A következő pár bekezdés kissé gyakorlatias szemszögből, a hatósági ellenőrzések során tapasztaltak alapján áttekinti a leggyakoribb hibákat, hiányosságokat.
A nitrogén létfontosságú tápanyag, amely elősegíti a növények és termények növekedését, azonban magas koncentrációban káros az emberekre és a természetre egyaránt. Európában a nitrátok mezőgazdasági célú felhasználása, vagyis a szerves- és műtrágyázás jelenti a vízszennyezés egyik elsődleges forrását. A nitrátokról szóló 1991-ben megalkotott uniós irányelv célja a vízminőség megóvása Európa-szerte a talajt és a felszíni vizeket érő mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéstől, méghozzá a helyes gazdálkodási gyakorlatok alkalmazásának ösztönzésével. Az irányelv a hazai jogrendszerbe 2001-ben került átültetésre, majd több alkalommal változott.
Az utóbbi időben megszaporodott a nitrát direktívával kapcsolatos cikkek száma, ami örvendetes, ámde – ha azt vesszük alapul, hogy a nitrátszennyezés elleni védelemmel kapcsolatos szabályozás első kihirdetése óta majd másfél évtized telt el – igencsak meglepő. Ezen időszak alatt egy jogszabálynak rég a gazdálkodás részévé kellett volna válnia, besorolva a gazdálkodás tervezése és végrehajtása során figyelembe vett szabálytömegbe. Fórumokon, személyes megbeszéléseken, egyeztetéseken, interneten, és sajnos hatósági ellenőrzéseken is tapasztalható, hogy a gazdálkodók jelentős hányada egyáltalán nincsen tisztában a rendelet előírásaival, vagy jelentős mértékben félreértelmezi azokat. Pedig az ott lefektetett szabályok egy gondolati sorra felfűzhetőek: az a nitrogén mennyiség, amit a növény igényeit meghaladó mértékben juttatok ki, a felszíni és felszín alatti vizeket szennyezheti, az ivóvíz bázisok tekintetében komoly egészségügyi kockázatot rejt magában, ráadásul ablakon kidobott pénz.
A félreértések fő oka talán a szabályozás folyamatos változásában keresendő. A 49/2001 (IV. 3.) kormányrendelet megjelenését követően több alkalommal bővült a nitrátérzékeny területek, ezzel együtt az érintett termelők köre, nem is beszélve a betartandó előírások, és a szankciórendszer jelentős módosulásairól. A jogszabályokban bekövetkező változások mindig némi késleltetéssel jutnak el a gazdálkodókhoz, ezért sajnos nem ritka, amikor valaki egy hatósági ellenőrzés során döbben rá, hogy idejétmúlt információkkal rendelkezik.
Az érintettek rendre ugyanazokat a hibákat követik el évről évre, annak ellenére, hogy jelentős az „ösztönző erő”. A kezdetben még külön szankció nélküli jogszabály megsértése esetén 2007-től nevesítésre került a nitrát-adatszolgáltatási (10-100.000 Ft), valamint nitrátszennyezési bírság (50-500.000 Ft.) , amit később a kölcsönös megfeleltetés keretében történő ellenőrzések során megállapított meg nem felelések miatt járó támogatás-megvonás is kiegészített . A két szankció eltérő mértékben, (de akár párhuzamosan is) sújtja a gazdálkodót. Míg a bírság a jogsértés súlyától függően összegszerűen kerül megállapításra, addig a támogatás megvonása a jogsértés súlyától függően %-os mértékben (gondatlanság esetén 1, 3, vagy 5 %) jelenik meg, és alapját a teljes támogatási összeg képzi!
A következő pár bekezdés kissé gyakorlatias szemszögből, a hatósági ellenőrzések során tapasztaltak alapján áttekinti a leggyakoribb hibákat, hiányosságokat, azonban jelen cikk terjedelmi korlátai nem engedik, hogy minden részletszabályt kimerítően tárgyaljunk.
A részletszabályok megismerésétől sem kell feltétlenül ódzkodni, hiszen az azokat tartalmazó cselekvési program a jogszabályok többségétől eltérően a jogi nyelvezetben járatlanok számára is fogyasztható. Óva intenék mindenkit attól a gyakori hibától, hogy a jogszabály hatályos változatát kinyomtatva, évek múltán is szentírásként kezelje a már megsárgult lapokon szereplő szöveget. A jogszabályok hatályos verziója teljesen ingyenesen elérhető a www.magyarorszag.hu honlapon a jogszabálykereső menüpont alatt, ahonnan időnként tanácsos tájékozódni a hatályos előírásokról.
Nitrátérzékeny-e a területem?
Rátérve az első kérdésre rögtön egy kivételt említenék, amely kapcsán nem tanácsos a jogszabályban keresgélni. Honnan tudhatja a gazdálkodó, hogy nitrátérzékeny területen gazdálkodik-e? A nitrátérzékeny területeket 2007 óta nem településsoros lista tartalmazza, hanem a nitrátérzékenység MePAR blokkok szintjén került megállapításra. A nitrátérzékeny besorolású MePAR blokkok listáját tartalmazó rendelet fenti hivatkozáson történő elérését mégsem ajánlanám senkinek, ugyanis a több százezer blokkot tartalmazó lista le és betöltése komoly erőforrásokkal rendelkező számítógépek számára is kihívást jelent. Van egy alternatíva, ugyanis a MePAR rendszer internetes oldalán (www.mepar.hu) elérhető térképes keresőben az adott fizikai blokkra kattintva az egyéb besorolások mellett a nitrátérzékenység is jelölve van. Sok szempont alapján lehet egy blokk nitrátérzékeny, ennek megfelelően többféle jelölés található itt, azonban egy konyhanyelven megfogalmazott szabály, mi szerint a nem nemet, bármi más pedig igent jelent, segíthet megítélni az adott blokk nitrátérzékenységét.
Mennyi, mikor és hogyan?
A következő jelentős kérdés a már évtizedes, kőbe vésett „170 kg-os szabály”, melyet a gazdálkodók nagy része ismer, sajnos többségük helytelenül. 170 kg hektáronként az a N mennyiség, amit szerves trágyával (ide értve a hígtrágyát és szennyvíziszapot is) a mezőgazdasági területre ki lehet juttatni. De ez mennyi trágyának felel meg? A 2001-ben alkalmazott egyszerű irányszámok helyett jelenleg egy sokkal komplexebb táblázat alapján ítélhető meg az egyes trágya típusok pontos N-tartalma , ahol már nem csak állatfaj, hanem tartásmód és korcsoport szerint is megkülönböztetésre kerül a trágyák beltartalmi értéke.
És mikor juttatható ki mindez mezőgazdasági területre? A tilalmi időszakok figyelembe vétele is visszatérő hiba az ellenőrzések során. Két szempont szerint csoportosíthatóak: vannak a „kőbe vésett”, dátumhoz kötött időpontok, másrészt az időjárástól, talajállapottól függő időszakok. Az első csoportba a jelenleg október 31. és február 15. közti időszak tartozik, amikor is a trágya kijuttatás tilos. Fontos kiemelni, hogy trágya alatt jelen esetben nitrogéntartalmú (szerves- és mű-) trágyát értünk. Ezen az intervallumon kívül tilos trágya kijuttatása fagyott, összefüggő hóval borított, valamint vízzel telített talajon. Ennek a kitételnek utólagos ellenőrizhetősége természetesen kérdéses, de tettenérés, illetve közérdekű bejelentés esetében a hatóság megállapítja ennek megsértését. A szerves trágyánál maradva továbbra is rendszeres problémát jelent a mezőgazdasági területen történő trágyatárolás. Mezőgazdasági területen trágyaszarvast legfeljebb két hónapra lehet létrehozni, és az október 31. és február 15. közti időszakban a táblán fellelt trágyakazal azonnali büntetést von maga után. A két hónap megítélése körül rendszeresen támadnak félreértések. A talajvédelmi hatóság, amennyiben a mezőgazdasági területen trágyaszarvast lel fel a tilalmi időszakon kívül, akkor annak tényét dokumentálja. Eljárás ilyenkor természetesen még nem indul, hiszen a mezőgazdasági területen tárolt trágya önmagában nem sérti az előírásokat. Két hónap elteltével ismételt ellenőrzésre kerül sor, és amennyiben ott megállapításra kerül, hogy a trágya továbbra is a területen található, fennállnak az eljárás indításának feltételei.
Rendszeres kérdésként vetődik fel a lejtős területen történő trágyázás szabályozása. Műtrágya 12 %-nál meredekebb lejtésű terület talajára csak haladéktalan bedolgozás mellett juttatható ki, (ide nem értve a fejtrágyázást) valamint 17 % lejtés fölött trágya nem juttatható ki. A saját maga által használt területek lejtését mindenki megtekintheti a www.mepar.hu oldalon található térképi keresőben, ahol a 12 %-os és 17 %-os lejtőket tartalmazó adatok is megjeleníthetőek a térképen. Gyakori félreértés, hogy ilyenkor a gazdálkodók úgy gondolják, a tilalom az egész táblára vonatkozik, ezért indokolatlanul megosztják tábláikat. (egyébiránt a 12 % feletti lejtésű táblák lejtőre merőlegesen történő megosztása erózióvédelmi szempontból javasolt). Maga a tilalom csak a táblán belüli meredek foltokra vonatkozik, a tábla kevésbé meredek részén a műtrágyázást a fenti megkötések nélkül lehet végezni.
Talajvizsgálatra alapozva
A szabályozás 2008-as változtatása óta rendszeresen jelentkező probléma a talajvizsgálatok megléte, valamint a kijuttatható nitrogén mennyiségének kiszámítása. A rendelet szerint műtrágya csak talajvizsgálatra alapozottan juttatható ki, mely talajvizsgálatot külön jogszabály szerint vett mintából kell elvégezni. Ez a külön jogszabály a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól szóló 90/2008 (VII. 18) FVM rendelet, melynek értelmében egy minta maximum 5 hektárt jellemezhet (16 hektáron például már 4 mintát kell venni). Ez nem jelent különösebb problémát a nagyobb, összefüggő területen gazdálkodóknál, azonban sokan egymástól távoli, apró területeken gazdálkodnak. Sajnos ilyenkor a parcella képzi a mintavételi egységet, így elképzelhető, hogy egy minta egészen kis területet fog jellemezni. A laboratóriumi visszajelzésekből ismert, hogy sokan elhanyagolják a körültekintő mintavételt, (előfordult már, hogy a laboratóriumba mindössze egy ásónyomnyi földet szállítottak) pedig az a helyes tápanyag-gazdálkodás alapja. A talajminta-vételezésnél, fontos, hogy a művelt rétegből átlagmintát vegyünk, amelyet legfeljebb 5 hektáros egységenként, annak átlója mentén vett 20 részmintából kell képezni.
További gyakori kérdés a vizsgálati kör. A rendelet szerint „a mezőgazdasági területen a tápanyag-gazdálkodás tervezése során a kijuttatandó tápanyagok mennyiségének meghatározásakor figyelembe kell venni a talaj tápanyag-ellátottságát, a termesztett növénynek a termőhely adottságaihoz igazított termésszintjéhez tartozó tápanyagigényét.”, valamint „A kijuttatandó tápanyagok mennyiségének kiszámításánál az alkalmazott értékek nem haladhatják meg az 1–4. számú mellékleteiben szereplő értékeket.” Márpedig láthatjuk, hogy a 4. sz. mellékletben foszfor és kálium értékek is feltüntetésre kerültek, azonban a rendelet nem ad a nitrogénellátottsághoz hasonló fogódzót a talaj foszfor- és káliumellátottságának megítéléséhez. Elsőre furcsán hangzik, de a rendeletben meghatározott minimum követelmények teljesítéséhez a kötöttséget és humusztartalmat kell ismernünk, hiszen ebből a két értékből a termőhely ismeretében számítható ki a talajunk nitrogénellátottsága, és a talajtípus függvényében a kijuttatható maximális nitrogén mennyiség. Ezt a vizsgálati kört gyakorlatilag egy alapvizsgálat is tartalmazza, ennek ellenére mégis mindenkinek a szűkített, illetve bővített vizsgálatot ajánljuk, hiszen a mintánként ráfordított 1-2.000 ft-os plusz költség hamar megtérülhet a műtrágyán megtakarított pénzen, illetve az így elérhető magasabb termésátlagon. A talajvizsgálatok 5 évig érvényesek, melyek alól a gyepek képeznek kivételt, ahol a talajvizsgálatot 10 évente kell elvégezni.
Számoljunk!
És így el is érkeztünk a következő problémás kérdéshez: hogyan határozhatjuk meg a maximálisan kiadható hatóanyag mennyiségeket? A hatóság az ellenőrzései során nemcsak a kellő számú talajvizsgálati eredmény meglétét ellenőrzi, hanem, hogy a gazdálkodó a tápanyag-gazdálkodás tervezése és végrehajtása során használta-e ezeket az eredményeket. De hogy is kell számolni? Először is elengedhetetlen a terület talajtípusának ismerete legalább főtípus szinten, hiszen mind a nitrogénellátottság, mind a kijuttatható maximális dózis a talajtípus függvényében került meghatározásra. A talajvizsgálati eredményekből megismert kötöttség és humusztartalom ismeretében meghatározhatjuk talajunk nitrogénellátottságát . Példának okáért egy 39-es kötöttségű, 2,0 %-os humusztartalmú barna erdőtalaj közepes nitrogénellátottságúnak minősül. Ennek ismeretében a rendelet 3. mellékletéből meghatározható a maximálisan kijuttatható N hatóanyag mennyisége, őszi búzára ez például 155 kg/ha. Ez az érték módosulhat a rendelet 3. mellékletének C. pontjában szereplő korrekciós értékekkel (például egyéves pillangóst követően 30 kg/ha N hatóanyag mennyiséggel csökkentve a maximális dózist). Az általunk kijuttatni tervezett műtrágya hatóanyag-tartalma ismeretében így meghatározható a hektáronként maximálisan kijuttatandó mennyiség. Amennyiben nem kizárólag műtrágyával kívánjuk a tápanyag-utánpótlást végrehajtani, hanem szerves trágyát is alkalmazunk, úgy annak hasznosulási értékével is számolnunk kell . Ez azt jelenti, hogy a szerves trágyával kijuttatott N mennyiségének istállótrágya esetében csak 40 %-ával, míg hígtrágya esetében 50 %-ával kell számolnunk a tápanyag-gazdálkodás tervezésekor. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy ez a mennyiség a maximálisan kijuttatható 170 kg/ha-os értéket nem befolyásolja! Magyarán a tápanyag-utánpótlás során szerves trágyával maximálisan 170 kg/ha N-t juttathatok ki, de (istállótrágya esetén) a tápanyag-gazdálkodás tervezése során ebből csak 68 kg-mal számolok. Fenti példánknál maradva: közepes nitrogénellátottságú barna erdőtalajomon szerves trágyával kijuttatok 170 kg/ha nitrogén mennyiséget, azonban ebből mindössze 68 kg-ot veszek figyelembe, így a maximálisan kijuttatható 155 kg/ha-os értéket figyelembe véve még 87 kg/ha nitrogént adhatok ki műtrágyával. A foszfor és a kálium esetében a kijuttatható maximumot a rendelet 4. mellékletében szereplő értékek figyelembe vételével a gazdálkodó által megcélzott termésszintnek megfelelően kell meghatározni.
Sajnos – mint fent említettem – jelen cikk terjedelmi korlátai nem teszik lehetővé, hogy az összes szabályt részletesen áttekintsük, azonban több száz ellenőrzés tapasztalatából kiindulva: az általam említett gyakori hibák kiküszöbölésével a szabálytalanságok jó része megelőzhető.
Dr. Labant Attila
Somogy Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság, Kaposvár
