, 1 méter magas acéllábakon álló, közel 40 méter hosszú vályú, amelyekben a komposzt és a több millió giliszta található.
Az állatok igényeinek biztosítása a termelés alapja
A gazda feladata, hogy fenntartsa a megfelelő környezeti feltételeket a giliszták számára, és jól érezzék magukat. Ez elegendő táplálékot, nedvességet, oxigént jelent – gyakorlatilag mindent, amire a gilisztáknak szükségük van. Mint minden területen az állattenyésztésben, minél jobban érzik magukat, annál termelékenyebbek az állatok, és annál jobban szaporodnak.
A legtöbb gilisztafaj a felső humuszrétegekben szeret élni. Ezt a tulajdonságukat használják ki azzal, hogy a felszínre terítik a mulcsréteget táplálék formájában. A giliszták mindig a friss anyagban táplálkoznak. Ez lehetővé teszi, hogy egy megfelelő eszközzel rendszeresen vékony rétegeket távolítsanak el a kész komposztból. Az egész rendszer felülről lefelé működik.
A „betakarítás” télen-nyáron folyamatos. A kész anyagot 3 mm-esre szitálják, és szerves trágyaként, tőzegmentes termesztőközegként, talajadalékként vagy komposztkivonatként forgalmazzák. A termékeket már a nagy kiskereskedelmi láncok árusítják. A földigilisztákra is nagy a kereslet. Többnyire nagyobb méretű gilisztákat értékesítenek, mivel ezeket könnyebb tenyészteni és forgalmazni, de általában nem őshonosak Közép-Európában.
A különleges mikrobiom a kutatókat is érdekli
A kutatás is fontos Alfred Grand számára. Nagyon érdekli a vetőmagok folyékony, tápanyagokban és micéliumban gazdag földigiliszta-humusszal történő csávázása. A csávázással ugyanis a mikroorganizmusok pontosan oda kerülnek, ahol a legnagyobb hatást fejtik ki. A gyökereken tenyésznek tovább, ezáltal a talaj élővilága változatosabbá, a növények pedig egészségesebbé válnak.
A forró korhasztásos komposztban kevés mikroba marad életben. Viszont amikor a földigiliszták feldolgozzák, a komposzt az ő mikrobiomjukkal gazdagodik. Egy kutatási projektben ezt a mikrobiomot izolálnák a földigiliszta-humuszból, és juttatnák a vetőmagra. A terméket pedig akár önmagában, akár már a csávázott vetőmaggal lehetne forgalmazni.
Fotó: Pixabay
