Elképesztően veszélyes anyagokat találtak a Duna víz- és üledékmintáiban, egyelőre azonban csak a szakemberek aggódnak miattuk.
A Dunát sokan a legmagyarabb folyónak tartják, pedig a 2850 kilométeres teljes hosszából „csupán” 417 kilométernyi található hazánk területén, a folyam vízgyűjtőjének pedig a szűk 12 százaléka. Magyarország vízrajzának mégis meghatározó alkotóeleme, ennek ellenére meglehetősen keveset tudunk arról, hogy milyen veszélyeket tartogathat számunkra.
2022 márciusában német és brazil kutatók mutattak rá arra, hogy a Duna vize hasonlóan mutagén a mikroorganizmusokra, mint például a széles körben szennyezettnek tartott Gangeszé Indiában. Erre Darvas Béla zoológus is rámutatott az Élet és Irodalom folyóiratban megjelent írásában, olyan káros – sok esetben rákkeltőnek vélt – anyagokat kiemelve, amelyekről úgy gondoltuk, hogy már régen elfeledkezhettünk róluk.
A mutagén (más néven genotoxikus) anyagok mérgezőek, ráadásul a testi és ivari sejtek örökítőanyagára hatnak, megváltoztatják a DNS által tárolt genetikai információt. Károsodást és mutációt egyaránt okozhatnak az örökítőanyagban, akár több generációval később is. Darvas Béla írása szerint a Duna víz- és üledékmintáinak túlnyomó részét különféle mennyiségekben mutagénnek találták Ames-tesztekben, több Salmonella-törzsön.
Megőrzött méreg
Kimutatható a folyóban a DDT nevű nagy hatású rovarméreg is, pedig az ezt tartalmazó készítmények többségét már hat évtizede, 1966-ban kivonták a forgalomból. A Duna viszont „megőrizte” számunkra, és ma még nem tudjuk, hogy az üledéki szervezeteket fogyasztó halak (compó, ponty stb.) húsában ez milyen formában lehet jelen.
Ha valóban így van, akkor a korabeli vegyszerhasználókat igen komoly felelősség terheli. Hajdanán a lápi területek lecsapolásakor a maláriaszúnyogok lárvái ellen az élő vizekbe közvetlenül permetezték a veszélytelennek gondolt hatóanyagot, amelynek bomlási félideje átlagosan 20 év, vagyis még a jól szellőző talajokban is a 12-13 százalékukra számíthatunk hat évtized elteltével.
Mivel a DDT a zsírgazdag szövetekben könnyen felhalmozódik és a táplálékláncban biomagnifikációra (feldúsulásra) képes, ezért a csúcsragadozók – köztük az ember – szervezetébe is beépülhet az idők során. Ha pedig oxigénszegény vízi üledékbe merül, esetleg a mélyebb rétegekbe mosódik, akkor a bomlása akár meg is állhat.
De nem kizárólag a DDT-ről van szó, hanem több más vegyületről is. Ha a magyar zoológus cikkének a Greenfo.hu oldalon megjelent változatát olvassuk el, az abban lévő térképről kiderül, hogy a Duna vízgyűjtőjének felső szakaszán elsősorban az ipari vegyszerek dominálnak, míg lentebb (már Magyarországon is) megjelennek mellettük a növényvédő szerek és vegyes vegyszerek. Mindezek hatása az emberi egészségre ma még kiszámíthatatlan, további alapos vizsgálatokat követelne.
Hihetetlen, milyen felelőtlenül használták a DDT-t a második világháborút követő időszakban:
