Lassan 600 ezer hektár környékére csökken a kukorica hazai vetésterülete, amelyről úgy gondoltuk, soha nem süllyedhet 1 millió hektár alá. Mi jöhet utána?
A 2020-as évek soha nem látott kihívások elé állítják a növénytermesztő gazdákat Magyarországon is. A kukorica esetében meglehetősen látványos a változás: míg korábban 5 évből legfeljebb 1-2 volt rossznak mondható, mára a trend megfordult, és az elfogadható hozamot biztosító szezonok száma vált ritkábbá. A 2022-es esztendő az évszázad aszályát hozta, és akkor megyei bontásban 1,52 és 7,14 t/ha közötti termésátlagokat regisztrálhattunk a KSH adatai szerint (Heves járt a legrosszabbul, Zala a legjobban).
A helyzet 2025-ben sem volt rózsás, különösen Nógrádban és Békésben, ahol a 3 t/ha értéket sem érte el az átlaghozam. Idén alighanem sok gazda lemondott a kukoricáról, előzetes kalkulációk szerint az országos vetésterület 2026-ban 600 ezer hektár környékére csökkenhet. Pedig a kukorica az évtizedek folyamán stratégiai növénnyé vált hazánkban, és ha kiesik, azzal a hús- és tejtermelés takarmánybázisát veszítjük el, illetve a bioüzemanyagok nélkülözhetetlen alapanyagát.
A Klímapolitikai Intézet a közelmúltban felmérte, hol tűnhet el akár végleg a kukorica Magyarországról. A közösségi médiában közzétett eredményeik szerint nagyjából a Sátoraljaújhely–Pécs „átlótól” délkeletre lévő országfél (Dél-Alföld, Békés, Csongrád-Csanád, valamint a Tiszántúl jelentős része) az, ahol akár már a 2040-es évektől lemondhatnak erről a kultúrnövényről.
Az ok nem a csapadékhiány lehet, hanem az, hogy a nyári hőség és a párolgás olyan mértékűvé válhat, hogy a kukorica a kritikus fejlődési szakaszaiban már nem jut elegendő vízhez. A növény különösen érzékeny a virágzáskori hőstresszre: ha ekkor tartósan 35 Celsius-fok feletti hőmérséklet jelentkezik, a termékenyülés drasztikusan romolhat.
Alkalmazkodás kezdődött
Az intézet ugyanakkor hangsúlyozza, hogy sehol nem a kukorica egyik évről a másikra való eltűnésének veszélye fenyeget, inkább az, hogy a jelenlegi termesztési rendszer gazdaságtalanná válik. Öntözés nélkül, közepes technológia mellett a fedezeti pont nagyjából 6,5 t/ha hozamnál van a kukorica esetében, márpedig ezt alapul véve elmondhatjuk, hogy 2025-ben csupán 5 megyében volt megtérülő a növény termesztése. A gazdaságok megpróbálnak alkalmazkodni a mostohább helyzethez, szárazságtűrőbb hibrideket kezdenek használni, fejlődik a precíziós öntözés, a talajkímélő művelés és a vízmegtartó gazdálkodás. Részben megoldást jelenthet a korábbi vetés, mert ezzel a növény legérzékenyebb időszaka nem a júliusi hőhullámokra esik.
Mi jöhet a kukorica után? Nagy nyertessé válhat a cirok, amely sokkal jobban viseli a száraz és forró körülményeket, nem véletlen, hogy a mediterrán és félszáraz területeken régóta fontos takarmánynövény. Magyarországon is sok gazda kísérletezik vele, bár nem mindig eredményesen (lásd a cikk végén lévő videónkat). Növekedhet a szója szerepe is, különösen ott, ahol még biztosítható a megfelelő vízellátás. Emellett bizonyos szárazságtűrő kalászosok, például az őszi árpa vagy a durumbúza is felértékelődhetnek.
A Klímapolitikai Intézet konklúziója szerint a siker kulcsa valószínűleg nem egyetlen növény megmentése lesz, hanem a teljes rendszer alkalmazkodása. A vízvisszatartás, az öntözési infrastruktúra fejlesztése, a talajok regenerációja, az agroökológiai módszerek és a precíziós technológiák döntő szerepet játszhatnak. Egyes mediterrán kultúrák termesztése kedvezőbbé válhat, hosszabbodhat a tenyészidőszak és új mezőgazdasági modellek alakulhatnak ki. A kérdés inkább az, hogy az átállás mennyire lesz gyors, költséges és társadalmilag kezelhető.
Nem minden körülmények között működik a cirok a kukorica helyett:
