A New York Post beszámolója szerint Indonéziában már forgalomban van az a „tej”, aminek az alapanyaga – fogalmazzunk így – több mint meglepő.
Mivel az országban túl kevés a tejelő szarvasmarha ahhoz, hogy elég legyen a helyiek tejigényének kielégítésére, más forrással próbálkoznak. A tengerparti országban ugyanis érthető módon bőségesen áll rendelkezésre tengeri hal.
A halat porrá őrlik és haltejjé dolgozzák fel
Ezért a halakat, elsősorban a kisebb példányokat és a kevésbé értékes fajokat nem frissen árusítják, hanem finom, fehér, fehérjében gazdag porrá őrlik. Ezt aztán cukorral és eperrel vagy csokoládéval ízesítik. Állítólag ezután már csak vizet kell hozzáadni – és kész is van a „haltej”.
Igen, bár magyarul a haltej eredetileg a halikrát jelenti, bizony ez a termék halból készült tejpótló, más néven haltej. A gyártó pedig, amely havonta 90 tonna olyan halat dolgoz fel, amely senkinek sem kell, azt állítja, a terméke olyan ízű, mint a rendes tej.
Már az indiai iskolákban is felfigyeltek erre a kiváló fehérjeforrásra. Ugyanis a haltej telítetlen zsírsavakban gazdag, allergénektől mentes és könnyen emészthető.
A hal mint helyettesítő termék
De persze itt is, mint minden területen, az innovációt az első öröm és érdeklődés után a kritikusok is megtalálták. Egyes táplálkozási szakértők szkeptikusak a koncepcióval kapcsolatban, mivel a tejet cukorral és mesterséges édesítőszerek hozzáadásával készítik, tehát erősen feldolgozott termékről van szó.
Még az indonéz egészségügyi miniszter is azt mondta, hogy szerinte más módon is meg lehet oldani a szarvasmarhahiányt: „Teheneket tenyészthetünk, vagy importálhatunk tejet Ausztráliából. Vagy vásárolhatunk ausztrál tehenet vagy tejipari vállalatot. Sok-sok lehetőség van, mielőtt hozzálátnánk a hal megfejéséhez” – jelentette ki.
Az viszont, hogy a fogyasztóknak ízlik-e a haltej, nem derült ki a cikkből. Mi egy halat csak viszonylag kis mennyiségben fogyasztó, tenger közelségét nélkülöző országban élve egy kicsit azért gyanakszunk, hogy a halíz mennyire áll jól a cukornak, az epernek és a csokoládénak (vagy fordítva). Persze az is lehet, hogy egy globális új kedvenc van születőben, amelyet laktózintoleranciával élők is fogyaszthatnak, és amely egyszerre biztosítja a népesség fehérjeigényét, és váltja ki az üvegházhatású gázok kibocsátásért felelős szarvasmarha-ágazatot. Ki tudja…
