Csak a fődarabja 20 millió forintot ér az úgynevezett böszörményi kincsnek, amely 3000 éve kerülhetett a földbe.
Magyarország területén nem egy alkalommal találtak már páratlan értékű régészeti leleteket mezőgazdasági tevékenység közben. Így került elő a böszörményi kincsnek nevezett tárgyegyüttes is, mégpedig Hajdúböszörménytől nem messze, a Csege halom közelében. A különleges bronzleletek nagyobbik része a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került, néhány pedig a Debreceni Református Kollégiumba.
A kincs kapálás közben került elő a földből még 1858-ban. Legnagyobb darabja, egy 60 centiméter magas és ugyanilyen átmérőjű szitula (öblös edény) nemrég bukkant fel, kalandos körülmények között. A múzeumi szakemberek az internetre felkerült fotójára lettek figyelmesek, majd rendőrségi feljelentést tettek. A bronzvödör mintázata nagyrészt megegyezik az 1858-as kincsek motívumaival, ezért feltételezték, hogy eredetileg összetartoztak. A szitula értékét 20 millió forintra becsülik, de így az eltulajdonítók nem tudták külföldön értékesíteni.
A hajdúböszörményi bronzkori leletegyüttes korát 3 ezer évre teszik. Eredetileg 20 bronzkard, 6 nagy bronzedény, 2 bronzsisak, 1 bronzcsésze volt közöttük, később további kardokkal, kardtöredékekkel, bronzvödörrel, bronzbográccsal, sisakkal bővült a kincs. Ezek szinte mindegyike presztízstárgy, vagyis a drága fegyverek és lakomázó készlet a tulajdonos magas rangját fejezték ki.
Az elmúlt években a szakemberek restaurálták a különleges ősi tárgyakat, és kísérletet tettek a lelőhelyük rekonstruálására. Anyagvizsgálatot is végeztek rajtuk, hogy megismerjék a keletkezésük hátterét. A késő bronzkor idejéről származnak, amikor intenzívvé váltak a népmozgások ebben a térségben is, vész esetén pedig az emberek az értékes bronz (vagy akár arany) eszközkészletüket sokszor a földbe rejtették el.
A régészek raktárleleteknek nevezik az ilyen tárgyakat, amikért a tulajdonosuk valamilyen okból már nem tudott visszatérni. A kincset nemcsak egyszerűen elásták, hanem szigorú rituálé szerint, meghatározott módon helyezték a földbe valamilyen szakrális vagy profán szertartás keretében. A nap- és madárszimbólummal díszített szitula a kincsegyüttes legfontosabb darabja lehetett.
Itt a kincs legértékesebb darabja és kalandos előkerülése:
