A csicsóka (Helianthus tuberosus) más néven: csókapityóka, földialma vagy tótrépa, ami közeli rokona a napraforgónak. A fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjának, ezen belül is a csöves virágzatúak (Asteroideae) tagja, a napraforgó rokona.
A csicsóka Észak-Amerikából származik. Először Lippay János írta le. Termesztett haszonnövény, de könnyen kivadul. Gumóját az ipar dolgozza fel. Tarackoló gyökerein szárgumók képződnek. A rózsaszín, világossárga, gumókból másodlagos gyökerek fejlődnek, fényen megzöldülnek.
Az érdes föld feletti száron szíves vállú, tojásdad, fűrészelt szélű levelek fejlődnek. Későn virágzik. Szeptemberben, októberben, néha még novemberben is. A 8–10 cm átmérőjű fészkes virágzatok száma egy tövön 20–80. Termése egymagvú kaszat.
A csicsóka növény
Bár évelő növény, de nálunk egyévesként termesztik. Észak-Amerika keleti partjáról, a franciák útján került hazánkba a XVII. században. Őshazájában az indiánok táplálkozásában rendkívül fontos szerepet töltött be.
A csicsókát a gumójának szénhidrát-tartalma miatt termesztik. A burgonyához hasonlóan ennek is a gumóját fogyasztjuk, elsősorban köretként, nyersen, reszelve, salátaként vagy főzve. Gumói – a burgonyával ellentétben – nem keményítőt, hanem inulint tartalmaznak. Az inulin nevű poliszacharid fő alkotója a fruktóz, azaz gyümölcscukor.
Miután a gyümölcscukor közepes sebességgel felszívódó szénhidrát, fogyasztása kedvező a cukorbetegek számára, mivel nem emeli hirtelen a vércukorszintet, mint a szőlőcukor. Így fontos diabetikus ételként tartják nyilván. Az inulin összetett szénhidrátvegyület (polifruktán), azonban az elterjedtebb növényi keményítőktől abban különbözik, hogy az ember emésztőszerveiben nincs olyan enzim, amely képes lenne feloldani, ráadásul kellemes édes ízt ad és nem hizlal, sőt, előnyös étrendi hatású.
Hazánkban a burgonya megjelenése előtt, 1664-ben földialma néven már ismerték, és az 1800-as évek végén csupán egy hajszálon múlott, hogy a burgonya helyett ne a csicsóka terjedjen el, mivel összehasonlító vizsgálatok során megállapították, hogy különösen szélsőséges talajokon a csicsóka sokkal jobb termést hoz, mint a burgonya.
Igénytelen növény, ott is termeszthető, ahol szinte semmilyen más gazdasági növény sem, viszont alacsony tápanyagigényét rendkívül agresszíven, talajzsaroló módon elégíti ki, és elszaporodása esetén szinte kiirthatatlan. Szárazságtűrő, de nyirkos talajon is jól fejlődik.
Legnagyobb gumó- és szárhozamot humuszban gazdag, vályogos talajon lehet elérni. Gumója ültetésének ideje októbertől május eleje. Vaddisznó járta helyeken inkább tavasszal ültessük. A növény hő- és fényigényes.
Növekedési és szaporodási hajlamáról sokat elárul a népi esküvői jókívánság: „szaporodjatok, mint a csicsóka!”. Októbertől május elejéig ültetheted. Négy-öt év után azonban az elaprózódott gumókat új helyre kell őket telepíteni, egymástól 50-60 cm-re, legalább hat cm mélyre, különösen laza, homokos talajban. A legmegfelelőbbek a 40-50 g-os gumók.
Gumója a földben hagyva mínusz 30 fokot is kibír a hótakaró alatt, kártevő ritkán támadja meg, olykor a lombozatát a lisztharmat fertőzi vagy fehérpenészes (szklerotiniás) rothadás lép fel. Egy tő alól akár 5 kilogramm gumót is felszedhetünk. Legjelentősebb szerepéhez a világháborúk idején jutott, amikor csaknem egyedüli élelemforrássá vált, ebből is adódik, hogy sokan a szegények eledelének tartották. Ha nem sáros, és jutazsákban hagyjuk, akkor 2-3 hónapig is friss marad.
